4. nap 2008. augusztus 13. szerda

Tegnap gurultunk vagy 15 percet a tengerpartig, a mai napot büntetéssel kezdjük. Lassan fogynak a kezdeti kilométerek. Az időre nem lehet panaszunk. Gyönyörűen tűz a nap. Vékony kalap van a fejünkön, nélküle felforrna az agyunk. Időnként le kell szállni a nyeregből, tolásra kényszerülünk.

A kerékpárok tolása közben nézzük az aszfaltot és elhagyott kincseket találunk. Hajcsat, aprópénz, fésű, és végül egy motorkerékpárhoz is használható számzáras biztonsági lánc. Nincs összezárva, a nyitó kódnál állnak a számok. Akár azonnal lehetne használni!

 

Hajtűkanyar

Labintól a 66-os főúton nyomulunk. Hol egyenesebb, hol emelkedősebb az út. Barban előtt van egy nagy hajtűkanyar. A kanyarban pihegünk egy keveset, a szemközti hegyen lévő nagy TITO feliratot lefényképezzük. Ezt a feliratot már messziről látni. Két svájci túrakerékpáros teker fel a hegyen. Egy fiú a barátnőjével. Olyan eszeveszett tempót diktálnak, hogy tátva marad a szánk. Intünk egymásnak, megállnak, fújnak kettőt és izzadnak. Jól van! Ők is emberből vannak! Váltunk pár szót. Ők is Rijekából indultak, ma Puláig mennek. Kidolgozott tervük van, szigorúan az szerint teszik meg az utat. Svájci mindkettő.

Barban és Marcana között vagyunk. A hegy oldalában nagy nyílás kelti fel figyelmünket. Legalább hűsölni megállunk! Jókora nyílás. Kisebb parkoló is van előtte. Bemegyünk, lassan lejt, picit kanyarodik az üreg és a sötétség lesz az úr. Visszamegyünk a fejlámpákért, kíváncsiak vagyunk meddig lehet bemenni. Talán 40 méter hosszú lehet, 10 méternél már hűvös van. Kőbánya lehetett, a végén víz gyűlt össze. Itt-ott a falakról is csepeg a víz.

Innen aránylag sima a haladás Puláig. Egy-egy sört még addig meg kell inni, ismét kezd forrni a hűtővíz. Petya a sörre iszik egy kólát. Ez az energiabomba megteszi a hatását. Jó ideig csak a távolodó sziluettjét látom. Szerencsére megvár még Pula előtt.

Tito felirat kövekből

Pula egyik nagy üzletében pótoljuk készleteket. A bolt mellet még fagyizunk. Fiatal lányok jönnek, hangosan beszélgetnek, nevetgélnek. Az egyiken, Ő lehet a csapat főnöke, feszes, kissé átlátszó póló és csipetnyi nadrág van. A ruha tökéletesen követi a teste vonalait, mindent megmutat. Tetszik neki, hogy az arra járó férfiak megnézik. Leül velünk szemben és a lábát is terpeszbe teszi. A combját térdtől szinte tövig látni. Nem véletlenek a mozdulatai, direkt kelleti magát. Mondhatjuk nyugodtan azt, sok lány ennek köszönheti a férfiak félreérthetetlen közeledését, esetleg tolakodását. Hozzánk fiatal, úgy 16-17 éves, de a korához képest fejlett. 

Mit szoktunk készletezni? Fejenként 2-3 palack víz, 2 étkezésre elegendő élelmiszer. Nassolni való. (keksz, nápolyi, csoki) Mikor a térkép szerint ritkább a lakott terület, több folyadékot viszünk magunkkal. Most még veszünk bort és kólát is. Egy görbe estét akarunk tartani.

A kis pihenő és szemlélődés után célba vesszük a félsziget alsó csücskét. A Pula-ból kivezető utat keressük, és ismét kapunk segítséget. Egy darabon elkísér minket egy kerékpáros, viszont kicsit odébb rossz utat mutatnak a helyiek, így távolodunk a célunktól. Ilyen esetekben nagyon jól jön a navigációs készülék, amit szeretünk is használni, csak nem figyelünk rá. Most viszont nagyon figyelünk! Az is igaz, nem telepítettük Horvátország térképét a készülékre, így csak az európai alaptérkép van a memóriában. Az irány tartásához ez is elegendő! A nyomtatott térképre megint nem számíthatunk teljesen, mivel az a település ahol megállunk tájékozódni nem szerepel rajta. A falu melletti útkereszteződés sincs rajta. Egy murvás út kínálja a lehetőséget a helyes irányba. Lassan haladva ezen az úton várjuk mi lesz. Kicsit távolabb feltűnik egy porfelhő, autó veri fel. Közeledik! 35 év körüli pár ül az autóban egy rakás gyerekkel. Az anyuka most is szoptat. Leintjük Őket, és segítenek.

