mallorca2018 01 03

Az első 3 nap.

1. nap 2018. április 3.

Can Pastilla - Colónia-st-Jordi (43 km)

"Ezek a spanyolok aztán nem sietnek sehová" - állapítottuk meg, miután már jó húsz perce vártunk poggyászainkra a mallorcai reptéren. Örök és sokszor tapasztalt igazság ez, de most tényleg bosszantó volt. Bringázni szeretnék már végre! - motoszkált bennem az elhatározás, hiszen azon nem titkolt szándékkal jöttem vissza, hogy az öt évvel ezelőtti túránkat jópár kilométerrel és új hellyel toldjam meg. De itt, Spanyolországban a dolgok nem mennek ilyen gyorsan. Mire végre hátunkra kaptuk zsákjainkat és elbandukoltunk a reptértől mindössze 2 km-re lévő Can Pastilla üdülőfaluba már kitört a szieszta. "Nyitás délután 4 órakor"  - díszelgett a kerékpárkölcsönző kirakatában. De addig még több, mint két óra van!

mallorca2018 01 02

Nem engedtük veszendőbe az időt, a parton elsétáltunk az újabb két kilométerre lévő Carrefourhoz, feltöltöttük kajakészletünket, s vettem egy új sátrat is, mivel a hozott lakhelyünk rudazatát a pozsonyi reptér mellett egy bokorban kellett hagynom, ugyanis nem engedték fel kézipoggyászként. Fél ötre értünk vissza a kölcsönzőbe. Két auvázas túragépet kaptunk a seggünk alá, felcuccoltunk, és gyorsan elhagytuk a zsongó üdülővárost.

mallorca2018 01 01

A szél ma egészen naplementéig velünk volt, így bátran repeszthettünk a sziget déli csücskében megbúvo Colónia st. Jordi üdülőváros irányába a jó minőségű kerékpárutakon és néptelen mellékutakon. Bár nem volt túl meleg, a 20 fokot alig érte el a hőmérséklet, a természet itt már jóval előrébb tartott, mint nálunk Magyarországon. Virágillat töltötte be a tájat, kövér legelők, kalászba szökkent gabonatáblák mellett suhantunk el. A sziget közepén terpeszkedő randai táblahegy teteje felhőkbe burkolózott, így erről gyorsan és könnyen lemondtunk, inkább haladtuk, hogy a késedelmes indulás ellenére is be tudjuk járni majd a számomra még ismeretlen északnyugati csücsköt is. Este egy nyugodt és néptelen homokos stranddal néztünk farkasszemet, s felette a píneaerdőben állítottuk fel vadiúj sátrunkat.

mallorca2018 1nap

2. nap 2018. április 4.

Colónia-st-Jordi - Cap de Ses Salines - Santanyí - Portocolom - Portocristo - Punta de n'Amer - Son Servera - Platja de Canyamel (114 km)

Másnap reggel hamar elfújta a szél a szükre fellegeket, s csodálatosan kék ég alatt keztük meg a napot. Meg is jött a kedvünk a tekeréshez ezért gyorsan úgy döntöttünk, hogy kitekerünk a sziget legdélibb pontján található világítótoronyig. Egy néptelen úton hatalmas levendulamezők és píneaerdők között tettük meg a 9+9 km-es kitérőt, s ahogy végigpillantottunk a mélykék tenger, rögtön nyugtáztuk, nem volt rossz döntés ide kitekerni. Santanyíben reggeliztünk, majd északnyugatnak indultunk az egyre forgalmasabb, de még mindig alacsony rendű mellékúton. Már az első nap megtapasztalhattuk, hogy a spanyolok nagyon türelmes vezetők, mindenki megtartotta a biztonságos oldaltávolságot előzéskor, s egy-egy beláthatatlan szakasznál inkább hosszasan követtek mindket, minthogy belementek volna egy kétes kimenetelű előzésbe. Portocolom előtt lekanyarodtunk a tengerpart irányába, hiszen a Marsal-öblöt idén sem szabadott kihagyni. Hiába sütött a Nap, a tomboló szél miatt nem volt igazi strandidő. Azért a látvány nem volt semmi.

mallorca2018 01 04

Visszakaptattunk a parttól távolabb vezető útra, hiszen ezen a szakaszon a sziklás magaspart és a végtelen számú apró tengeröböl miatt jóval feljebb halad az út a tengertől, s meg sem álltunk Portocristoig. A délnyugat felől tomboló szél továbbra is hű társunk maradt, már-már megfogalmazódott fejünkben az a sanyarú jövőkép, hogy Capdepera után mi lesz velünk, ha nyugatra kell fordulnunk? De addig legalább élvezhetjük a támogatást! Ebéd után már feltűnt előttunk az Amer-félsziget zöld dombja. Öt éve itt volt a mai nap vége, most viszont még rengeteg időnk maradt, így folytattuk tovább északkelet felé a hátszeles száguldást.

mallorca2018 01 05

Son Servera után egy régi vasútvonal nyomvonalára épült bringaútra tévedtünk, mely Artá felé vitt minket. Ez nem volt túl jó irány, de élvezetes volt rajta tekerni. Szerencsére a város előtt még le tudtunk róla jönni, s - mivel már közelgett az este - a hozzánk legközelebb eső tengerpart felé vettük az irányt. Canyamel igazi elit üdülőhely, elit szállodákkal, sok-sok német vendéggel. Nem éppen nekünk való hely, ráadásul a part itt már erősen sziklás, meredek, így nehéz nyugodt táborhelyre lelni. Egy félreeső réten, kis patak melletti réten állítottuk fel sátrunkat, s egy csillagos, de roppant hideg éjszaka előtt álltunk.

mallorca2018 2nap

3. nap  2018. április 5.

