dscf5862 resize resize1

 A tengeren ezen kívül nem sok semmi történt, hacsak egy körtáncot bemutató katamaránt nem számolunk ide.

5 nap 2018.06.22. Péntek (25 km)

Az éjszaka szerencsére alvással telt, a focival összefüggő szurkolók által keltett zaj elcsitult és az esőt is sikerül megúszni, ami nagy fegyvertény, mert nagyon rossz lett volna esőben összepakolni. Ezzel már el is érkeztünk reggel fél héthez, amikor felkeltünk és összeszedtük magunkat. Ekkor láttuk igazán a táborhely környéki szemétdombot, amiben az építési hulladék tette ki a nagyobb részt, de volt egyéb itt nem részletezendő kidobott izé is. Nem keltett bennem bizalmat a helyiek iránt, viszont a bokrok cserjék jótékonyan takarták - az útról nézve - az igénytelenség eme megnyilvánulását.

dscf5858 resize resize1

Mivel a hajó -amire a jegyünket megvettük még előző nap este – a menetrend szerint 9 órakor indult, ezért mi is jó korán már fél 8 előtt elindultunk a 2,5 km-re lévő kikötőbe nehogy lekéssük a fedett helyet, ami terveink szerint egész nap meg fog védeni - a beígért rossz – időjárás viszontagságaitól. Igazat megvallva nem a hajó lekésésétől való félelmünkben indultunk 1,5 órával a hajó indulása előtt, hanem azért mert megnéztük a műholdképet és megijedtünk a látványtól. A front felhőzete, és vele az eső, igen nagy sebességgel közeledett, emiatt jobbnak láttuk a kikötő fedett részében eltölteni az indulásig lévő időt. Az ismert úton ripsz-ropsz elértük a célt, már 7:40-kor ott lebzseltünk a terminálon, ahol meglepve láttuk, hogy a menetrenddel ellentétben nem 9 órakor, hanem 9:30-kor indul a hajónk. Az időt evéssel, evéssel és evéssel ütöttem el, miközben Cobranco fáradhatatlanul járta a környéket, mint egy Duracel nyuszi.

imga0129 resize resize1

Aztán eljött az idő és 8:30 körül elnyelt minket a hajó, bár jobb dolgunk volt, mint Pinocciónak a cet gyomrában. Ja, nem, Ő csak azt hazudta, hogy elnyelte, a valódi halgyomor-lakó, Jónás volt. A hajó bélrendszerében egy szigorú matróz megmondta hova tegyük a bringákat és oda is kötötte őket, hogy hánykolódás közben ne tegyenek kárt a környezetükben elhelyezkedő értékes autókban, motorokban. Elfoglaltuk a helyünket az utastérben, ahol hidegebb volt mint kint, de ennek akkor még nem tulajdonítottunk jelentőséget.

imga0363 resize resize1

Aztán 9-kor leszakadt az ég, mindenki bemenekült a fedélzetről, csak Cobranco rótta a létrákat, folyosókat rendületlenül, és  dacolt az arcába csapó hullámokkal, zord széllel, mint a rendíthetetlen ólomkatona a Grimm mesében. Csak vicceltem, mert kíváncsi voltam, figyelsz-e kedves olvasó, természetesen az író: Andersen.

Na, végre 9:30-kor elindultunk. A 6 és fél órás utunkat, én evéssel és alvással szándékoztam tölteni. Ez, Cobranco állandó mehetnéke miatt csak részben sikerült. A hajózás részleteit nagyvonalúan kihagyom, mégis csak egy bringatúráról van szó, de két dologra azért kitérnék.

