Kérjük támogasd azzal az oldalt, hogy a reklámblokkolókat kikapcsolod. Köszönjük!

Két táska túrázáshoz a New Looxstól
  Ha kicsit ki akarsz tűnni a tömegből.
Keresztül a Dunántúl dombjain és hegyein
  Hungarian (half)Divide élménybeszámoló (2022)
Schwalbe Hurricane tartós teszt
Már több mint 3 000 km a gumiban.
Bikepacking táskák
  Szerkesztőségünkben landolt egy hatalmas csomag, amelyet kibontva bikepacking táskák tömkelege bukkant elő. Most ezeket mutatjuk be nektek.
Bikepacking stílusról kezdőknek
  Soha nem volt még könnyebb "csak úgy elindulni", egy bringával és néhány táskával.
prev
next

korzika szardinia kerekpartura 02 03

Közép-Korzika a hegyek birodalma

1. nap. Milánó Malpensa Airport – Abbiategrasso – Vigevano. Táv: 50,16 km

Délután 5 óra körül indult a túra Milánó északi repteréről, ahová Dia Budapestről repülővel érkezett, én pedig stílusosan, Svájc felől kerékpárral. A világjárvány miatt jóval nyugodtabb volt az egyébként forgalmas reptér, s jóval szigorúbb is az egészségügyi óvintézkedések miatt. A tavaszi hónapokban szabályosan letarolta Olaszország északi részét a járvány, így talián barátaink nem felejtettek egykönnyen.

Gyorsan búcsút intettünk a repteret övező forgalmas utaknak, s a Ticino-folyó mentén húzódó Canale Villoresi mesterséges csatorna mellett elvezetett kerékpárúton haladtunk dél felé. Milánó megnézése egyébként sem szerepelt most a terveinkben, s ez a bővízű kristálytiszta csatorna bizonyult a lehető legjobb elkerülőútnak. Szinte megállás nélkül haladtunk egészen Abbiategrassoig, ahol egy rövid forgalmas szakaszon értük el magát a Ticino-t, melynek partján találtunk táborhelyet.

2. nap. Vigevano – Tromello – Pieve del Cairo – Tortona – Busalla – Passo del Giovi – GENOVA. Táv: 141,42 km

Mivel Dia járatát még az utolsó hetekben is tologatták, nem tudtuk biztosan, hogy mennyi időnk marad a Genováig tartó 180 kilométeres szakaszra. Tegnap csak 40 km-t sikerült teljesítenünk, ráadásul ma reggel egy kicsit el is tévedtünk a ködös Pó-síkságon, így mentőövnek kiírtam néhány vonatot is, ha nagyon teljesíthetetlennek bizonyulna a következő szakasz. Szerencsére jó erőben voltunk, s a szél sem dolgozott ellenünk, így jó tempóban hasítottunk a síkság rizsföldjei között, melyek egyedülállóak egész Európában. Délután háromkor már Arquata Scrivia városában pihentünk. A síkság itt véget ért, előttünk a Tengeri-Alpok, melyen itt egyszer már átkeltünk, a híres-neves 2005-ös Zürich-Milánó-Nizza túránkon.

korzika szardinia kerekpartura 02 01

Rizsföldek mentén a végeláthatatlan Pó-síkságon

„Irány Genova” – adtam ki a jelszót, miután úgy döntöttünk, hogy nincs szükségünk vonatos segítségre. Átkeltünk a 472 méter magas Passo del Giovi-n, mely anno egyik túratársunkak elég komoly kihívást jelentett, majd egyre növekvő forgalomban értük el az olaszok legnagyobb kikötővárosát. Egy hatalmas dinnyével ünnepeltük a megérkezést.

Városnézésre most sem maradt idő, a kikötőben vacsoráztunk, majd felszálltunk kompunkra, s este 9 órakor búcsút intettünk a szárazföldnek.

3. nap. BASTIA – Macinaggio – Col de la Serra – Albo – Nonza – Plage de Farinole. Táv: 107,9 km

Egy jó fél órás késéssel, reggel fél 8-kor kötött ki hajónk a sziget második legnagyobb városának – a hajóforgalomhoz mérten – szűkös kikötőjében. Felettünk már ott magasodtak Korzika csúcsai, bár a nagyobbakat hófehér felhő takarta. Korzika elég drága sziget – hallottam mindenhonnan, s erre a mai reggeli is ráerősített. Igaz egy kicsi, belvárosi Spar kínálatából válogattunk, a nagyobb boltokig nem volt kedvünk felkaptatni a hegyre.

Az első francia bagett után már duzzadó erővel vágtunk neki Korzika felfedezésének. Első napra annak északi részét, pontosabban az ujjként kitüremkedő Cap Corse félszigetet járjuk körbe. Amíg a félsziget keleti partja viszonylag lankás volt, addig nyugaton igazi tengerparti álomországút fogadott sok-sok kanyarral, emelkedővel és lejtővel. Megálltunk az egyik sziklás strandon és nagyjából két óra hosszat élveztük a hatalmas hullámok erejét.

