dome_deli01A mai nap találtam ezt a cikket a transindex.ro oldalon Bakk-Dávid Tímea tollából, amelyet változatlan formában tárunk olvasóink elé.

 

Deli Döme 1976-ban született Budapesten, 1982-ben vándorolt ki szüleivel és lánytestvérével Sydneybe, Ausztráliába. Tavaly világkörüli útra indult kerékpárjával, amelynek első szakasza: Sydney-től Magyarországig. “A szüleim rengeteget vittek utazni, amikor kicsik voltunk, szóval valószínűleg részben ők is hozzájárultak ahhoz, hogy ekkora bennem a kalandvágy” – mondta a TOTB-nek adott interjúban.

 

 

Kérdezett: B.D.T.

Deli Döme geodéziai mérnök kutatóként dolgozott az utóbbi 11 évben, aztán úgy döntött: elég, ideje az álmok megvalósításának, hiszen nem lesz ő sem fiatalabb. A világkörüli út előtt Új-Zélandra, Vietnamba, Kambodzsába, Laoszba, Kubába és Nepálba is szervezett biciklis utazást. Valahol Malajziában érték utol kérdéseink; legutolsó blogbejegyzése szerint megérkezett Taipingba; ezután Thaiföld, Laosz, Kína, majd az ázsiai országok következnek. Valamikor júliusban érkezik Romániába Bulgária felől. Végigkerekezik többek közt a Transzfogarason, és augusztusban megérkezik szülővárosába. Döme útját a www.bikevsworld.com weboldalon lehet követni.

 

TOTB: Miért választottad a „bike versus world” mottót? Arra akartál utalni, hogy a világ néha ellenségesen viszonyul a kerékpározás és a zöld közlekedési formák iránt? Nyerhet egy biciklis a világ ellen?

 

- A weboldalam címe egy tévéshowból – Man vs Wild – inspirálódott, de abból is, hogy csökken a biciklit ingázás céljából használók száma, illetve hogyan reagálnak általában az emberek, ha valaki biciklizik. A legtöbb kerékpáros manapság csak rekreációs célból biciklizik, elsősorban hétvégéken pattan nyeregbe. A világ nem ellensége a biciklisnek, ám a benne élő emberek biztosan azok. Az emberek hajlamosak minden helyzetben a könnyebb utat választani – beleértve a közlekedést is, nem veszik figyelembe, hogy esetleg kárt okoznak a környezetnek ezáltal. A biciklizés nagyon hatékony közlekedési mód, és hiszem, hogy a mellette szóló pozitívumok többet nyomnak a latban, mint a negatívumok, ám az emberek, úgy tűnik, mégis inkább a negatívumokra fókuszálnak. Remélem, az utazásom rávilágít a biciklizés jó oldalaira, egyre többen élvezettel utaznak majd kerékpárral, és fogadják be a táj látványát, amerre elhaladnak.

 

dome_deli02

 

Népszerű-e a kerékpározás Ausztráliában? Nyugat-Európában rengeteg bicikliút van, Németországban, Hollandiában, Dániában a többség kerékpárral jár munkába, az Egyesült Államokban ezzel szemben kevesen vannak, akik nem használják a gépkocsijukat. A biciklizés mint sport népszerű, vagy mint zöld közlekedési módszer is?

 


- A biciklizés egyáltalán nem népszerű Ausztráliában. Még ha az utóbbi öt évben több bicikli is kelt el, mint gépkocsi, a legtöbb ott ül az emberek garázsában, s ha egyáltalán használják, csak hétvégéken. A biciklis infrastruktúra kezd kiépülni a nagyobb városokban, de lassan, és a legtöbben félnek biciklizni a forgalom miatt. Sokan gépkocsival szállítják a biciklijüket a legközelebbi parkos területre, és csak ott ülnek fel rá.

 

Amikor visszatérek Ausztráliába, teljesen autómentes életet akarok élni. Eladom a kocsim, és mindenhová biciklivel fogok közlekedni, hogy ismételten felhívjam a figyelmet a tényre, hogy mindez igenis lehetséges.

 

Miért határoztad el, hogy világ körüli útra indulsz biciklivel?

- Egész életemben bicikliztem és utaztam, imádom a szabadságot, amit a bringázás és a különböző úticélok nyújtanak. Ha lassabban utazol, sokkal többet látsz. Útjaim során élvezem a bringázás környezeti és egészségügyi előnyeit, és megújuló energiaforrásokat használok. Nagyon szeretek önfenntartó lenni, nem kell függjek más emberektől vagy egy áramforrástól, hogy eljussak a célomhoz. Nagyon nagy elégtételt ad az érzés, hogy eljutottál valahová teljesen a saját erődből. Több utat tettem meg, eleinte csak hétvégéken, amikor tinédzser voltam, egészen a több hónapos utazásokig, az utóbbi 6 évben már a tengeren túlra is.

