Kérjük támogasd azzal az oldalt, hogy a reklámblokkolókat kikapcsolod. Köszönjük!

Cateye AMPP lámpacsalád
  2020-ban debütált a Cateye AMPP lámpacsaláddal a felhasználó jól járt, hiszen a fényerősség/ár összehasonlításban a régebbi szériától olcsóbb lett.
Mátrai panoráma túra
  A kedvenc körtúrám a Mátrában
Lazer Coyote bukósisak tartós teszt
  Hét hónap tapasztalatai
Menetpróba: Bulls Lacuba Evo 5F
  Agyváltós PEDELEC próbálgatás
Kréta kerékpáros körtúra 2020 nyarán 1.rész
  Aki Krétára jön nyaralni, de nem mozdul ki Irkálóból, az baromi nagy hülyeséget csinál.
prev
next

dscf5449 resize resize

Itt a kaland vége!

10. nap  (2017.08.28. hétfő 42,8 km 1.539 m szint)

Hát eljött az utolsó nap a 2017-es Alpok-túrán. Viszonylag korán keltünk (fél nyolc), mert a bevásárlást még meg akartuk ejteni a hágó megtámadása előtt. Ez azért volt fontos, mert a Colle della Lombarda (2.347 m) hágóútján nem található szigorúan vett lakott terület, csak egy síközpont. Ott viszont inkább a szállodák a jellemzők, nem a boltok.

dscf5399 resize resize

A sátornak helyet adó kis liget 860 m magasságban terült el a Tinée és egy mesterséges tavacska között, ebből már ki is számítható az utolsó nap feladatának mérőszáma 2 347-860=1 487, tehát a legjobb esetben ennyi lesz a szint a hágóig, ami azért nem kevés, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ezt valamivel több, mint 20 km alatt kell teljesíteni.

Gyors pakolás után fél 9 körül elindultunk Isolába, a napi kaja bevásárlását megejteni. Ez igen sikeres akció volt, mert a Tabac (minden lehet itt venni) már nyitva volt.

Mielőtt belekezdenék a tényleges túra leírásába, helyre tenném a napi tervet. Tehát, először fel a hágóra, majd a túloldalon legurulunk a Stura völgyébe ott kelet felé fordulunk és már az autónál is vagyunk Vinadió határában, na ennyi.

9:10-kor indultunk a meredeknek ígérkező út meghódítására, ami nem hazudtolta meg az elvárásainkat és csökönyösen 10% meredekséggel próbált eltántorítani a tervtől, nekünk viszont nem volt választásunk, csak erre lehetett megközelíteni az autót, meg persze szeretjük is a kihívásokat.

Az út nagyon látványosan vezetett a magasabb régiókba, két szerpentin kanyar után a falu és a Tinée völgye már csak mint terepasztal látszott alattunk. Sajnos az ég felhős volt, ami egy kis szürkeséggel vonta be a tájat, de a fölénk tornyosuló sziklás hegyek mindenképpen pazar látványt nyújtottak. 

dscf5401 resize resize

Az első km-ek után egy cseppet enyhült a meredekség, a kanyon picit kinyílt, és már a Guercha patakot is sikerült megtekinteni. A víz a medret borító nagy kerek kövek között csetlett-botlott és hangot is adott nemtetszésének. Tudni illik „minek akadályoztok a sima folyásban”. A forgalomra semmi panaszunk nem lehetett, elvétve jött egy-két autó, kevés motor, kiegyeztünk volna ennek kétszeresével is.

A völgy, nyitottabb egyenes vonalvezetésű útja 1 100 m magasságban újra pompás szerpentin kanyarokkal kapaszkodott felfelé a vad sziklás hegyoldalban, viszont itt a meredekség 7% körül stabilizálódott, ami már szinte felüdülésnek számított. Itt már nem csak a túlélés volt a cél, hanem sikerült a látványt is befogadni. Az út elején több alagút szerű építmény is volt, melyek feladata a hegyről leömlő kövek, vizek átvezetése az út felett.

dscf5407 resize resize

Elég jól haladtunk, de már 10:30-tól jól esett volna a második reggeli. Még Cobranco is emlegetni kezdte a táplálkozás fontosságát, de tudjuk, hogy nem lehet akárhol enni, csak ahol van kilátás, le lehet ülni kényelmesen stb. Szerencsére 11 körül felfedezett egy házikót – az útkarbantartó társasághoz tartozó kis placcal – ahova fel is erőltettük magunkat a 10%-os rámpán és nyugodtan megreggeliztünk 1.680 m magasságban.

Nem egészen két óra alatt tettünk meg 800 m szintet. Innen már alig 650 m volt hátra a hágóig. Érdekes módon az eddig csupasz sziklákat 1.800 m körül egyre több fenyő népesítette be, pedig pont fordítva kellett volna lennie.

Nem csak a fenyők megjelenése volt újdonság, hanem a távolban feltűntek a sífelvonók és a sípályák is. A fenyőkre és a pályákra az lehet a magyarázat, hogy csökkent a hegyek meredeksége, emiatt megmaradt rajta valamennyi talaj és az emberek is képesek voltak lecsúszni a sível. Miközben ezt ilyen jól megfejtettem el is értük Isola 2000 (2 000 m) nevű „települést”, ami egy óriási sí-központként mutatkozott be.

imga0650 resize

Itt a völgy szinte véget ért, körben 2.500 m magas gerincek vették körül a kiszélesedett lapos részt, ahova a jó érzékű frankok piszok sok 6-10 emeletes szállodát rittyentettek. Persze kisebb, de még mindig nagy faházak százaival egyetemben. Most nem volt nagy nyüzsgés, mivel hónak nyoma sem volt. A „településen” belül 5 szerpentin kanyar tette kényelmessé a látvány befogadását, nem kellett a nyakunkat forgatni, mert az út forgott alattunk.

dscf5417 resize resize

Ahogy elhagytuk a szállodákat, meredekebbé vált a kaptató, hiába írta ki a szokásos francia tábla a magasságot, várható meredekséget sajnos nem volt pontos. A helyszínen 7-7,5 %-ot jelzett, a GPS 12-13%-ot mutatott és itthon kiértékelve az adatokat bizony volt 12 % is, ami 2.100 m magasságban már nem teszi természetessé a mosolyomat. A hegyek látványa is teljesen megváltozott: nagy színes kövek jelentek meg, melyek zöldes, barnás, bordós árnyalatban sziporkáztak.

