mallorca2018 02 01

A maradék négy nap.

4. nap 2018. április 6.

Formentor - Pollenca - Monestir de Lluc - Escora - Sa Calobra (86 km)

Reggel visszakapaszkodtunk a műútra és megkezdtük a kaptatót a Formentor-fok irányába. Hűvös, felhős idő volt kellemetlen széllel. Olyan alacsonyan úsztak a felhők, hogy átcsaptak az alig 300 méteres vonulatok hátán. Átbújtunk az alagúton, s jött a kanyarokkal tarkított izgalmas útszakasz, melynek a végén ott magasodott előttünk a hófehér világítótorony.

mallorca2018 02 01

Ez tényleg kötelező látnivaló mindenkinek, aki Mallorcára látogat. Szerencsére az úton reggel még elenyésző volt a forgalom, csak néhány bősz bringás tekert velünk, a turistabuszok áradata még nem indult meg az üdülőhelyek irányából. Igy egy-az-egyben miénk hehetett az élmény. A metsző szél miatt nem sokáig maradtunk a zord sziklafokon, no meg még komoly út állt előttünk komoly szinttel. Előttünk a Tramuntanának nevezett északi hegységrendszer, innentől túránk legnehezebb napjai várnak ránk, combos emelkedőkkel, kétezer méter feletti napi szintemelkedéssel. A formentori strandon reggeliztünk, nagyon megszerettük ezt a helyet, majd visszakaptattunk a kilátóig, s ha már itt jártunk egészen a hegy tetején magasodó Albercutx erődig. Amíg a kilátót már ellepték a turisták, ide csak a bátrabbak merészkedtek fel, pedig innen szinte az egész félsziget belátható.

mallorca2018 02 02

Ismét jött a hatalmas gurulás. 11-kor már ellepték a bringások Formentort, így jobbnak látunk, ha lépünk. Pollenca, Lidl kiadós ebédje után nekivágtunk az első hosszú emelkedőnek. Jó húsz kilométer alatt 600 méter fölé tekerhettünk. Az utat sok-sok országutison kívül nem járták autók, miénk volt az egész hegy. Csak ne lett volna ilyen hideg! Szürke felhő úszott a hegyek fölé, s a szél így sokkal kellemetlenebbnek hatott. Szabályosan fáztunk, ahogy megálltunk a kolostornál egy jó negyed órára. De nem volt mit tenni, metnünk tovább, fel még magasabbra.

A Sa Calobra felé vezetű apró országút több érdekességgel bír. Egyrészt a 12 kilométer hosszan kanyargó aszfaltcsík a sziget talán legszebb szerpentinútja. A C710 főút leágazás után jó 2,5 hosszan kemény emelkedővel indít, majd 780 méteren átbukik, s innen őrült kanyarokkal "zuhan alá" a sziklás északi part egy apró öblébe.

mallorca2018 02 03

Fent a hágón iszonyat szél fogadott, majd ahogy megkezdtük az ereszkedést a szél csillapodott és egyre jobb lett az idő. Körülbelül egy órával korábban érkeztünk, mint öt évvel ezelőtt, így még bőven maradt időnk, hogy bejárjuk a Torrent de Pareis folyó széles és hatalmas sziklafalakkal rendelkező szurdokát. Mivel itt nem lehet sátrazni, idén nem kockáztattuk meg az éjszakázást, helyette a faluban, egy kihalt szálloda mellett ütöttük fel a sátrunkat. Kellemsen meleg, nyugodt éjszakánk volt.

mallorca2018 04nap

5. nap  2018. április 7.

Sa Calobra - Fornalutx - Sóller - Pot de Sóller - Deiá - Valldemossa - Port d'es Canonge (89 km)

Reggel szembesültünk azzal a ténnyel, hogy "aki ide legurulsz, hagy fel minden reménnyel". 10 km hosszú, nagyon kemény kaptató várt ránk vissza a hágóig, tudtuk, hogy nem lesz könnyű falat. Szép finom tempóban keztük meg a kikapaszkodást, s 1 óra múlva már messze alattunk látszott a tenger kék csíkja.

mallorca2018 02 05

Ám a kaptatónak a hágó elérése után sem volt vége, hiszen a főút tovább emelkedett Sóller felé. Közben a Nap is kisütött és ismét csodás, meleg idő lett, úgy mint a túra első napjaiban. Elhaladtunk a sziget legmagasabb csúcsa a Puig Major alatt, sajnos a felvezető út katonai célokat szolgál, felmenni nem lehet. 880 méteren van egy alagút, innen aztán ismét a fékeké lett a főszerep. Érdekes, erről a napról alig volt emlékem, de ahogy haladtunk úgy jutott eszembe minden apró részlet. Fornalutx hatlamas narancsligetei és lépcsős apró utcái éppúgy, mint Sóller fogataga és villamosa. Múltkor kihagytuk, de most letekertünk a kikötőjébe. Jó döntés volt. A megannyi halászbárka kikötésére szolgáló félkör alakú öblöt pazar épületek szegélyezik, nagyon hangulatos  és szélvédett hely.

mallorca2018 02 04

Jót napoztunk és pihentünk, majd visszatekertünk Sóllerbe bevásárolni és kezdődhetett a "délutáni műszak" újabb húzós kaptatókkal. Tramuntana apró falvai egytől-egyig az UNESCO Világörökség részét képezik. Így van ezzel Deia is, melynek temploma és terméskőből épült lakóházai büszkén emelkednek a táj fölé.Tovább kapaszkodtunk egészen 400 méter feletti magasságig, s bár estére járt az idő Valldemossa városát sem hagyhattuk ki. Átbuktunk a 495 méter magas Claret hágón, s 24 szerpentinkanyarral ereszkedtünk le az apró és szinte ismeretlen Port d'es Canogne falucskába, mely érintetlensége révén az egyik kedvenc helyem lett a szigeten.

mallorca2018 02 06

mallorca2018 05nap

6. nap 2018. április 8.

