menobolya

A boldog békeidők újabb remekei.

Ma, ahogy korábban ígértem újabb utazást teszünk a 19. sz. második felébe, és bemutatok néhány furcsa találmányt, amelyek valamilyen úton-módon a kerékpárhoz kapcsolódnak.

Elsőként kalandozzunk a tengerben, és nézzünk meg egy lábbal és kézzel hajtott mentő alkalmatosságot. A kép és a leírás alapján nem tudom eldönteni, hogy működött volna el a berendezés, mindenesetre ma nem sok ilyen szaladozik a világon.

Velocipéddel összekapcsolt mentőbója
The Scientific American 1895

A párizsi Francois Barathon úr tengeri mentőbóját dolgozott ki, melyet velocipédként lehet előre hajtani. A hajótörött felfújt gumitömlőn ül, mely hajlított fémlapra erősíttetett. A lap fémkerethez csatlakozik, melynek hátsórészén függőleges csavar, mit kézzel lehet mozgatni. A keret elején pedig hosszan lenyúlótengely, legalul vízszintesen álló, hajtható csavarral. A hajótörött akár vitorlát is erősíthet a kurta, összehajtható árbócra. Az egész szerkezet még egy lámpással is el van látva, mely sötétben magára vonhatja a reménybeli megmentők figyelmét.

menobolya

A tengeri közlekedés után nézzünk szét a levegőben is. A következő készülék egy repülőkészülék. (Őszintén remélem, hogy tervezője sosem próbálta ki.)

Megjobbított légjáró
The Scientific American 1889

Könnyű és erős; a levegőben hajózni tudó, a legkisebb erőkifejtést követelő, de a legjobb eredményt nyújtó gépre kért szabadalmat az Egyesült Államok (...) Oak Valey nevű településén élő John P. Holms úr. A gép horizontális váza aéroplán-szárnyakon függ, melyek csővázára selyem feszíttetett. Magának a gépnek vázára ponyva feszül. Itt fekszik az asztronauta oly módon, hogy kezével két hajlított rudat könnyedén elérhet. Ezek egyikével változtathatja a jármű magasságát, másikkal pedig, lánc áttétel segítségével, a váz elején elhelyezett lapátkereket forgatja.

 

megjobbitott legjaro

 

A gép farán vitorlavászon kormány, oldalán zsákokkal, mikbe az asztronauta a lábát dughatja. Így a lábával is kormányozhat. Az aéroplán úgy van szerkesztve, hogy le- és felfelé is mozoghat, és oly módon állítható be, hogy a szél tolóerejét a lehető legjobban kihasználja.

A fenti agyrém után egy mai szemmel is érdekes találmányt mutatok be. A neve: ciklodrom.

A ciklodrom
La Nature 1897

Az idei párizsi tél egyik nagy attrakciója a Boulevard Montmarte 14. szám alatt megnyitott ciklodrom, Guignard úr találmánya. A görgőkre helyezett kerékpár már régóta nem újdonság; sokan használják rendszeresen és hálásan az otthoni testedzés e lehetőségét. A gyorskerékpározás bajnokai azonban fölöttébb hálásak Monsieur Guignard-nak, hiszen termeiben a legnyomorúságosabb időjárás esetén is valóságos versenyeket rendezhetnek, s nem hiányzik a szokásos izgalom sem.

 

A teremben négy kerékpár van. A hátsókerék görgői nem csak egy mechanikus instrumentummal állnak összeköttetésben, mely a sebességet és a megtett távolságot mutatja, hanem egy aprócska kerékpárpályával is, hol liliputi biciklisták ülnek miniatűr járműveiken. A miniatűr kerékpárok helyzete pontosan megfelel a görgőkön megtett távolságnak -ugyanúgy követhetjük tehát a verseny menetét, mint a valódi pályán.

 

(...)

 

(...) ez a ragyogó kerékpárverseny, mit hála Monsieur Guignard cikodromjának, a kinti behavazott, jeges utak ellenére is meg lehetett tartani, mindenkit egyformán lelkesít.

ciklodrom

Mára ennyit tudtam mesélni a furcsa találmányokról kedves olvasóm. A következő, egyben utolsó rész terveim szerint a jövőhéten jelenik meg. Benne Goupil aéroplánja, a Gömbvelocipéd és jó pár kép erejéig még néhány agyament ötlettel tisztelgünk a kerékpár születésének. Ne feledd, az idén 200 éves a kerékpár, mi ezzel a cikksorozattal ünnepeljük meg.

Az illusztrációk és a képek forrása: Leonard de Vires: Furcsa találmányok (Móra 1989)