Ahogy még feljebb jutottunk, a fenyők végleg elkoptak és maradtak a füvek és a színes vadvirágok. Sajnos az ég továbbra is komor volt, de nem vártunk esőt. A szél viszont feltámadt. Aztán 2 200 m magasságában északi irányban megjelentek kék foltok az égen, ami mindjárt jobb kedvre derített és reménnyel töltött el, hogy a guruláshoz jó időnk lesz.

dscf5426 resize resize

A hágóra 13:18-ra - azaz 4 óra alatt - értünk fel, ami a reggelit, a nézelődést is figyelembe véve nekünk jó teljesítménynek számít. A ott megtekintettük a nagy háború megmaradt katonai létesítményét az olasz, majd a francia oldalon. Keresztben murvás utak cikáztak szintén az első világégés mementóiként.

dscf5431 resize resize

Komoly infrastruktura nem volt fent,csak a hágótábla, illetve egy, Vinadiot reklámozó transparens.

14:04-kor elindultunk lefelé, az egyre javuló időben. Az úti célunk Vinadio szinte ugyanabban a magasságban helyezkedett el, mint a reggeli kiinduló pontunk Isola, emiatt kiadós gurulásra volt kilátás. Ami indulás után rögtön feltűnt, az a keskeny, szinte csak egy autó szélességű út volt és a színpompás kövek, melyek az utat szegélyezték. 

dscf5449 resize resize

A gurulás a felsőbb régiókban kellemes volt az út minősége szintén jó volt. Sajnos 3,5 km után hullámossá vált, és dobálta a bringákat. Az úttól balra húzódó mély völgy túloldalán feltűnt a hágóról is látott kolostor (Santuário di Sant’ Anna), ahova Cobranco még fel akart menni, Én azonban lebeszéltem róla, mert engem már nagyon húzott a szívem haza. Ez a kolostor már nem hiányzott, főleg, hogy az autóhoz érkezés után pakolás és azonnali indulás volt a terv. Így távolról azért megnéztük és lefényképeztük az objektumot majd haladtunk tovább.

A következő szakasz - le a Szent Anna völgyig - fantasztikus volt. A visszafordító kanyarokban láthatóvá vált a további utunk és a felette 800 m-rel tornyosuló sziklafal, ami borzongató érzést keltett, ahogy az utat szegélyező vörösfenyők közül ki kilestünk.

dscf5456 resize resize

A völgytalpi útba becsatlakozva eleinte jó lejtés mellett gurultunk, majd hirtelen orkánerejű szembeszél kerekedett. Ezt valahogy legyűrtük, majd néhány visszafordítós kanyar után megérkeztünk a Holdra, vagy arra nagyon hasonlító tájra.

Tőlünk jobbra mély kanyon húzódott, balra magas gerinc. Az út és a gerinc között kősivatag az eddig is látott színes kövekből. A látvány fantasztikus volt. Utána szerpentin kanyarok garmadája következett, hogy valahogy átjuthassunk a szurdokon keresztül.

Elhagyva a kanyarokat, az út lágy ívekbe ment át és nagy sebességgel száguldottunk lefelé. A távolban láthatóvá vált a Stura völgye is, csak azt nem tudtuk, hogyan fogunk addig eljutni a szűk völgyön. Aztán kiderült: Újabb szerpentin kanyarok megoldották meg a talányt. Azután újabb egyenes szakaszok következtek és persze száguldás.

Ekkor azonban meg kellett állni, a felnik hűtése és a kezek zsibbadásának kimasszírozása miatt. Úgy szorítottuk a kormányt és a fékkarokat, hogy nem maradt vér az ujjainkban. Amíg üldögéltünk az út menti fém korláton, éktelen diesel zajjal megjelent egy 4 kerekű, platós Piaggo, ami úgy 2,8 m hosszú volt. Bár nem a méret a lényeg, de a sebesség igen. Sajnos ennek a fura szerzetnek az is kicsi volt.

Kis időt vártunk és gurultunk tovább, és hamarosan már teljes szélességében láttuk a Stura völgyét, és a magasságmérőre pillantva kiderült, hogy már csak 100 m szintünk van. Innen fantasztikus, 13 kanyaros szerpentinen vitt az utunk, sajnos a kis „gyöszt” utolértük. adtunk neki egy kis előnyt, hogy élvezetesen gurulhassunk, majd újra elindultunk. Ismét beértük, de itt már megtudtuk előzni, és már lent is voltunk a völgyben.

dscf5460 resize resize

Mielőtt kikanyarodtunk volna a főútra, hirtelen feltűnt egy kajáló hely, amit nem hagyhattunk ki. A kocsi ugyan már csak 1-2 km-re volt, ott pedig nem lett volna ilyen kényelmes hely az étkezésre. Pompásan megebédeltünk, majd 16 órakor indultunk tovább. 16:05-re el is értük az autónak helyet adó parkolót és szerencsére a gépjárművet is hiánytalanul a helyén leltük. Igaz olyan koszosan, mintha előző életében varacskos disznó lett volna.