Port d'es Canonge - Banyalbufar - Andratx - Port d'Andratx - Camp de Mar - Peguera - Es Capdella - Galilea - Puigpunyent - Port'des Canogne (89 km)

Most élvezhettük ki igazán, hogy az első napokban rendesen belehúztunk a tekerésbe, hiszen maradt még egy teljes napunk a sziget legnyugatibb csücskére, mely 2012-ben idő hiányában sajnos teljesen kimaradt. Így is hosszasan törtem a fejem, mi legyen, hiszen ha simán követjük a partvidéket, akkor estére pont elérnénk Palma környékét, amivel egyrészt bezárnánk a kört, másrészt pedig a sziget legsűrűbben lakott részén kellene tábort ütnünk. Így inkább úgy döntöttem, hogy a hegyeken keresztük visszatérünk ide Port d'es Canonge-ba, s holnap úgyis lesz időnk újra átmászni a hegységen. Jó döntés volt!

Reggel alig egy óra alatt leküzdöttük a 350 méter szintet és a 24 hajtűkanyart, s folytattuk az "álomországút" felfedezését. Banyalbufar ismét UNESCO-s falucska magasan a tenger felett, majd újabb háromszázas hágók következtek a szeles északnyugati partvidék szikláin. Hosszú gurulás után kissé átfagyva érkeztünk meg Andratx-ba. Felkaptattunk a Cap de sa Mola kilátóhelyére, ahonnan már egészen a Dragonera-sziget sziklás partvidékéig ellátni (ez pár kilométerre nyugatra található Mallorcától), sőt délre felsejlettek Ibiza körvonalai is.

mallorca2018 02 09

A déli partvidéken sokkal jobb volt az idő, szélvédett, napos öblök követték egymást. Átmásztunk egy laza hágón Camp de Mar üdülőhelyére, majd az egyik leghíresebb következett: Peguera. Szállodái már most áprilisban hatalmas kapacitással üzemeltek, pálmafás strandján már többen napoztak, sőt néhányan a vízbe is bemerészkedtek.

mallorca2018 02 08

Árnyékban ugyanakkor még hűvös volt, így az emberek (mint ahogy a képen is látszik) ruházata iszonyat eltéréseket mutatott. Itt búcsút intettünk a sűrű déli partvidéknek, mely innen Palmaig már összefüggő láncot alkot, és visszatértünk a sokkal nyugodalmasabb hegyekbe. Galilea felé vezető 10-32-es falatnyi úton már újra magunk lehettünk. A "bibiliai" falucska magasan a tenger felett 400 méteren található a félsziget közepén. Legurultunk Puigpunyentbe, majd egy újabb négyszázas hágón átjutva haladtunk észak felé. A hegyi szakaszon végigvezető, alig három méter széles hibátlan és szinte teljesen néptelen aszfaltcsík igazi bringás paradicsom.

Visszatértünk tengnapi első osztályú tengerparti táborhelyünkre, s megcsodáltuk a naplementét. Ma is tengerzúgásra aludtunk el.

mallorca2018 02 071

mallorca2018 06nap

7. nap 2018. április 9.

Port'des Canogne - Esporles - PALMA - Can Pastilla (51 km)

Utolsó napra már lazára vettük a figurát, szép nyugodtan visszamásztunk, majd hosszasan gurultunk a déli part irányába. Palma előtt már határozottan nőtt a népsűrűség, de így is még biztonsággal bicajozhatók voltak az utak. Kiadós reggeli után gurultunk be a városi forgatagba. Innentől a nap már nem a bringázásról, hanem a városnézésről szólt. Méretei ellenére nyugodt, élhető város ez a Palma. Este 7 órakor kellett leadnunk a bicajt , így elég volt fél 6-kor elindulnunk kifelé, így is bőven kiértünk a reptérhez közeli Can Pastillába. A két várost nagyon jó minőségű és végig a part mentén haladó bringaút köti össze.

mallorca2018 02 10

A bringaleadás simán ment, megkérdezték merre jártunk és komolyan elcsodálkoztak azon, hogy még a Sa Calobrába is leengedtük a gépeket. A kölcsönzős fickó - bár maga is bringás volt - azt mondta, hogy oda csak autóval megy le. Furcsa lett újra hátizsákosként járni az utcákat, hiányzott a bringa. De nem is kellett már sehová mennünk, hisz holnap kora hajnalban már a reptéren kell lennünk. Beültünk egy étterembe, így ünnepeltük meg a sikeres Mallorca-kerülő bringatúránkat. Szerintem még visszatérünk!

mallorca2018 07nap