Szerencsére jó utat választottunk. Csak egyre kell figyelni! Az út Y-ban szétválik, nekünk a bal szárát kell választani.

Kamenjak

Megpakolt túragépeinkkel murvás terepen haladunk pár kilométert. Kiállják a próbát, és ismét aszfalton gurulva közelítünk Kamenjakhoz. Kamenjak védett terület! Egy keskeny félsziget, mely benyúlik a tengerbe. Az alsó csücskétől pár kilométerre egy nagy világítótorony van a tengerben.

A Kamenjakba vezető út egy darabig a tenger mellett vezet, talán két méterre lehet a vízszint fölött. A parton végig fürdőzők, táborozók. (Az egész kialakításáról, hangulatáról valami miatt a Tihanyi-félszigetre vezető út jut eszünkbe, ami Balatonfüred irányából visz a félszigetre.) Az út elkanyarodik a part mellől, és emelkedni kezd, és egy fenyőerdőn vezet keresztül. A talajt vastagon fedi a tűlevél. Rendkívüli lehet a tűzveszély! Viszont a fenyő illata! Az valami fantasztikus! Jó lenne egy palackba zárni, és mikor az ember beteg, vagy kedve borúsabb, beleszippantani. 

A dombtetőről legurulva szép település fogad. Beérünk Premanturába. Itt szinte mindenki pihenővendég. A város végében kemping, jól megnézzük a helyet. Még nem megyünk be, meg akarjuk nézni a félsziget csücskét és a világítótornyot! A városban rövid keresgélés után megtaláljuk a félsziget csücskéhez vezető utat. Egy darabig aszfalton lehet haladni, egy sorompónál véget ér. A sorompó után egy poros út fogad.

Ez már az igazi Kamenjak. Autókkal is be lehet jönni, ki is használják a lehetőséget. A felvert finom por percekig nem ül el. A bokrok leveleit vastagon belepi. Szegény növények fuldokolnak. Amennyiben hamarosan nem lesz eső ami lemossa róluk ezt a port, kiszáradnak. A poros út lassan kövessé válik, a bokros részt fák váltják fel és felbukkan a sziklás tengerpart. Megint egy gyönyörű helyre van szerencsénk érni. A sziklás rész tetején járunk, a tenger úgy 10 méterrel lehet lejjebb. Oda le kellene jutni! A kerékpárokat nem szeretnénk fent hagyni, főleg nem látótávolságon kívül, ezért pár száz métert teszünk meg figyelve, hol lehet a járgányainkat is lecipelni. Türelem rózsát terem, találunk egy kis ösvényt, ami a kevésbé szabdalt sziklák között vezet le. Így is tolni, emelgetni kell a megpakolt kerékpárokat, de a hely mindenért kárpótol.

A sziklák teraszosan fekszenek egymáson nagy törésekkel, nem kell a kerékpárokat eldönteni. A csomagokhoz is könnyen hozzáférünk. Ruháinkat ledobáljuk és irány a víz! Csak lassan, óvatosan lehet a vízbe menni, nagyon élesek, csipkések a sziklák a víz közelében. A víz bizonyítja erejét! Pár perc múlva a sűrű sós vízben lebegünk, a hullámok dobálnak, masszírozzák testünket. Nagyon jó.

Világítótorony

A tengerfenék is sziklás. Apró halak rajai úszkálnak, a fenéken pedig gusztusosnak nem nevezhető tengeri uborkák, szúrós tengeri sünök. Próbálunk leúszni a fenékhez, de nem sikerül. Kristálytiszta a víz! Fantasztikus a látvány, az élmény! Leírni nem tudom, ezt látni kell! A víz szinte langyos. Csak az éhség, és szomjúság csalogat minket a partra.

