Bringatúra Balassagyarmattól a palócföldön határon innen és azon túl.
Csaba barátom ötlettel jött: menjünk bringatúrára Balassagyarmattól a palócföldön. Autóval elvisz engem a városig és hazahoz. Két nyomvonalat mutatott be, hogy választhassak. A rövidebbre, könnyebbre mutattam rá. Mert már nem vagyok erős. Nagyon tetszett a túra, dombos tájon vezetett át, megművelt földek, szőlők, erdők, és takaros falvak között. Igaz, hogy a rekord-hideg, szeles és esős május hű volt önmagához, nem kellett elővenni, a napszemüveget, de a táskában maradhatott az esőruha, csak néhol szemerkélt egy kicsit.
Balassagyarmat Tesco parkolójából indultunk, hamar kereszteztük az Ipolyt, az államhatárt. Azonnal megmutatkozott az útvonal karaktere: nagyon kevés a vízszintes szakasz, szinte egyfolytában liftezik, fel és le. Arrafelé nincsenek komoly hegyek, csak lágyan hullámázó dombok.140 és 250 méteres magasság között jártunk. Örültem, hogy a kisebb kihívást választottam; mert emelkedőn nagyon lassú vagyok, nem akartam elrontani Csaba túráját, teljes gőzzel hajtottam, csak annyit értem el, hogy jól elfáradtam. Régebben bejártam az Alpok és a Pireneusok valamennyi 2000 méternél magasabb hágóját, most már dombok is nehezen mennek. Háromszor toláshoz folyamodtam, nem szégyen, de hasznos. A természet rendjét el kell fogadni, mert 82 éves vagyok…
Lefelé megfordult a helyzet, a rekum (fekvőbringa) lefelé nagyon beindul, mert kisebb a légellenállása, felváltva mentünk előre. Csaba nagyon magabiztosan vezette a túrát, mert családjával korábban végigjárta. Az utak jó minőségűek, simák, csak egy rövid átkötő szakasz volt romos aszfaltú, és keskeny, ezzel nem volt probléma, pár perc alatt megtettük. Szombat lévén kicsi volt a forgalom, és az autósok korrekten közlekedtek (mint általában Szlovákiában). Csak egy csalódásom volt, mint nálunk, ott is eltűntek a kocsmák, nagyon szerettem volna egy jó pivót (sört) inni, és meghívni Csabát egy korsóra. Amit az energiabevitelt illeti, három dolgot becsülök: cukrot, zsírt és alkoholt (ez ne áruljátok egy dietetikusnak). Kocsma sehol sem volt, boltokba mentem, csak langyos sört lehetett volna kapni. Végül a kocsinál vettem két hideg dobozt, magamnak egy Bak sört, Csabának alkoholmentest (ami az első lépés a guminő felé).
(Csaba válasza: - Köszi Pupu, én is szeretlek!)
A túrán csak egy helységben álltunk meg körülnézni, Lukanényén. Szép 1848-os emlékmű, és a kis parkban megnéztük a két világháború hallottjainak oszlopát. Két kivétellel csak magyar nevek voltak rajta, ez színmagyar terület volt. Megnéztük a helység hőse Lukanényei Luka József emlékművét: ő 1547 április 24-én, a mühlbergi csatában elfogta János Frigyes szász választófejedelmet, haditettért, V. Károly német-római császár aranysarkantyús lovaggá ütötte. Ez hazánk törtelmének egy szép, apró epizódja volt. Minden boltban magyarul beszéltem, és így is válaszoltak, persze ott az euróval fizethetünk volna. Megálltunk a 8-as alakú pálya alsó körében, megkóstolni a savanyú-vizű forrást, és láttunk egy gyerekszórakoztató parkot, sok-sok kis pedálos járművel.
Visszaérve Balassagyarmathoz, megnéztük az ottani nagyon érdekes Kerékpár Múzeumot. Mottója: „A gépek közül az ember legközelebbi, barátja a bicikli.” Erről nemsokára külön cikk jelenik meg a Bringalapban.
Visszatérve a túrára, nagyon feldobott, hogy új vidéket ismertem meg, változatos, attraktív útvonalon. Mindenkinek ajánlom megismételni, a nyomvonalat innen lehet letölteni, ráadásul fel lehet tölteni a kormányon elhelyezett GPS-re vagy okostelefonra. Szép élmény volt!
- Túra hossza: 67 km
- Túra nehézsége: Könnyű
- Túra terepe: Dombvidék
- Szint: +686 m,-686 m
- Átlagos meredekség: 1.8 %