2025 őszén a nemzeti ünnepet és a halottak napját összekötve szép hosszú őszi szünetre volt kilátás, így gondoltunk egy nagyot és a szokásos 4-5 napos horvátországi kiruccanások helyett egy ennél komolyabb körtúrát álmodtunk meg. Tudván, hogy október végén az időjárás a hegyekben már zord lehet, ismét egy tenger partvidékét néztük ki magunknak. Ebben az évben a Törökország területén található Márvány-tengerre esett a választásunk, mely igazi változatos útvonalat kínált. S egyúttal pótolhattuk a nyáron kimaradt Isztambul városlátogatást is.

Amit a túráról tudni érdemes

Az év utolsó nagyobb kerékpártúráját rendszerint az ilyenkor már kihalt, és nagyon változatos horvát-tengerpartokon szoktuk lebonyolítani. Idén ennél messzebb merészkedtünk. A nyári nagy túrán tekertünk Törökország földközi- és fekete-tengeri partvidékein is, s mindkétszer szóba került, micsoda nagy kihívás lenne egy ekkora tengert körbetekerni. Az Észak-Afrikában és Ukrajnában uralkodó viszonyok miatt erre mostanában nem is kínálkozhat igazi lehetőség, de a törökök harmadik kis tengere, a Márvány-tenger bő egy hét alatt körbetekerhető.

Az alig két Balaton felületű víztömeg a Dardanellák és a Boszporusz szorossal kapcsolódik az imént említett két nagy tengerhez, s egyúttal elválassza egymástól Törökország európai és ázsiai vidékeit. Partvidéke igen változatos, néha meglehetősen dombos, másutt hatalmas síkságok tagolják. A 280 km hosszú és nagyjából 80 km széles víztömeget két nagyobb szigetcsoport tagolja, illetve délről Bandirma városa mellett egy hatalmas félsziget is benyúlik. Általánosságban elmondható, hogy északi partvidéke lakottabb, délen csupán néhány helyi érdekeltségű kis üdülőfalu található. A partvidék egyes szakaszain csak földút vezet.

Az északi part közepét Iszambul világvárosa és ennek agglomerációi uralják, de több nagyobb város, köztük Rodostó és Gallipoli is ezen a partvidéken foglal helyet. Kétnapos utazás és egy szófiai városnézés után számunkra Rodostóból indult az egy hetes körtúra. Az óramutató járásával ellentétesen haladva az utolsó napokra terveztük Isztambul meglátogatását, ahol egy teljes napot városnézéssel töltöttük. Néhány kisebb esőtől eltekintve végig jó időnk volt, zömmel rövidben szeltük a kilométereket a napos, bár néhol igencsak szeles partvidéken.  

 A túra adatai:

• Indulás: 2025.10.23
• Érkezés: 2025.11.01
• Időtartam: 7 nap a Márvány-tenger körül, 1 nap Szófiában, 1 nap Isztambulban és 1 nap Belgrádban. Összesen 10 nap.
• Teljesített táv: 725,43 km
• Szintemelkedés: 8335 m

0. nap – 2025.10.23 a megtett távolság: 20,4 km

Tegnap délutáni indulással a kora hajnali órákban érkeztünk meg Bulgáriába. Szófia előtt aludtunk néhány órát, majd - az autót városszéli körgyűrű mellett hagyva - bringával indultunk várost nézni. Igazi kellemes őszi idő volt, így különösen jó hangulatban tekertünk át a városszéli parkokon. Az ezerszínű lombok után már rögtön a belváros sétálóutcája köszöntött ránk. Megcsodáltunk a Nemzeti Kultúrpalotát és a Banja Basi mecsetet, ezután kanyarodtunk a város fő látványossága, az Alekszandr Nyevszkij-székesegyház irányába. Néhány órás városi bringázás után ismét hatalmas parkokat keresztezve értünk vissza Vitosha lábához. Délutánra egészen más volt a program. A közvetlenül a főváros szomszédságában található hegy legmagasabb csúcsát szemeltem ki. Én a városhatártól futva, a többiek az utolsó autóval megközelíthető menedékház mellől, 1800 méterről vágtak neki a túrának. Ezernyolcszáz méterig hamisítatlan őszi erdő fogadott, a legszínesebb, legszebb arcát mutatva, majd megjelentek az örökzöldek és a hófoltok is. Kétezer méter felett alig 4 fokban vacogva küzdöttem fel magam a latyakos-havas terepen. Én értem fel elsőnek, így alul-felül rövidben nem voltam messze a kihűléstől. Gyors csúcsfotó után együtt sétáltunk vissza az autóhoz, majd leérve újból felszereltük a bringákat a járgányra és nekivágtunk a hátralévő 400 kilométernek Rodostóig.

1. nap – 2025.10.24 a megtett távolság: 89,8 km

Kellemesen enyhe, napos időben, de erős szembeszéllel kezdtük meg a túrát Rodostóból. Újabb 5-6 óra alvás után fáradtan indultunk neki a túrának. A városban rövid látogatást tettünk a Rákóczi Múzeumnál, de mivel egy nagy csoport várakozott a bejutásra, úgy döntöttünk, hogy majd a visszaérkezés napján fogunk bemenni. Néhány kilométer bemelegítés után meg is érkeztünk az első hegyi szakaszunkhoz. Azt már nyáron megtanultuk, hogy a törökök nem igazán bringásbarát mellékutakat építenek, nem volt ritka a 15-17%-os lejtő és emelkedő sem.

