DSCF7542Sky szigetén és a Hegylakó forgatási helyszínén jártunk.

4. nap Egy kemény nap Skye szigetén

  • Arisaig - Morar - Mallaig - Broadford - Portree - Uig - Totscore
  • Táv: 112 km

Szokásunkhoz híven 7 órakor kelünk, pakolunk és gyorsan útnak is indulunk, hogy az első kompot elérjük Mallaigban. Az időjárás jócskán hűvösebb, mint a tegnapi, így miután megvesszük a kompjegyünket, a hajótársaság kultúrált várójában étkezünk. Pontban 9-kor kihajózunk és célba vesszük a következő 2 napi kihívásunkat, a hegyekkel tarkított Skye-szigetét.

Egyedülállóan szép tájékra bukkanunk a Belső-Hebridák legnagyobb szigetén, a kb. hosszú és széles Skye-on. A szigetet sokan csak „Kis-Skóciának" ismerik, mivel tulajdonképpen kicsinyítve adja Skócia esszenciáját. A mindössze 8000 lakosú sziget partvonala hosszú, de egyik települése sincs 8 kilométernél messzebb a tengertől. Ez az adat is mutatja Skye partvonalának rendkívüli tagoltságát és ezáltal változatosságát. A közepén helyezkedik el a Cuillins-hegység. A központja és egyetlen városa a 2500 lakosú Portree. A szigeten többek közt magas hegycsúcsokban, mocsárvidékekben, vadregényes völgyekben, tengerparti fövenyekben és mélybe szakadó tengerparti sziklákban gyönyörködhetünk.

Kb. 20 perc kell kompunknak, hogy megtegye a 7 km-es távolságot. Az út kezdetén a komp elejéről szemlélődünk, de annyira hideg szél fúj, hogy vissza kell húzódnunk a jóval komfortosabb utastérbe. Skye első kilométerei szép tájat és forgalmatlan utat hoznak.

 DSCF7481

Észak felé haladva átvágunk egy hegyvonulaton, és ismét megpillantjuk a tengert, ezúttal már a Broadford Bay partvidékét. Egy buszmegállóban pihizünk, majd Tomi megkapja második defektjét, melyet már Broadfordban egy szupermarket előtt javítunk ki. S ha már így alakult be is vásárolunk ebédre. A szerelés után megpróbálok lejutni az óceán partjára, hogy a kezemről lemossam a piszkot, de a meredek part miatt ez csak részben sikerül. Látván ezt egy kamionos rögtön egy nedves törlőkendőt nyújt felém. Ismét egy jó pont a skótoknak.

A városka után már a sziget fő útvonalán haladunk melyen valamelyest nagyobb a forgalom. Az idő reggel óta is hűlt, így már alul-felül hosszúban nyomjuk a kilométereket, a szembeszél miatt egyre keservesebben. Egy csodás öblöt kerülünk meg, majd keményen felvágtat az út egy félszigetre, s egy újabb mély öböl partvidékére gurulunk le.

Sconserben ebédelünk a kompkikötőben, egy buszmegállóban. Szerencsére akármilyen ritkán lakott is ez a vidék, jó minőségű szél- és esővédett buszmegállók szinte mindenütt vannak. Már korábban eldöntöttük, hogy a sziget nyugati végét kihagyjuk, így a tervezett 130-as napi távok helyett elég csak 100-at menni.

 DSCF7494

Tomi még most is rengeteget panaszkodik a térde miatt. Így maradunk a főúton és egy újabb dombot mászunk meg, majd egy hosszú völgyben ereszkedünk a sziget fővárosa, Portree irányába. A táj továbbra is eszményi. Hatalmas zöld rétek, elszórtan fehérre meszelt tanyaépületekkel, mindenfelé rengeteg a szarvasmarha és a birka. A hegyeken már inkább zuzmók nőnek, melyeknek sötétebb zöld a színe, s itt-ott kisebb erdős területek is előfordulnak. Igazi elhagyatott „vad" vidék ez!