A tenger mellett vacsorázunk. Hangulatunk már alapból jó, amin a bőséges, ízletes vacsora és a vörösbor kólával még inkább emel. Vacsoránk: kenyér, szalonna, sajt, vöröshagyma, paprika, paradicsom.
További elfoglaltságunk fürdés, evés, ivás, majd fürdés, és ivás. Az egész napos folyadékveszteséget alig tudjuk pótolni, de sikerül.

A nap közelít a horizonthoz, pakolunk, irány a kemping. A sors nem akar minket elengedni, az egyik hátsókerék defektes! Minden málhát le kell pakolni, hogy a kereket ki lehessen szerelni. Mire végzünk a javítással, besötétedik. A sziklákon nem vállaljuk a bukdácsolást a sötétben, így itt töltjük az éjszakát. Fejlámpával keresünk jó fekhelyet. Szerencsére a hold is erősen világít. A hullámok locsognak a szikláknak csapódva. Távolban a világítótorony is kivehető. Az ég felhőtlen, mégis langyos a levegő. Nézzük a hullócsillagokat, beszélgetünk, még mártózunk egyet a vízben és eltesszük magunkat másnapra.

 

A mai napon megtett út: Rabac-Labin-Barban-Marcana-Loborika-Pula-Pomer-Premantura

5. nap 2008. augusztus 14. csütörtök

Az éjszakai fekhelyünket jobban is megválaszthattuk volna, a talaj egy picit lejtett, így egy idő után lecsúsztunk a derékaljainkról, és vissza kellett mászni. Reggeli ébredés után laza fürdő a tengerben. Egyben tisztálkodást is jelent. Féltünk, hogy az egész napos izzadás után, és az esti sós tengervízben való fürdőzés után a ránk rakódó só kimarja a bőrünket, a hajlatokat, de nem volt ilyen problémánk. Sőt. Talán jót is tett! Szinte hihetetlen milyen gyorsan bele szoktunk ebbe a vad életbe.

Gyümölcs mosatlanul? Leesett a kenyér, vagy szalonna? Jönnek a szúnyogok, legyek? Két napja nem mostál kezet szappannal? Nem számít. JÓL érezzük magunkat. A sok pancsolás után még izzadtság szagunk sincs.

Gyorsan össze tudjuk pakolni a cuccokat, mert nem állítottunk sátrat. Reggeli után irány Pula.

Pula

Hogy az étrendünk változatos legyen, így megesszük a tegnapi maradékot és tartós tejjel öblítjük le!Pula felé az út már ismerős. Most nem kerülünk, hamar elérjük. Pulában városnézés, elmélkedés a több száz, ezer évvel ezelőtti időkről. Körbejárjuk a kolosszeumot. Lenyűgöző! Szerintünk precízebben dolgoztak az akkori mesterek, mint a mostaniak. Ma még vannak egyáltalán mesterek? Sok hazai építkezést, útépítést nézve kétlem. Anno az olyan munka fizetsége amit mostanában látunk, kézlevágás lett volna!

Pula-Fazana-Peroj-Rovinj-Valalta az útirány. Úgy tervezzük, Vallalta környékén a Limski-csatorna mellett töltjük az éjszakát.

Pula-Fazana-Rovinj-Valalta lett volna a leggyorsabb út! Most már tudjuk! Mi viszont a tenger közelében szerettünk volna maradni! Ezt meg is tettük és ismét egy életre szóló élménnyel gazdagodtunk!

Nagyon meleg van! Időnként fák hajlanak az út fölé némi árnyékot adva. Sokat nem jelent, de érezni az enyhe árnyat amit adnak. Egy biztos, sokszor nem kell megállni pisilés miatt.

Az út mellet hosszan nyaralók, kempingek. Fazana után egyenesen tovább tekerünk Peroj irányába. Az autók többsége Vodnjan felé megy. 