De elég jól elkaptuk a ritmust, s szépen pusztítottuk a kilométereket, az igencsak változatos terepviszonyok között kanyargó néptelen tengerparti mellékúton. Ebéd után aztán letért a partra az út, itt viszont sokkal jobban érvényesült a szembeszél. Küzdelmesen, alig 15-18 km/h tempóval haladva verekedtük át magunkat az apró tengerparti városokon, falvakon. Szépségben messze elmaradt ez a szakasz a horvát parti szakaszoktól, de így is volt egy egyedi hangulata a kis falvaknak, s a zöld tájnak, mely körülvett bennünket.

Estére újabb dombok jöttek, melyeket az egész napi küzdelmes tekerés után már nem viseltünk annyira jól. Az út is szép lassan megfogyatkozott, végül már a burkolat is elfogyott róla, de így legalább könnyebb volt táborhelyet keresni. Egy kútban fürödtünk, majd nem sokkal naplemente előtt találtunk egy békés, nyugodt helyet egy fenyőerdő takarásában.

2. nap – 2025.10.25 a megtett távolság: 116,43 km

Nagyjából százas napokkal terveztem a túrát, így már tegnap este jól tudtuk, hogy a mai napot rendesen meg kell majd nyomni, hogy sikerüljön utolérni magunkat. Őszi túrákon - a nappalok rövidsége miatt - általában 70-80 kilométeres napi etapokkal szoktam számolni, itt azonban ez kevés lett volna egy hétre. Így már napfelkelte környékén talpon voltunk, s meg is kezdtük az első dimbes-dombos szakaszt Gallipoli kompkikötőjéig, ahol - a Dardanellákon átkelve, reményeink szerint már jobb szélben folytathatjuk a túrát a tenger déli partvidékén, keleti irányba. Már reggel sűrű felhőtakaró borította az eget, de komoly esőt nem ígért az előrejelzés. Ezt meghazudtolva alig egy órán belül iszonyatos zivatar zúdult a nyakunkba. Egy buszmegállóban próbáltuk átvészelni az égi áldást, de oda is bevert az eső, így inkább a továbbhaladás mellett döntöttünk. Szerencsére Gallipoliba érve már teljesen elállt az eső, gyors bevásárlás után a kompkikötőt vettük célba. Fejenként 30 líra volt a jegy (240 Ft), a bringákért nem számoltak fel semmit. A komp indulásáig volt még majdnem fél óra, de felengedtek a járműre, így a fedett utastérben meg tudtunk reggelizni, amíg elindult az átkelés. Jó húsz perc után már a Dardanellák túlsó partján voltunk.

A nap második részében nem a tengerparton futó forgalmas, kétszer két sávos főutat terveztem, hanem jóval feljebb a hegyvonulatok között haladtunk. Hosszú kaptatókon 650 méteres magasságba kaptattunk fel. A Nap is kisütött végre, így jó hangulatban szeltük a kilométereket a forgalmatlan mellékúton. Csak ebédelni álltunk meg egy kis falucska mellett. Nagy látványosság voltunk, főleg a gyerekek és a kutyák körében. Rögtön lett saját kutyánk, s két új barátunk is, akiket egytől-egyig megvendégeltünk.

Ebéd után már ereszkedtünk vissza a főút irányába. Bár Törökországban ez soha nem egyértelmű, hiszen megannyiszor kaptattunk vissza meredek emelkedőkkel egy-egy kisebb mellékcsúcsra. Elég nagy kihívás előre szintet tervezni ebben az országban, főleg a kisebb utakon.

Nagyjából 10 kilométerrel Biga városa előtt értük el a főutat. A városban találtunk egy szimpatikus török éttermet, finom döner volt a vacsora, majd már sötétben tértünk vissza a főútra, ahol újabb 10 kilométeren belül találtunk egy kutat a mosdáshoz és nem sokkal letérve egy jó sátorhelyet is.

3. nap – 2025.10.26 a megtett távolság: 96,9 km

A csillagfényes éjszakát hűvös hajnal követte. Napfelkelte előtt már kint voltunk a sátorból, tudtuk, hogy a mai szakasz sem lesz túl egyszerű. Eleinte országúton haladtunk, de a kis falvak egyikében sem találtunk boltot, még Denizkentben sem, mely olyan volt, mint egy Balaton-parti üdülőfalu decemberben. A főút újból hosszú időre elhagyta a tengert, mi letértünk róla és egy kis földúton jutottunk el Misakcába. No itt sem volt bolt. Így hát elővettük Csabi tartalék édességeit és felöltöttük magunkat kalóriával. Kellett is az energia, újabb komoly dombok jöttek.

A néptelen szakasznak Bandirma 140 ezres kikötővárosa vetett véget. A Kapıdağ-nak, a Márvány-tenger legnagyobb félszigetének védett öblében található Törökország egyik legnagyobb kikötője. Bőséges ebéd után indultunk tovább, hisz tudtuk, újabb néptelen szakaszokra vezet majd utunk a délután folyamán. Ha előkerül az étel táskáinkból rögtön elég sok állat környékez meg minket. Itt, Bandirmában a kutyák helyett a macskák gyűltek körénk.

Délután aztán újabb kis mellékutakon kaptattunk fel a partmenti gerincre, majd Yenice után még 12 km kanyargós és roppant dombos földút várt ránk kinézett táborhelyünkig. Három nap után végre a tenger partján alhattunk, s természetesen az esti fürdés sem maradhatott ki. Azért elég hideg volt a víz.

A táborhely viszont fantasztikus volt a tenger felett egy kis ligetben hatalmas kilátással.

Folytatjuk...