Kérjük támogasd azzal az oldalt, hogy a reklámblokkolókat kikapcsolod. Köszönjük!

Képriport a Naprendszer túráról
  Avagy a sülysápi karika.
 Kerékpárlánc waxolása 2. rész
  A waxolás folyamata, és amiket kipróbáltunk
A hónap megyéje: Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye
  Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kerékpártúra ajánló.
Bringás filmek
Évek óta gyűjtögetjük a kerékpáros filmeket itt a legfrissebb lista.
prev
next

Tartalomjegyzék

 kerekpartura izlandon 03 08

Kényszerű vendégeskedés Akureyriben

A kórházban Aliz jó hírrel fogadott, úgy tűnik kellően stabilizálódott, javult az állapota a tegnapi nap folyamán, így ma már elhagyhatja a kórházat. Ennek egyrészt örültem, másrészt viszont féltem is tőle. Hisz az orvosok nem tudhatják, hogy milyen körülmények közé megyünk, ha elhagyjuk a kórházat. Kint megszűnik az álladó, szélmentes 25 fokos klíma, s ahogy távolodunk majd a várostól egyre inkább magunkra leszünk utalva. Biztosak voltunk abban is, hogy ebben az állapotban nem fognak semmilyen sporttevékenységet javasolni, márpedig mindketten tudtuk, hogy innen mennünk kell tovább. Mivel Aliz a sérülése miatt még legalább 2 hétig nem repülhet, így az is biztos, hogy a túra végeztéig a szigeten kell maradnunk. Nyilvánvaló volt, hogy időnyerés céljából valami köztes megoldást kell majd találnunk, hogy minden feltételnek megfeleljünk. Szerencsére Aliz családjától minden támogatás adott volt, így az bizonyult a legjobb megoldásnak, ha autót bérlünk a túra következő szakaszára, így Aliz bármikor pihenhet, én pedig tudok haladni a túrával is.

Ma délelőtt megvoltak még az utolsó vizsgálatok, s nagyjából delet ütött már az óra, mire sikerült megkapnunk a zárójelentést. Szerencsére Aliz bicaja pár kisebb karcolással megúszta a balesetet, csak a bal oldali táskája szakadt le, ezt kellett kábelkötegelővel rögzíteni a csomagtartóhoz. Féltem tőle egy kicsit, hogy fogja érinteni Alizt, hogy újra bringára kell szállnia, s láttam, hogy ő is fenntartásokkal kezeli egy kicsit a helyzetet. De szerencsére nem kellett messze menni, csak a belvárosig, ami itt volt egy köpésre, alig másfél kilométerre. Pótoltuk a polifoamokat, melyeket még a Kjölur Highway-en vitt el a szél, Aliz vett még néhány ruhát, s egy profi nyaksálat, melyet sajnos le kellett vágni róla, s megérdeklődtük az autóbérlést is. Horror árakra számítottunk így nem vágott földhöz minket annyira, hogy egy 4 napos autóbérlés drágább történet lesz, mint mindkettőnk repülőjegye oda-vissza biciklivel együtt. Cserébe viszont minden biztosítás és az üzemanyag is benne foglaltatik az árban, s ez egyrészt azért jó hír, mert az üzemanyagárak is elég horribilisek a szigeten, másrészt pedig tudtuk, hogy hosszú út vár ránk, mert az autót 4 nap múlva majd a sziget déli oldalán található Höfn városában szeretnénk majd leadni.

A nap zárásaként beültünk egy helyi kocsmába EB-meccset nézni, majd letekertünk a fjord partjára, a kis félszigetre, ahol én már a harmadik éjszakámat készültem eltölteni.

 kerekpartura izlandon 03 05

Táborhelyem Akureyri mellett az öböl partján. A harmadik estén megérkezett Aliz is.

Aliz állapota a második napi túlzott jókedv után ingadozóvá vált, gyakran panaszkodott fejfájásra, s jóval bágyadtabb volt a szokásosnál. Így csak abban bízhattam, hogy napról napra jobban lesz majd, s akkor is meg fogunk állni a saját lábunkon, amikor kihúzzák majd az autót a seggünk alól.

7. nap Újra úton! 2021. július 3.

A reggeli bőséges bevásárlás után 9 órára az autókölcsönzőhöz hajtottunk, ahol már várt minket egy hibrid Toyota Corolla. Kicsit odébb parkoltunk vele, ne lássák hogy pakoljuk be a szétszedett gépeket. Szerencsére kombi volt, így bőven elfértek a bringák a lehajtott hátsó ülések helyén. Mivel egy kicsit megcsúsztunk a tervvel, no meg haladni is kellett Höfn irányába a mai napba már nem nagyon fért bele a bringázás részemről, különös tekintettel arra, hogy a város után egymást érik majd a látnivalók. Így autóval indultunk tovább az egyes számú főúton. Én vezettem, roppant kezes járműnek bizonyult a Toyota. A kocsi szélvédője mögül persze egészen más arcát mutatta Izland, eltűnt a metsző szél az arcunkból, a dombokra egy kicsit nagyobb pedálnyomással könnyedén felsuhantunk, ám ezt mi egyáltalán nem örömnek és könnyebbségnek, hanem egy szükségszerű helyzet következményének éltük meg.