A térképünk szerint közelebb is van út a tenger közelében, ezért a főútról most is letérünk. A tenger felől érkező levegő kissé hűvösebb, és a látvány is vonz minket. Pár autó megelőz, majd néhányat ismét látunk, amint jönnek vissza. Ennek mi lehet az oka? Hamarosan kiderül! Az aszfalt elfogy, murvás útra vált! Most is jön egy autó! Megáll, nézi a térképet, forgatja, majd visszafordul. Mi nem szeretünk visszafordulni, az út pedig járható. Nem a legkellemesebb murvázott úton kerékpározni, főleg csomagokkal, számunkra viszont arra van az előre. Akik kevésbé sajnálják az autójukat azok járnak erre. Az út egy erdős, bokros részen vezet át. Itt-ott kisebb beugró, ott autók állnak, innen a tengerpartra ösvények vezetnek. A bokrok ritkulnak balról, feltűnik a tenger is. Egy nagy strand van itt, a semmi közepén. Velünk szemben kerítés, kapu, egy figyelmeztető táblával. Military akármicsoda. Jobbra felfelé, a kerítés mellett széles nyiladék. Terepjárókkal járhatnak arra, a nyomok arra utalnak. Köveket, kivágott fák csonkjait kerülgetjük. Az út minősége leszállásra kényszerít. Gyalogolva megyünk tovább, izzadva, lihegve toljuk a kerékpárokat. Többször is látjuk az emelkedő végét, de csak egy-egy bucka tetejének bizonyul. Fél, 3/4 órás tolás után 90 fokban balra kanyarodik az út. Még mindig a kerítés mellett haladunk. Lassan elérjük a csúcsot, az út is jobb lesz, felülhetünk. Gurulva kellemesebb. A tengertől folyamatosan távolodva egyre melegebb van. Még mindig a kerítés mellett gurulunk, mikor a távolból lehet látni, hogy megváltozik az út színe. Balról egy nagy kapu, amin teherautók is ki-be járhatnak. Most zárva, nincs senki. Itt végre aszfaltozott útra érünk. Előző cammogásunkhoz képest most robogunk! Azt nem tudjuk hol vagyunk, de csak lesz egy település ahol tájékozódhatunk! Az út frissen készülhetett el, nagyon jó minőségű, rendkívül sima, ráadásul folyamatosan lejt. A levegő is frissebb, közel a tenger!

Limski csatorna felülről

Egy üdülőfaluhoz, és egy nagy kempinghez érünk, ezek sem szerepelnek a térképünkön. Találunk egy nagy táblát amin a környező települések szerepelnek. Párat beazonosítunk, betájoljuk magunkat és irány Rovinj. A tengertől ismét távolodnunk kell! Nagyon meleg van. Még 2-2,5 liter vizünk van fejenként. Az enyhe lejtőkön gurulva sem érezzük a levegő hűsítő hatását. Remeg az út felett a levegő. Ahogy iszunk a vízből úgy válik izzadtsággá, amit a nap gyorsan el is párologtat. Az út mellett egy-két fácska ad némi árnyékot. Enyhülést csak akkor kezdünk érezni, mikor ismét a tenger közelébe érünk. Rovinjon lassan tekerünk át. A kikötőnél ácsorgunk egy picit, faljuk szemünkkel a látnivalókat. Természetesen a csinos hölgyeket is szemügyre vesszük, ez a program része. A tenger, a napfény, a vidámság, csinos lányok nélkül elképzelhetetlen. Pulában és itt Rovinjban is úgy járunk, hogy szigorúan egymás között, halkan dicsérjük a hölgy idomait, szép arcát, szemét. És a hölgy magyar! Nagyon szépek a magyar lányok, asszonyok! Lassan átérünk Vallaltába. A település végén van a kemping. Enyhe lejtő biztosítja a lendületet a kemping bejáratáig, itt gyorsan le is fékezünk. Két fazon jön szembe meztelenül. Kicsit hátrébb hárman jönnek felénk. Azok is meztelenek. Nudista kemping csak férfiaknak? Megijedünk. Jobban körülnézve már asszonyokat is látni. Így már más. Szemünkkel keressük a fiatalabb korosztályt, (18-40éves) de nem leljük. Biztosan vannak, csak mi nem látjuk. Összenézünk, úgy döntünk tájékozódunk még a lehetőségekről. Egy helyi táblát nézegetve úgy látjuk, van egy út, ami levisz a csatornához. Jól járható aszfaltozott út, szemből bicósok is jönnek. Integetünk egymásnak. Előre örülünk, hogy milyen szép helyre fogunk ismét jutni. Az aszfalt elfogy az útról. Megint murva és megint emelkedő. Jobbra volt ugyan egy letérő, de az nem a csatorna irányába vezet. Azt az irányt elvetjük. Végén már csak döngölt földúton araszolunk. Az út egy présháznál véget ér. Idős bácsi berregteti a traktort, tőle kérünk segítséget.