A kora délutáni órákban érjük el Portree városát. Meglátván Bimby magyar zászlóját két ember siet felénk, egy miskolci anya és a lánya, akik itt vállaltak munkát az Isten háta mögötti szigeten. Kölcsönösen örülünk egymásnak, s megosztjuk tapasztalatainkat. Nekik persze (még) több van!

A város után jócskán elnéptelenedik az út, jókora dombok következnek kemény, néhol már gyilkos erejű északi széllel. Tomi térde a pihenő-felelős a nap során, ha „jelez", akkor pár percre mindig meg kell állnunk, s ez a következő szakaszon egyre gyakrabban megtörténik.

 DSCF7496

Elsőként Uigban, a környékén merül fel, hogy táborhelyet kéne keresni. Eddig az út magasan az óceán felett haladt, itt tértünk le először egy meredek lejtőn a partjára, de felülről látjuk, hogy az öböl beépített és sziklás partvonalán igazán jó helyet nehéz lesz találni. Pár percet tanakodunk a város határában, majd úgy döntünk, hogy nekiugrunk a következő dombnak és felmegyünk egészen a sziget északi részére.

Egy jelzetlen mellékúton indulunk táborhelyet keresni, mely ebben a szélben egyáltalán nem lesz könnyű feladat. De most is - mint mindig - óriási szerencsénk van. Már a főútról is feltűnt egy régi templomrom, melynek egyetlen ép tűzfala szinte teljesen megállítja a gyilkos erejű északi szélvihart. Az útmenti bozótosból sikerül kevés éghető anyagot hoznom, Bimby közben vizet kér egy közeli tanyáról. Így lesz vacsora is. A súlyos konzervjeink már elfogytak, megkönnyebbültünk másfél kiló tehertől, így most a könnyű, de ugyancsak helyet foglaló Maggi finom falatokon a sor. Két szépséghibája van csupán a helynek. Az egyik, hogy a mai fürdés kimarad, a másik pedig, hogy a rom mögötti védett helyet alaposan összejárták a tehenek, így göröngyös egy éjszakánk lesz.

Ennek ellenére 8 óra körül már a sátorban vagyunk, s innen hallgatjuk a szél iszonyat zúgását. Reméljük, holnapra valamelyest javul az idő!

5. nap Szelek szárnyán: Skye északról délnek

  • Totscore - Staffin - Portree - Sconser - Broadford - Kyle of Lochalsh - Dornie
  • Táv: 119 km

Reggelre nem sokat változott az idő. A sátorból kikukkantva láthatjuk a távolban lévő óceán hatalmas hullámait, s amint elindulunk, a tegnapihoz képest tovább romlik a helyzet, az eső is rázendít.

Meredeken lejt az út, egy ideig a viharos parton halad, majd egy elhagyatott kastély romjai mellett fordulunk el keletre. Nagyon hideg van, Tomi esőnadrában nyomja, én is felveszem neoprene térdvédőmet. Bimby készült a hidegre a legrosszabbul, bár esőkabátja jó minőségű, a térdét nem igazán tudja melegen tartani, ami jócskán csökkenti az ember komfortérzetét.

Meredek kaptatók és lejtők követik egymást a sziget északkeleti oldalán is, az egyik lejtőn nagy lendülettel érkezek, hogy a következő dombra minél könnyebben tudjak felhúzni, de hirtelen egy kutya ront ki elém, majdnem sikerül elcsapnom. Hatalmasat üvöltök. Mindketten jól megijedünk egymástól.

Tudni kell azonban, hogy nem véletlenül kaptattunk fel Skye legzordabb északi vidékére. Itt találhatók ugyanis a legérdekesebb természeti látnivalói. Elsőként a Quiaring bizarr sziklaalakzataiban kellene gyönyörködnünk, de felett felhő uralja a hegyeket, így esélyünk sincsen. Staffinban találunk egy csöppnyi boltot. Tejet veszünk reggelire, majd a következő buszmegállóba húzódunk be a most már a hátunk mögül vízszintesen zuhogó eső elől.

 DSCF7500

A falucska után a következő látnivaló már jobban szemügyre vehető. A Kilt Rock 50 méteres magaspartja a skót szoknyáról kapta a nevét. Közvetlen közelről csodálhatjuk, hogyan zúg be ilyen magasságból egy vízesés az óceánba. Még rossz időben is fantasztikus látvány!