Első látnivalónk a nagyjából 100 kilométer után található Goðafoss és Geitafoss vízesések voltak. Ahogy beálltunk a közvetlenül az egyes út mellett található parkolóba tudatosult igazán, hogy mi is olyanok lettünk, mint az „átlag izlandi turisták” akik kocsiból ki – kocsiba be pipálgatják sorra a látnivalókat. Még a túra elején, valahol a Gullfossnál beszéltük, hogy mennyire más arcát látják így az emberek Izlandnak. Könnyű úgy kiszállni, hogy tudod, ha elkap egy zápor, bármikor visszaülhetsz a jó meleg autóba, de ugyanakkor pont az a kaland veszik így el, amiért mi nagyjából egy héttel ezelőtt útnak indultunk. De elfogadtuk helyzetünket, s bíztunk abban, hogy mindez most egy átmeneti állapot, mely lehetővé teszi majd, hogy ismét visszabújhassunk majd az „igazi turista” bőrünkbe, amiben a legjobban érezzük magunkat.

Goðafoss szorosan kapcsolódik az izlandi történelem egyik legfontosabb eseményéhez, mégpedig a pogányságról a kereszténységre való áttéréshez 1000-ben. Abban az időben a közeli Ljósavatn-ből származó Þorgeir Þorkelsson törzsfőnök volt a törvénymondó Izlandon. Ebben a feladatkörében akkoriban szembe kellett néznie a keresztények és az ősi északi istenek hívei között fellángoló, egyre élesebbé váló vitákkal. Ahogy azt a híres saga-k is tanúsítják, habár pogány pap volt, elhatározta, hogy egész Izlandnak fel kell vennie a keresztén vallást. A legenda szerint, amint visszatért Ljósavatn-be a történelmi Alþingi gyűlésről, úgy szabadult meg a pogány isteneitől, hogy behajította őket a vízesésbe a megtérés szimbolikus aktusaként. A legenda szerint innen származik a Goðafoss (istenek vízesése) elnevezés.

Rövid séta után a Myvatn tó partvidéke volt a következő megálló. Hihetetlen jó idő kerekedett, a déli órákban egy szál pólóban, rövidben sétáltunk a déli part vulkáni eredetű alakzatjai között, s Aliz még a helyi fagylaltot is megkóstolta.

 kerekpartura izlandon 03 06

A Myvatn (tó) partján, ahová megérkezett az izlandi nyár

Itt aztán egymást érték már a látnivalók: alig pár kilométerrel odébb a Dimmuborgir lávamezejének bazaltsziklái között bolyongtunk, s szerencsésen összefutottunk az itt élő fehér szakállú manócskákkal, akik jó szokásukhoz híven szórakoztatták és ijesztegették a helyi szöszke gyerekeket, majd felkaptattunk a szomszédos Hverafjall (Kráter-hegy) kalderájára, mely 1 km-es átmérőjével a világ legnagyobb méretű vulkáni salakkúpja. Mivel körbesétálni túl hosszú lett volna, s találtunk rajta egy strava-futószegmenst, úgy döntöttem, hogy én szaladok rajta egy kört. Jól esett a futás, annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben nem gyakoroltam, s az egyre növekvő mozgásigényemet is sikerült egy kicsit csillapítanom. Innen ismét alig 5 perces autóút vezetett a Grjótagjá-hasadékig, melynek forró és csodálatosan kék vizében sajnos már nem lehet fürödni, ugyanis a vulkanikus tevékenységek miatt a környező hőforrások vize 50 °C fölé emelkedett.

 kerekpartura izlandon 03 07

A fehér szakállú manók mesélnek az izlandi gyerekeknek a Dimmuborgir vad sziklavilágában

Gyorsan közelgett már az este, s a látnivalók sora még mindig nem fogyott el. Alig hagytuk el a Myvatn partvidékét, máris ott volt a Hverir a záptojásszagú bugyogó és füstőlgő hő/sárforrásaival, amelyekben különböző színű kénkristályok vannak. Lett saját kis vulkánunk, mint a Kis hercegnek a saját bolygóján, majd – ha már autóval vagyunk a Krafla-vulkán kitérőjét sem hagytuk ki. Itt megcsodálhattuk a türkiz színű, festői szépségű Víti krátertavat. Fent 570 méteren már hűvös volt az este, és gyötört minket a szél, de az ide vezető út mentén található állandóan működő termálvizes zuhanyrózsa mindjárt jobb kedvre derített minket, egyúttal az esti fürdés programpontot is kipipálhattuk.

A mai napnak azonban itt még nem volt vége, szerettük volna még a sziget legbővizűbb vízesését is meglátogatni. Szerencsére ebben az időszakban nem kell tartanunk attól, hogy ránk sötétedik, így teljes nyugalommal vállaltuk be a még 50 kilométeres autókázásnak, mely – lakott területek hiányában – itt a szigeten nagyjából 35 perc alatt megvalósítható feladatnak látszott. Egy útikönyvben olvastuk, hogy a főbb látnivalókat nyáron jobb az esti órákban meglátogatni, mert ugyanúgy világos van, de ilyenkor jóval kevesebb emberre lehet számítani. Ez a mai este folyamán be is igazolódott, szinte csak a miénk volt a félelmetesen dübörgő Dettifoss, mely mind méretével, mind erejével teljesen elbűvölt minket.

 kerekpartura izlandon 03 08

A Dettifoss dübörgő zuhataga mellett zártuk ezt a hosszúra nyúlt napot. Jó volt újra úton lenni!

Autóval egy kicsit nehezebb jó táborhelyre lelni a szigeten, ugyanis a sátras-autós túristák nagy létszáma miatt ezt a lehetőséget egyre inkább korlátozzák az izlandiak, de azért sikerült egy nyugodt parkolóhelyre lelnünk a nagy semmi közepén, s egy hosszú, tartalmas nap után végre álomra hajthattuk a fejünket.


  • Túra hossza: 208 km
  • Túra nehézsége: Nehéz
  • Túra terepe: Hegyvidék
  • Szint: +2557 m,-2291 m
  • Átlagos meredekség: 1.6 %