Csalódás! Ez az út nem vezet sehova. A csatornához csak gyalog lehet lemenni. Meredek, keskeny ösvény vezet csak le! Keresünk pár ösvényt, keressük a lehetőségeket. Ismét adódik egy. Kerékpárokról leszállva, marokra húzva a fékeket araszolunk lefelé. Lassan, de leérünk a tenger mellé. A tenger itt mélyen benyúlik a szárazföldbe. Ez a Limski csatorna. Két oldalról a hegy sziklás lábai teraszosan V alakban érik el a vizet. Belevetjük magunkat a hirtelen mélyülő vízbe. A vízen motorcsónakok, vízisízők. A pár kilométerre lévő kempingből jöhettek, mert az egész csapat meztelen. Szemközt hegy magasodik oldalában egy barlanggal és mögöttünk is hegy, amiről leereszkedtünk ide. Járt utat a járatlanért hagyj el és még szebb helyeket találsz. Ahogy elbújik a nap magunkban maradunk. A vízről eltűnnek az emberek. Miközben vacsorázunk hűvös levegő érkezik. Halk morajlásra, villámlásra figyelünk fel. Sötét felhők tűnnek fel, lassan közelednek. Tartunk az éjszakai vihartól, felállítjuk a sátrakat.

A sziklák repedéseiből kis rákok másznak elő. Meglepően gyorsak. Érzik lépteinket és egy pillanat alatt elbújnak. 

Éjszaka emberi hangokra, nevetésre, vízbe ugrálás hangjára ébredek. Fiatal pár tévedt erre. Vesznek egy éjszakai fürdőt. A fürdőzésük szeretkezésbe megy át. Élvezik egymást és az életet. Igazuk van, jól teszik! Egészségükre!

 

Pula-Fazana-Peroj-Rovinj-Valalta az útirány

6. nap 2008. augusztus 15. péntek

A kelő nap erejét nem érezzük, a hegy árnyékában vagyunk. Lassú ébredezés, készülődés, reggelizés. Pár madár is ide téved, tőlünk nem messze állnak lesben, a pici rákokra vadászhatnak. 

A kerékpárokat nem is málházzuk fel. Csomagokkal együtt képtelenség lenne feltolni őket a meredek ösvényen. Másfél órás kínlódás után, többszöri fordulóval juttatjuk fel a felszerelést. (ez lenne a kerékpártúra lényege?) Meleg van, és nagyon párás a levegő. Ma még megázunk? A lábunkon végigfolyik, orrunkról, könyökünkről csöpög az izzadtság.

Keresztül az Isztrián

Valalta majd Rovinj felé ismerős az út. Ennek ellenére a mai útvonal sok fejtörést okoz. Ez a 6. napunk. Az Isztriai félszigetet körbe tudnánk kerékpározni, de akkor hogy megyünk az autóhoz? Ugyan azon az úton melyen jöttünk nincs kedvünk ismét végig menni. Na nem azért mert nem szép, azért, mert még sok más lehetőség is adódna, de melyikkel járunk jobban?

Közben a tenger felől felhők érkeznek hideg széllel. Tervünk elkészül, Rijeka irányában átszeljük a félszigetet!

Az útvonal: Valalta-Rovinj-Rovinjsko Selo majd balra, a 21-es útra.

Itt ismét tolni kell a kerékpárokat, néhány szakasz megviccel minket. A szép hegyek, nagy völgyek látványa bőségesen kárpótol a fáradtságért. Felfelé lassan kopnak a kilométerek, viszont a nagy lejtőknél közel 60 kilométeres sebességgel robogunk. Feljebb érve egyre szebb kilátás. Már a Limski Canal másik oldalán vagyunk. Az idő hűvösebb, felhősebb. A tetőn már azon gondolkodunk, hogy esőkabátba bújunk. Van itt egy parkoló, kilátó. Fentről rálátunk éjszakai szállásunk helyére. Tuti a hely!

 

A 21-es útról rátérünk a 48-asra.