A matróz, aki kijelölte a bringák helyét és ki is kötötte őket, szerintem még mindig csuklik, annyit emlegettem, miután szembesültem azzal a ténnyel, hogy a hajó gyomrán volt egy lyuk, és a mi bringáinkat pont alá állíttatta a jóember. Emiatt a beverő eső ronggyá áztatta a csomagokat és a nem vízhatlanra tervezett napelemes töltőmet. Szerencsére túlélte az incidenst. A másik említésre érdemes dolog, az a hideg volt, ami a zárt helyen egyre zavaróbb lett, minden ruhámat magamra szedtem, de így is majd megfagytam. Valószínűleg a klímát bekapcsolva hagyták, ami 30 fokos külső hőmérséklethez állítottak be, de a mi esetünkben csak 15 volt.
Az útvonalról csak felsorolásszerűen: végül is keresztülszeltük szinte hosszában az észak- adriai szigetvilágot. A hajó,amolyan menetrendszerű járat volt,mondhatni,minden állomáson és megállóhelyen megállt. Jöttek a kis lapis szigetek egymás után: Ist, Olib, Slba és Premuda....Hát,egyik sem volt valami bizalomgerjesztő ebben a ramaty időben.

dscf5861 resize resize1

Apropó,idő,Cobranco számításai bejönni látszottak, vonult a front velünk szembe, hol viharban hol "kevésbé" viharban de szakadatlanul törtünk célunk felé.

imga0208 resize resize1

A délután derekán pillantottuk meg úti célunkat Losinj szigetét először. Végül 15:30-ra megérkeztünk Mali Losinjba, a sziget egyetlen, nagyobb hajó fogadására is alkalmas kikötőjébe, ahol már az eső nem esett, és észak felől már láthatóvá vált az ég zavartalan kékje. Már írtam is be Cobranco ellenőrzőjébe – a szervezésért – a csillagos ötöst.

20180622 154717 resize resize1

A kiszállás utáni részről nem készült videó, mert a következő napon ezen a tájon fogunk tekeregni és remélhetőleg az idő sokkal jobb lesz, legalábbis a jósok azt ígérték. Ettől függetlenül én azért írok ezt azt.

A terv az volt, hogy tekerünk a Losinj sziget északi csúcsa felé, és ha találunk kempinget akkor elvackolunk, mert a következő napon már csupasz bringás tekerés lesz. Ahogy törtünk észak felé egyre több helyen láttunk intenzív esőre utaló jeleket, nagy sár formájában. Végig a Mali Losinj öblének partján hajtottunk (5,5 km), és mire a végére értünk, úgy eltűntek a felhők, mintha napközben egyáltalán nem lett volna özönvíz. A levegő hőmérsékletén azért érezhető volt a hidegfront, és nem csak a hőmérsékletén, hanem nagy sebességű – és milyen meglepő – pont szemből történő áramlásán. Kicsit egyszerűbben fogalmazva, piszok élénk szembeszélben küzdöttünk, mint az elmúlt napok nagy részén.

Ez a sziget nem nagy síkságairól híres, hanem vad, hegyes-hegyes (próbáltam valami, - a helyi viszonyokat - jól  kifejező szóösszetételt kreálni, mert a hegyes-völgyest nem gondoltam elegendőnek), jó hosszú emelkedőkkel, majd lejtőkkel és kezdődött újra. Az utunk elkerülte a part menti településeket és a hegyoldalban haladt. Egy idő után le kellett mennünk, hogy a kemping felhozatalt feltérképezzük.

Megnéztük a Rapoca kempinget, de árban, tömegben nem nyerte el a tetszésünket így mentünk tovább Észak felé. A következő a Camping Lopari volt, de ez se volt jó. Ezen nem keseredtünk el, mert tudtuk, hogy a sziget északi csúcsán – ott, ahol 10 m széles kis csatorna választja el a Cres szigettől – van egy kemping, ami nekünk teljesen jó lesz. És így is lett, jól körbejártuk a nagy területet és végül a tenger felé eső oldalán - hiába próbáltunk szélvédett helyet keresni - egy fenyvesben vertük fel a sátrat.

dscf5868 resize resize1

Becuccoltunk és átgurultuk Cres szigetére, ahol egy étteremben (Konobá-ban) pompás vacsorát ettünk. (grillezett sertésborda, sült krumpli, ajvár és bőséges lecsó) és az ára is elviselhető volt: 80 HK. Utána visszagurultunk a kempingbe és tisztálkodás után próbáltam aludni, de ez eleinte nem ment – nem csak Cobranco éneke akadályozott ebben, hanem – az erős szélben a fenyves susogása is. Végül a dalnak vége lett, a süvöltés pedig egy idő után már nem volt zavaró.

Forrás: cobranco.hu