AdriaKuldetes3.1A tenger kékje és a szemközti szigetek panorámája káprázatos és ezt akár szó szerint is érthetjük.

4 nap
Üdvözlet mindenkinek, jó reggelt, ébredés a Cetina kanyonban. Nekivágunk a negyedik napnak, kezdődik a nagy attrakció. Ma kiérünk a tengerhez, de előbb át kell jutnunk a kanyont a tengertől elválasztó mészkősziklás magaslaton. A látvány, ahogyan emelkedünk a szerpentines úton felfelé, lenyűgöző, majd hatalmas szikfalak között folytatódik, azt sem tudom, hogy merre nézzek. Tőlünk jobbra a Mosor hegytömb magasodik tekintélyt parancsolóan a fejünk fölé. A folyó egyre csak szélesedik, lelassul a folyása, közeledik a torkolat. Hosszan kanyarog az út mire kiérünk a tengerhez.

Omis, igazi adriai hangulatú kis város tele turistákkal. A Mirabella erőd fentről figyeli a szép, félköríves öblöt, amit hatalmas hegyek koszorúznak.

Cobranco nem hagyja ki, csinál néhány snittet az erődből, ezt látjátok is a képen és a videón. Megkeressük a strandod, jó kis fürdőzés, bámészkodás, és indulás a part menti úton. Tömeg van szépen, bár a forgalom egész elfogadható, ahhoz képest, amit vártunk. Van itt kikötő, hajók szép számmal, és hegyek, hegyek, sziklák hátán.

AdriaKuldetes3.2

Útközben idilli kis öblök, strandok mellett haladunk. A tenger kékje és a szemközti szigetek panorámája káprázatos és ezt akár szó szerint is érthetjük. A Főút /Jadranska magistrala/ a hegyoldalban halad, fel-le, néha kicsit fárasztó, de nem győzöm hangsúlyozni, a kilátás fantasztikus. A Biokovo monolit egyre gyakrabban kerül a horizontba, Cobranco mondogatja is: „Nem lesz egyszerű!" Próbáljuk becserkészni a part menti utat/már ahol van/, Brela, Baska Voda városokban haladunk, ez már a Makarska riviéra, a tömeg elképesztő, de néha fel kell tölteni a muníciót, és persze a hőség is ott figyel, szóval fürdés, ahol csak belefér, illetve ahol mi beleférünk, mármint a tömeg mellett a tengerbe.

Makarska a következő nagy település hosszú strandja látványos, szép pálmák szegélyezik a sétányt. Kis nézelődés a belvárosban, óvárosban, a török időket idéző hangulat, igazi dalmát „feeling"-el keverve, egy kis fotózás a patkó alakú kikötőben és indulás tovább. Nyomjuk ami a csövön kifér, rohamosan esteledik, Cobranco azért egy fotó erejéig lefut a tengerpartra elcsípni az adriai naplementét.

Szállás sehol, el kell érnünk Podgorát, Cobranco itt szemelt ki egy kempinget. Félhomályban befutunk, az út mentén „szállásdílerek" fogdossák a jövevényket, Cobranco szóba elegyedik velük, kisvártatva közli: Alkudtam egy kiadósat, maradunk! Alagsori apartman, egész jó, 12 ercsi/koponya, itt olcsónak számít. Cobranco izgatottan készül a másnapra, jön a nagy feladat, a Sveti Jure.

Kezdődik az 5. nap.
Előtte egy pár szó.
Mindenkivel megesik szeretne valamit, de egyéb ok miatt nem lehet, nem teheti. Miről is beszélek, magam is szerettem volna felmenni a Sveti Juréra de indulásunk előtt a bal térdemet csapolni kellett. Ez volt az ok, ami miatt hosszas morfondírozás után, nem vállaltam be, nem akartam a túra további kimenetelét kockára tenni egy esetleges megerőltetéssel. Túratársam is helyeselt, annyit mondott, ledarálja néhány óra alatt, aztán már húzunk is tovább.

Így végül Cobranco egyedül vágott neki az aznapi penitenciának, illetve vágott volna hajnali ötkor, de az a fránya defekt! Sajnos ismét a legalkalmatlanabb időpontban. Egy óra késéssel nekiindult, én a szállásunkon maradtam, mint poggyász megőrző.

  

Ennek élményei ITT! olvashatóak.

 

Délután megérkezett Cobranco tele élménnyel. Összecuccoltunk és nekiindultunk, na nem mentünk messzire, csak le a tengerpartra. Lubickolás, jó kis hullámok voltak élvezetes volt, és ebédidő lévén jött az étkezés.

 

Cobranco közölte, ha tenger akkor hal, egy kalamárit rendelt, nem tudom az hal-e, mindegy vízben van/volt/, én is rendeltem, azt hiszem csevapot vagy valami hasonló balkáni „valamit", elfogyasztottuk, de ami a legfontosabb ki is tudtuk fizetni és indultunk. Valamiért egy kőzúzalékos utat választottunk, körülöttünk csípős, rúgós, harapós növények, ez az út nem sokra való, hacsak nem, a fogva tartott kalamári szabadon bocsájtására.

Aztán zötyögtünk még egy kicsit a tengerparton, strandok mindenfelé, majd fel a főútra, volt ott egy nagy műemlék templom is, most hirtelen a neve nem ugrik be. Brist-ben ért utol bennünket az öreg este.

AdriaKuldetes3.3

Cobranco vadkempingezésen gondolkozott, de a már az említett szúrós növényvilág, megfűszerezve a sziklás talajjal, bónuszként meg a sok házzal, szóval letettünk róla.

Brist kis üdülőfalu, gondolom előtte halászfalu lehetett, most nyakig megtömve túristákkal üdülőkkel, mindenki az utcán hömpölygött az amúgy igen szűk sikátorokban, itt azért megjegyzem, hogy szombat este volt és július eleje. Egy szerelőműhelynél volt fény, ott érdeklődtünk szállás után. A fickó segített, mutatott egy helyet, éppen valamit ünnepeltek az ottaniak, a szállás megfelelő volt, beköltöztünk, mint utólag kiderült nem a jó helyre, a háziak étellel itallal kínáltak. 15 euróért éjszakára kaptunk grátiszba még egy kis dorbézolást is, de ettől függetlenül jót durmoltunk.

Írta: Thomas Endress

Videó Cobranco