Majd eltávolodunk vízparttól, ugyanis a sziget északkeleti felének nagy része magas sziklaként szakad be az óceánba. Belső tavak mentén, elhagyatott világvégi tájon halad egysávos utunk, s most már a szél is velünk van. Tomi bicaja viszont nem. Az 5. napon megkapja a 3. defektjét!

Fél 12 körül érünk vissza Portree városába. Ebből az irányból jobban megcsodálhatjuk hangulatos kis kikötőjét, és gondozott pasztellszínű házait, melyek idilli idegenforgalmi célponttá teszik. Persze nem ilyen rossz időben!

Nem is sokat időzünk, elkapva a hátszelet nyomjuk a tegnapról már ismerős, jóval forgalmasabb főúton dél felé. Innen már nincs sok meglepetés. Amit tegnap másztunk, ott gurulunk és fordítva. Van mindkettőből bőven, de így hátszéllel már nincs olyan nehéz dolgunk.

Sligachan után nyomunkba szegődik egy kutyus. Négylábú útitársunk nem holmi szobakutya, keményen tartja velünk a tempót. A dombokon még szimatolni is van ideje, a lejtőkön kissé meg kell húznia, hogy utolérjen minket. Kb. 8-10 km-en át követ minket, míg végre egy hosszú lejtőn sikerül leráznunk.

 DSCF7505

Sconserban pihenünk egy rövidet a kikötőben, ahol tegnap ebédeltünk. Bár már ma is ebédidő van, úgy döntünk, hogy eltekerünk inkább a broadford-i szupermarketig, bár az innen még jó 20 km-re van. Útközben a túra során először látunk helyi hosszúszőrű szarvasmarhákat, melyek itt Skóciában őshonosak, s valószínűleg a zord időjárás miatt növesztettek ilyen nagy bundát.

 DSCF7512

Délután 4 óra körül érjük el a Skye szigetet a szárazfölddel összekötő szép ívű hidat, majd rögtön utána Kyle of Lochalsh városát. Innen a Loch Alsh sziklás partján haladunk tovább, mely már jóval védettebb a széltől, mint a Skye sziget bármelyik pontja is volt. S egyre jobb az idő!

Délután 5 óra körül vagyunk Skócia egyik - ha nem a - legszebb kastélyánál, az Eilean Donan-nál, ahol a Hegylakó egyes jeleneteit forgatták.

 DSCF7524

Először távolról csodáljuk meg a híres épületet, mely Loch Duich egyik sziklaszigetére épült. Sok-sok fényképet és pár poénos videót is készítünk. Ezután bemegyünk és körbejárjuk az erődszerű kőépítményt, majd vizet kérünk a közvetlenül a kastély mellé épült Dornie falucskában.

 DSCF7529

Este hét körül visszatérünk a korábban már kiszemelt tóparti táborhelyünkre, ahol egy kijelölt tűzrakóhelynél elkészítjük a vacsoránkat. Száraz fa van dögivel, így még egy teára is futja. Bimby zászlója persze megint idecsalja honfitársainkat, ezúttal egy fiatal házaspár környékez meg minket, akik „fly & drive" (repülj és vezess) módon bérelt autóval járják be Skócia nevezetes tájait. Azt mondják, hogy szerintük még autóval sem könnyű ezeken a meredek és kanyargós utakon közlekedni.

Közben az esti dagály is érkezik menetrendszerűen, így a fjordszerű Loch Long-ból egy gyors sodrású folyó kerekedik, a hatalmas hínárral és moszatokkal benőtt sziklaszigetek pedig sorra tűnnek el a víz alá. Mi azért még fürdünk egyet, ami így 2 nap után már nagyon esedékes. Estére nyugodt, szép hellyé változik a turistaparadicsom.

Amint a Nap lassan lenyugszik, mi is nyugovóra térünk, hiszen holnap is kemény nap vár ránk. Ismét északnak kell menni, nem is akármilyen terepen.