Délutánra aztán egyre jobban fogyatkozott erőnk, s bár távban már nagyon közelinek látszott a félszigetet lezáró Saint-Florent városa, folyton-folyvást rá kellett jönnünk, hogy még jó pár öböl választ el tőle, melyeket mind-mind egy nagy kitérővel és általában emelkedővel kerülte utunk. Áttekertünk a festői Nonza falucskán, majd a Cap utolsó strandja – Marinola – után kerestünk nyugodt helyet az éjszakázáshoz. Találtunk is egy elhagyatott köves utat, de pechünkre egy helyi mountain bike-os fickó kiszúrt minket, így rövid úton el lettünk küldve a „privát” helyről. Később ezt nem bántunk, mert alig négy kilométer múlva Santa-Maria után az előbbinél sokkal jobb helyet találtuk, s itt már nyugodtan eltölthettük az első korzikai éjszakát. Már itt meg kellett tapasztalunk azt a szomorú tényt, hogy a korzikaiak nem túl vendégszerető népség, s különösen nem a magunk fajta „egyszerű” utazókkal szemben, így a továbbiakban nagy gondot fordítottunk táborhelyeink alapos megválasztására, s büszkén jelenthetem, hogy egy fillér szállásdíj nélkül sikerült teljesíteni a teljes túrát. Ez – a korzikai viszonyokat ismerve – úgy gondolom nem kis teljesítmény!

korzika szardinia kerekpartura 02 02

A Cap Corse nyugati partja lenyűgözött minket

4. nap. Plage de Farinole – Saint-Florent – Oletta – San Silvestru – Prunelli-di-Casacconi – Casamozza – Plage de la Marana – Bastia-Poretta Reptér (közelében). Táv: 76,01 km

Reggel sikerült elérnünk Saint-Florent városát, majd Olettában kellett várnunk egy kicsit, hogy kinyisson a E’Leclerc (ez a kedvenc francia szupermarket-láncom, így semmiképp sem hagyhattuk ki). Sajnos második korzikai napunk borongós, hűvösebb időt hozott, így egyre jobban aggódtam a holnapi napra tervezett csúcsmászásunk miatt.

Dél körül aztán meg is nyíltak az ég csatornái, így egy kis falucska nem működő vendéglőjének fedezékébe húzódva tanakodtunk hogyan legyen a folytatás? Holnapra még rossz időt írt a hegyekben, így döntöttünk: nem folytatjuk ma utunkat fel Haut Asco-ba, helyette itt lent várunk még egy napot. Szerencsére a túra időkerete elég rugalmas volt, így belefért ez a módosítás. Délután megcsodáltunk még egy kis hegyi falvat (Prunelli-di-Casacconi), majd visszatértünk a szűk és forgalmas tengerparti sávra, ahol ismét kellemes napsütés fogadott. Csobbantunk egy jót a tengerben, majd nem messze a bastiai reptértől találtunk alkalmas helyet az éjszakázásra.

5. nap. Bastia-Poretta – Ponte Leccia – Asco – Haut-Asco. Táv: 60,69 km

Bár a hegyek ma reggel is fehér ködben úsztak, nem volt mit tenni, elindultunk feléjük. Az út első szakaszában a sziget legnagyobb folyója, a Golo mentén kaptattunk fel Ponte Leccia városáig a főúton, majd befordultunk az Asco-folyó völgyébe. Eleinte tágas legelőkön haladtunk, majd egycsapásra megérkeztünk a folyó híres kanyonjába, mely hatalmas sziklafalak között tört utat magának. Sokan élvezték a ragyogó idő és a kristálytiszta, kisebb-nagyobb medencékben összegyűlő folyóvíz nyújtotta adottságokat. Asco előtt az út meredeken kikapaszkodott az egyre szűkülő völgyből, házai lépcsőzetesen épültek a meredek hegyoldalba. A település után egy útszéli kis pihenőhelyhez ültünk le ebédelni. Ilyen létesítmények teljesen hiányoznak a szigetről, ez is csak ez ócska összetákolt padféleség és egy elektromos hengerdobból kreált asztal egyvelege volt. Kisvártatva megállt egy autó, s egy köpcös fickó szólt oda nekünk. Mikor kiderült, hogy nem értünk franciául irdatlan haragra gerjedt, s anyanyelvének változatos kelléktárával próbált elparancsolni minket a „privát” helyről (ezt még értettük is). Nem akartunk nagyobb balhét, nem szálltunk vitába vele (nem is tudtunk volna), szép komótosan összepakoltunk és tűrve a káromló szólamokat, elindultunk újabb helyet keresni magunknak. Ám a fickónak ez nem volt elég, hevesen mutogatott, hogy ne a hegy felé induljunk tovább, hanem vissza a völgybe. „Na ez már több a soknál” – gondoltam, s egy határozott intéssel elküldtem „vendégszerető” gall „barátunkat” melegebb éghajlatra. Szerencsére az út olyan szűk volt, hogy megfordulni nem tudott rajta, a tolatás meg bajos lett volna a meredek emelkedőn. Mindkettőnket ledöbbentette az eset, ilyen hangnemben már nagyon régóta nem beszélt velünk senki. Szerencsére az út nemsokára visszatért a folyó partjára, így mi is kipróbálhattuk az ingyenes és nagyon igényes „Asco-strandot”. Volt olyan folyószakasz, ahol úszni is lehetett a csordogáló folyócskában.

korzika szardinia kerekpartura 02 03

Közép-Korzika a hegyek birodalma

Úgy döntöttünk, hogy ma nem megyünk fel a menedékházig, hanem – minden tiltás ellenére – a folyóvölgyben keresünk táborhelyet. Szerencsére ezer méter felett már sűrű fenyvesek fedezékében állíthattuk fel sátrainkat, s – gondolván a holnapi mászásra – időben nyugovóra tértünk.