Pazin környékén átvészeljük az első esőt. Gyorsan betérünk egy sörre, amit addig iszogatunk míg eláll az égi áldás. A többit nem ússzuk meg. Az összes táskánkra feltesszük az esővédő huzatot. Mi is felvesszük az eső elleni holmikat, és az eső csak ömlik. Jön, lát, esik. De mennyire! Ekkora esőben talán még sosem tekertünk. A szél is keveri az esőcseppeket. A szemüveg és az arcunk közötti kis részen betalál, erővel veri a szemünket. Lehajtott fejjel, figyelve a jobb szélre felfestett sávot tudunk csak tájékozódni. Ahol lekopott a festék, ott csak a felezővonal ad támpontot arra, az út melyik részén vagyunk. Amint felemeljük a fejünket, szemünkbe ver az eső. Podpican után a tájból már semmit se látunk. Ráadásul a kereszteződést is elvétjük, hamarabb fordulunk más irányba, mint kellett volna. Rendes kereszteződésbe érünk és balra fordulunk Rijeka irányába, ahogy a tábla mutatja. (Mint visszanéztem, a térképen nincs kereszteződés csak egy balról bejövő út.)

Pár kilométer gurulás után kezd furcsa lenni a dolog. A felhőből, párából kibukkanó hegynek bal kéz felől kéne lennie, nem pedig jobbról. Most már mindegy. Itt kell szállást keresni, mert egyre sötétedik az ég, egyre közelebb villámlik. Az elszórtan álló magánházaknál érdeklődünk. Egy helyen a tulaj nagyon indulatosan fogad. Valamiből azt gondolja angolok vagyunk és kiabál velünk. Megértetjük vele, hogy Magyarországról jövünk, ekkor megenyhül, de nem engedi a gyepén felállítani a sátrakat. A szomszédjához küld. A szomszéd nem ilyen indulatos, de nem is barátságos. Nagy füves területe van a háza mellett, de Ő sem engedi a sátrak felállítását. Végül ad egy címet, mutatja az irányt. Azt már az előbb is láttuk, de nem volt tetszetős az épület. Mint kiderül, az a züllött tömbház nem a szállás, csak a hirdető tábla van kitéve rá. Leendő szállásunk messzebb van. Meredek emelkedőn kaptatunk felfelé. A domb tetején nagyfeszültségű távvezetékeket tartó oszlopok sorakoznak. Serceg, pattog az energia. A villámok egyre közelebb csapkodnak, robajlik az ég!

Eső utáni szállásunk

Ázva, kissé merev izmokkal végre rátalálunk egy házra, amiről kiderül, hogy nem az amit keresünk. Egy mexicói hacienda benyomását kelti. Nagyon jól néz ki kívülről az épület és környéke. Egy anyuka a lányával van csak otthon. Sokkal barátságosabbak mint az előző két illető, akiktől szállást kértünk. Behívnak a konyhába, üdítővel kínálnak. Kíváncsiak, hogy kerültünk erre a vidékre, honnan jövünk, közben felhívják a fogadóst telefonon, aki ígéri elénk jön autóval. Mi pár mondatban elmeséljük a történetünket.

A konyha és a lakás belsején nagyon meglepődünk. A levegő dohos, nyirkos. A falon felázás nyomai. A mennyezet öntött beton. Rendes szigetelésnek semmi nyoma. A gáz be van vezetve, konvektorral fűtenek hidegben.

A srác aki értünk jön egy kilométert mond, de lesz kettő is. Ilyen hepehupás terepen ez is sok és az eső még mindig áztat minket. Végre megérkezünk az éjszakai szállásunkhoz. Fedél van a fejünk felett, nem ver a hideg eső és vacsorát is kapunk.
A vacsorával kiéhezett gyomrunk 1 óra alatt végez, majd követeli a következő adagot. A vacsora amúgy sült hal valamilyen főtt tésztával, utána kakaós süti. A szállásunk nagyon szép. Kőből rakott régi épület szépen helyreállítva. A szigeteléssel itt se törődtek sokat. Ez az épület is téliesítve van, legalábbis a fűtés megoldott. Lent egy nagy konyha, ami egyben az étkező is. Az egyik sarokban nagy asztal.13-15 ember is elfér mellette. Mi az emeleten kapunk helyet éjszakára.

Vacsora után holmijainkat szétpakoljuk, talán száradnak valamennyit. A táskáim alján áll a víz. Szerencse, hogy minden ruhámat beletettem még egy szemeteszsákba is. Egész éjszaka esett, vagy zuhogott. A zsalugátereket egész éjszaka verte az eső.

folytatjuk...

Kapcsolódó cikkek:

Isztriai kaland 2008! 1. rész

 

>