6. nap Wester Ross - a leglátványosabb szakasz

  • Dornie - Stromeferry - Lochcarron - Tornapress - Annat - Torridon - Kinlochewe - Gairloch
  • Táv: 124 km

Bár a hosszú, nyugodt esték után nem mindig könnyű, korán kelni, 7 óránál tovább ma sem hagyom aludni a társaságot. Egy újabb nehéz szakasz áll előttünk. Kb. 5 km-t kell megtennünk azon az úton visszafelé, melyen tegnap érkeztünk, majd egy szűk mellékúton északnak fordulunk, ahol már a kereszteződés után rögtön feltűnik a „Welcome to the Wester Ross Coastal Trail" tábla. Megérkeztünk túránk természetileg leglátványosabb, s egyben legelhagyatottabb szakaszához.

Már az út jellege is hamar megmutatkozik, egy kemény 6-8%-os emelkedővel kezdünk. Ma végre tiszta, napos időnk van, de egyáltalán nincs meleg, így még pulcsiban is rendesen fázunk az árnyékos, hosszú lejtőn. A táj jellege hasonlít az eddig megszokottakhoz, hatalmas sziklás-füves hegyek mindenhol, melyekről robajló, sötét színű patakok rohannak le, s talán egy kicsit több a fa, mint tegnap Skye-szigetén.

 DSCF7554

Az első település Stromeferry a Loch Carron partján, de nevével ellentétben itt nem jár át hajó a szűk, meredek, fjordszerű tengeröblön. Ezt a disszonanciát a helységnévtáblán skótok nemes egyszerűséggel oldották meg. Valahogy így: „Stromeferry - alatta (no ferry)".

Mivel utunk nem ereszkedik le közvetlenül a tó roppant meredek, már-már függőleges partjára, egy autóspihenőben reggelizünk, csodás panorámával.

Ezen a szakaszon mellettünk fut valahol a tóparton a Kyle of Lochalsh - Inverness vasútvonal, de míg annak van helye odalenn, mi helyette dombról-dombra mászunk, illetve gurulunk. Csak a tó északi partján jutunk le a tengerszintre.

Lochcarron szintén csodás fekvésű község, hatalmas „fűpályával" és szép tengerparti házakkal. A falu után viszont szinte megszűnik az élet, egy szűk egysávos, kanyargós úton kapaszkodunk fel a következő vonulatra. Átkelve a hágón hosszan, s nem túl meredeken ereszkedünk, s már messze előttünk látszik a Loch Kishorn tengeröböl. Fantasztikusan szép tájék ez. Embernek, autónak szinte nyoma sincs, csak a szűk, kanyargós falatnyi út alattunk, hatalmas hegyek körülöttünk, s - igaz, hogy csak foltokban, de - még az ég kékje is látszik. Skóciában ennél jobbról azt hiszem nem is álmodhatunk.

Tornapress után egy hosszanti észak-déli völgyben haladunk tovább, melyet csodás tavak szegélyeznek és itt-ott elvétve láthatunk egy-két házat. Szerencsére a hírhedt északi szél a hegyek miatt nem tud érvényesülni.

 DSCF7564

Shieldaig falucskánál érjük el újra az óceánt. A partvidék azonban abszolút nem mentes emelkedőktől, s ez az egész Wester Ross útvonalra igaz lesz. A hatalmas hegyek ugyanis egy lendülettel emelkednek ki a vízből, s nagyon sok a kisebb-nagyobb félsziget is, melyeket utunk rendre egy hatalmas emelkedő és egy gyors lejtő kíséretében vág át.

Dél körül érjük el Annat falucskát. Itt dolgozik Lukács, egyik nagyon kedves internetes ismerősöm, aki szintén nagy kerékpáros, s sokat segített nekem ezen túránk előkészületében. Már a túra előtt meginvitált minket egy sörre, s úgy gondoltuk, jó lenne személyesen is megismerni. A helyiektől érdeklődik Tomi, akik visszairányítanak minket a falu elé egy kis hotelbe. A recepción érdeklődünk, de Lukácsot nem tudjuk elérni, éppen szabadságon van és bicajozik. Csak itthon tudtuk meg, hogy elénk szeretett volna jönni szegény, csak valahol elkerültük egymást. Hát nincs mit tenni, elérni nem tudjuk, így hagyunk neki egy üzenetet és ismét nyeregbe pattanunk.