 

Már egy jó ideje bennem volt a világkörüli út gondolata, és aztán végre elhatároztam, felmondok, és elindulok – hiszen nem leszek már fiatalabb. Nem is nézek azóta vissza, és közel fél év utazás után egyáltalán nem hiányzik Sydney. Sajnos hamarosan elfogy a pénzem, és majd vissza kell mennem dolgozni. Most csak arra lenne szükségem, hogy találjak egy megoldást elég pénzt keresni az utazásaim finanszírozásához, korlátlan módon, hiszen úgy érzem, egész életemben tudnám ezt csinálni.

 

Hogyan készültél az útra?

 

- Fizikailag nem készültem, mert azzal voltam elfoglalva, hogy heti 6-7 napot dolgozzam, hogy elég pénzt tegyek félre. Az utolsó hónapokban indulás előtt heti 100 km-t bicikliztem. De tudtam, hogy igazán fitt az indulás utáni néhány hét leteltével leszek. 75 kilós voltam, amikor elindultam, most 65 kg az állandó súlyom. Amúgy közel egy évet töltöttem azzal, hogy útvonalakat nézegettem, hogy megtervezzem, mennyi ideig fog tartani várhatóan az út, illetve mit akarok megnézni.

 

Melyek a legfontosabb kellékeid az úton?

 

- Mindent magammal hordozok, ami kell a túléléshez, plusz néhány luxusdolgot, ami kicsit kényelmesebbé teszi az életet: nyári és téli ruhákat, sátrat, hálózsákot, felfújható matracot, főzőfelszerelést, pótalkatrészeket és szerszámokat a bicikli megjavításához, élelmet és vizet. A bicikli közel 20 kg, a csomagom 45 kg körül van, s én magam 65 vagyok.

 

dome_deli03

 

Mi volt a családtagjaid és barátaid reakciója, amikor elmondtad a terved?

 

- Legtöbben nagyon bátorítottak. Édesanyám eleinte idegenkedett az ötlettől, de most elfogadta. A munkahelyi kollégáim közül páran őrültnek neveztek. A szüleim egyébként rengeteget vittek utazni, amikor kicsik voltunk, szóval valószínűleg részben ők is hozzájárultak ahhoz, hogy ekkora bennem a kalandvágy.

 

Az utazásod első felében Sydney-ből Magyarországra utazol, a terved szerint 2011 júniusától 2012 augusztusáig tart ez az első szakasz. Személyes okoból választottad Magyarországot az első szakasz végpontjaként?

 

- Sok világkörüli biciklis London-Sydney útvonalat választ, én a szülőhazámba megyek vissza, és meg szeretném látogatni az ottani rokonaimat. Amúgy nagyon sokszor voltam Magyarországon, de soha nem biciklivel. Ott jártam egy középiskolai osztályt is, ami sokat segített abban, hogy megőrizzem a magyar nyelvet, az írás és a beszéd szintjén is. Sok-sok következő szakaszt terveztem Magyarország utánra – hiszen a világ jókora hely, és nagyon sok látnivaló van benne.

 

Eddigi utad során melyik város/ország/hely volt a legemlékezetesebb, legérdekesebb és leginkább inspiráló számodra? Volt eddig valamilyen rossz tapasztalatod?

 

- Nagyon nehéz lenne most egyetlen kedvenc helyet megnevezni. Ez egy olyan kérdés, amit valószínűleg csak akkor tudnék megválaszolni, amint az összes szakaszt bejártam. A legtöbb ember nagyon barátságos és nagylelkű, és megdöbben azon, hogy világkörüli úton vagyok, biciklivel. Az egyetlen rossz tapasztalatom eddig az volt, hogy elütött egy autó Indonéziában. Erről bővebben olvashattok a Kutoarjo című bejegyzésben.

 

Hová visz az utad Magyarország után, mi a második szakasz útvonala?

 

- A második szakasz sok mindentől függ, elsősorban pénztől, időjárástól és a személyes érzéseimtől adott időpontban. Most csak el akarok jutni Magyarországra. Mindenképp el akarok tölteni 3-6 hónapot Magyarország környéki utakkal, meg akarom nézni a látnivalókat, és meglátogatni az összes rokonomat.

 

Köszönet a cikk átvátelének engedélyéért a Transindex magazinnak. A cikk eredeti helyán itt olvasható!

A cikket írta: Bakk-Dávid Tímea

Fotók: bikevsworld.com/Dome Deli