Platja de Canyamel - Capdepera - Artá - Can Picafort - Port d'Alcúdia - Alcúdia-félsziget - Alcúdia - Port de Pollenca - Formentor  (96 km)

Napos, de hűvös reggel köszöntött ránk. A tegnapi hosszú nappal a lábainkban, lassan indultak az első kilométerek, majd egy laza domb után feltárult Capdepera büszke vára. A sziget legnagyobb várroma büszkén emelkedett a még alvó város fölé. Hiába kaptattunk fel, csak 10 órakor lesz nyitás, ezt nem fogjuk megvárni. Helyette áttkertünk Artába. A 6000 lakosú mezővárost egy citadella koronézza, amelyből mint egy második erőd a Sant Salvador-kegytemplom emelkedik a magasba. Nem sietünk a reggelivel, helyette megmásszuk a dombot és letekintünk a nagy múltú településre.

mallorca2018 01 06

Ha már Capdeperát nem sikerült bevennünk, ez kárpótolt valamelyest. Közben életre kelt a sziget, bár ez elsősorban nem az autós, hanem a kerékpáros forgalmon volt tapasztalható. Néhol húsz-harminc fős országutis bolyok haladtak el mellettünk, többségben német edzőtáborozók, de nagyon sok a magányos bringás is. Egy kisebb hágó után feltárult előttünk az Alcúdiai-öböl hosszú partvidéke, itt található a leghosszabb homokos strand a szigeten. Can Picafort szállodái már most is ezerrel üzemelnek (valószínű itt száll meg ez a rengeteg német kerekes), a parton is nagy a mozgás, bár a csodás fehér homokos partot még sokhelyütt undorítóan büdös, rothadó hínár fedi, ezzel még lesz dolguk a spanyoloknak. A szél mérséklődött mára, így a rettegett délnyugati szél már jócskán veszített erejéből. Port d'Alcúciában ebédelünk, s délutáni szieszta után indulunk az első félsziget bejárására. Mallorca északkeleti részén található két ujjként kinúló félsziget közül ez a kevésbé ismert. Északi részén egy falatnyi út kapaszkodik fel a sziklás partvidékre, majd - még mielőtt kiérne a Cap des Pinar fokra, egy vastag acélkapuba torkollik az egyik alagút előtt. Katonai terület, ide sajnos nem lehet belépni.

mallorca2018 01 07

Vissza is kaptattunk a csodálatos sziklás partvidéken és az Ermita de la Victoria kolostor melletti árnyas pihenőhelyen uzsonnáztunk, s közben szemeztünk a következő meghódítandó célunkkal a kihagyhatatlan Formentor félszigettel. Még 15 km válaszott el tőle, melyet a szintén csodálatosan homokos Pollenca-i öböl partvidékén nyomtunk le egyben. Itt már nagyon sok volt a bicajos, s számuk a félsziget elérésvel fokozatosan csak nőtt és nőtt. Nekivágtunk az első emelkedőnek, s 3 km kaptatás után már a kétszáz méteres függőleges sziklafalú kilátóhelyről csodáltuk a végtelennek tűnő Földközi-tengert. Idén is sajnálattal állípítottuk meg, hogy az innen legközelebb lévő katalán főváros (Barcelona, 175 km) nem látszik :-) Teljesen más hangulatot árasztott a hely, mint amikor először jártam itt, akkor reggel értük el a kilátót, most pedig már alkonyi fényekben úszott minden. Leereszkedtünk a pálmafás, napernyős formentori strandra, fürödtünk egyet, s pihentünk a bérelhető, de még ingyenes nyugágyakban.

mallorca2018 01 08

Amint a képen látszik, egész jó hely, kár, hogy így április elején még elég hűvös volt az este. Nem sokkal naplemente előtt indultunk csak tovább. Elég nehezen találtunk táborhelyet, ugyanis a félsziget nagy része magánterület, kerítéssel elkerítve az úttól és négynyelvű táblákkal jelzik, hogy a környkének vadászat folyik. Vicces, mert angoluk a "Big game" kifejezést használták. Egészen a Figuera-öbölhöz vezető kis földútig nem volt semmilyen lehetőség. Itt legurultuk, s az út mentén állítottuk fel a sátrunkat. Minden volt, csak térerő nem. Egy hűvös szeles éjszaka állt előttünk, a hajnal megint elég didergősre sikerült a sziget éjszaki csücskében.

mallorca2018 3nap