Torridon falucskánál állunk meg ebédelni, mindenfelé ezer méter körüli sziklás hegycsúcsok, errefelé már jóval kopárabb a vidék, fáknak nyomuk sincs, még a völgyekben sem.

Délutánra kissé beborult, de nekünk már az is nagy eredmény, hogy eddig még nem áztunk meg.

Ma is Tomi a pihenőfelelős, amennyit a lába enged, annyit tudunk egyben letekerni. De amíg tud is és akar is jönni, addig ez a legkevesebb, amit tehetünk érte, hogy megállunk, amikor csak kéri.

Bimby az utóbbi napokban a délelőttöket elég szótlanul tölti, amikor már fogy a táv délutánra, estére oldódik fel egy kicsit. Tekerni teker rendesen, a küzdelem nyoma sem nagyon látszik rajta, bár a Skye őt is nagyon megviselte. Inkább a lelki megpróbáltatások játszhatják nála a főszerepet. Egyre jobban úgy érzem, hogy neki ez lesz az a túra, melyet utólag tud majd értékelni és élvezni.

Torridon után ismét beszűkül az út, bár eddig is luxus volt a 2 sáv az óránként elhaladó 5-6 autónak. Ismét egy szűk, de annál szebb völgyben kerekezünk Kinlochewe-ig, ahol elérjük a Loch Maree partvonalát, mely kivételesen nem sós, hanem édes víz, s térképem szerint mély. Csak, hogy ne legyen száraz napunk, kapunk egy rövid záport emlékeztető gyanánt.

 DSCF7571

Következik a nap utolsó hágója, mely hosszan és nyílegyenesen emelkedik, próbára téve idegeinket, majd kanyargósan - és láss csodát - hatalmas erdős völgyben közelít a Loch Gairloch tengeröbölhöz. Az utolsó szakaszon egy bicajospárossal „versenyzünk", de nem ők az elsők, akikkel itt, a Wester Ross-on találkoztunk. Pedig - bár a mai szembeszelet elég jól megúsztuk - bicajjal nem éppen egy könnyű vidék ez.

Amint kiérünk a sűrű erdőségből, szinte egyből megpillantjuk az óceánt. S az öbölből kitekintve, mely az előbbiekkel ellentétben már nem fjordszerű képződmény, itt végre kitekintést nyerünk a nyílt vízre. Az idő elég tiszta, távolban lévő Longa szigetet mégis úgy betakarják a felhők, mintha álcázni akarnák. Nagyon jól néz ki!

Először a szűk kikötőben nézünk körül, majd egy újabb vonulat megmászása után beérünk a kisvárosba, mely igazi, hatalmas homokos parttal is büszkélkedhet. Találunk egy kis boltot, ahol pótoljuk italkészletünket.

Az egyébként szép homokos strandra a meredek fal miatt csak lépcsősoron tudnánk lejutni, így - bár már eléggé el vagyunk fáradva - úgy döntünk, hogy kimászunk még egy félszigetet, s a közeli tó, vagy a Loch Ewe tengeröböl partvidékén keresünk inkább táborhelyet.

Keményen húzzuk fel bicajainkat a 10%-os emelkedőn, s nem először a mai nap során. Nem sokkal a hágó után jobbra egy kis tó mellett találunk alkalmas helyet a táborozásra. Bár többen horgásznak, nem hinném, hogy zavarjuk egymást. Kihasználva a jó időt és a közelben talált tűzifát, megfőzzük az esti Magginkat, teát is készítünk, majd lemegyünk fürödni a sötét színű tóba. Este még sokáig szépen ragyog a Nap, s mint ilyenkor mindig, a hangulatunk is felhőtlenebb, mint az esős, borús estéken. Bár aki egy ilyen szép helyen szomorkodik, az jobb, ha el sem jön otthonról!

Kapcsolódó cikkek:

Skóciai kerékpártúra 1. rész

Skóciai kerékpártúra 2. rész

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass.