EjfeliNap8.1A két norvég kölök legalább HÚSZ percen át nyugodtan fürdőzött a 12 fokos vízben, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

16. nap (2007. július 9. – hétfő) - Fjordról fjordra
Alteidet – Burfjord – Sørstraumen – Sandbukta – Nordreisen – Djupvik
Táv: 112,7 km

Reggel 8-kor kelünk. Ma szerencsés napunk van, hiszen a közeli Burfjord faluban rögtön 2 szupermarketet is találunk. Bár készletünk még bőven van, jól esik egy kis friss tej. Annak ellenére, hogy tegnap délután óta nem jó az étvágyam.

Kaja után elhagyjuk a fjord vonulatát, s egy 260 méteres hágón kapaszkodunk át a következőbe. Ez a Badderfjord nevet viseli. Szép a kilátás Kvænangen-re. Ez az összefoglaló neve az itt található sok-sok apró fjordnak. Nem sokkal odébb egy szép ívű, kb. 200 méter hosszú híd szeli át a fjordot. A szemközti hegyvonulatról zúdul le a Navit-vízesés, melynek elérése újabb 12 km-t eredményez. Diának elég volt a tegnapi gleccsertúra, nem vállalja be a kitérőt, inkább megvár egy buszmegállóban. Én csomagok nélkül kelek útra, de hamarosan vissza kell fordulnom, ugyanis a vízesés csak nagyon rossz minőségű köves úton közelíthető meg. „Ennyit nem ér az egész" – gondolom magamban. Egy újabb defektet nem akarok kockáztatni.

Ma már sajnos nincs olyan jó idő, mint tegnap. Befelhősödött, s a szél is fúj rendesen. Szerencsére többnyire hátulról. A híd után a túra legkeményebb hágója következik, a 402 méter magas Kvænangsfjelleten. „Okosan" emelkedik az út, először a fjord, majd az egyik patakvölgy vonulatát követve kb. 6 km alatt győzi le a szintkülönbséget. Itt 400 méteren akkora hófoltok vannak, mint az Alpokban 2500-3000 méteren. Fent egy Gildetun nevű vendéglő, és hatalmas kilátás fogad. Nem sokkal odébb lapp árusok kínálják portékájukat.

Szinte egész Kvænangen látszik, s utunk kisebb-nagyobb takarásokkal tegnap délutántól egészen mostanáig. A távolban, légvonalban 25-30 km-re jól kivehetők a tegnap megjárt Øksfjordøkulen-gleccser nem sokkal 1000 méter felé nyúló kiterjedt hómezői. Kb. negyed óráig csodáljuk a nem mindennapi kilátást, majd áthágva a hegy túloldalára megkezdjük az ereszkedést. Először egy 4 km hosszú és 1 km széles tó partjára érünk le, ez csatlakozik egy fél km hosszú folyóággal az Oksfjorden-hez, a következő fjordhoz. A torkolatnál állunk meg egy pár perc erejéig. „Jó lenne már ebédelni". Nem kell már sokat tekernünk, s találunk egy jó kis pihenőhelyet, szép kilátással. Amerre szem ellát havas hegyek és a szűk tengerszorosok uralják a kilátást. Egy lengyel motoros áll meg mellettünk. Full-extrás lakókocsis motorja van, szinte mindenre felkészült. Meg akar hívni minket egy kávéra, de mi udvariasan elutasítjuk a meghívást. Gyors eszmecsere során kiderül, hogy ő még csak megy a Nordkapp felé. Ellátjuk hasznos infókkal, majd tovaszáguld. Mi még élvezzük egy kicsit a kilátást, majd nyeregbe pattanunk.

Hamarosan már a Straumfjord partvidékén haladunk. Nordreisa egy felkapott hely, nagy turisztikai központ az azonos nevű folyó torkolatánál. Útikönyvünkből tudjuk, hogy a Reisa-völgy hatalmas turistaparadicsom, gyönyörű vízesésekkel. Ez azonban túl nagy kitérő lenne számunkra. Pihenünk egy rövidet, majd megmásszuk a mai nap utolsó hágóját. A 227 méteres tetőn ismét lapp sátrak állnak, ez már teljesen megszokott dolog, majd jöhet az utolsó gurulás.

 EjfeliNap8.2

Eddig sem volt semmi a táj, de a következő szakasz láttán még a lélegzetünk is eláll. A következő 1 km széles fjord a Rotsunde nevet viseli. A túlparton Uløya-szigetének 1000 méter feletti havas vonulatai láthatóak. Első látásra lakatlannak tűnik a hihetetlenül meredek, s szinte egy lendülettel a tengerből kitörő hegyóriás. Máshol valószínűleg nem élnének ilyen kitett helyen emberek, de ne felejtsük el, hogy Norvégiában vagyunk. A sziget nyugati végében jól láthatóan házakat vélünk felfedezni, s Rotsund-ban megtaláljuk a kompkikötőt is.

Közben egyre jobban kivehető a 402 méteres hágó óta a horizontot uraló hegyvonulatnak, a Lyngen Alpoknak a vonulata, mely nemcsak Skaninávia, hanem egész Európa egyik leglátványosabb hegysége. A magashegység csúcsai közvetlenül a tengerszintről 1800 m fölé magasodnak, s a jégkorszaknak köszönhetően rendívül csipkézettek és változatosak. Szerencsére délutánra a felhők is elvonultak, így tökéletes a látvány! Rajzolni sem lehetne szebb hegyeket. Már este fél 7 felé jár az idő, hamarosan táborhelyet kellene találni. Dia kijelenti, hogy ma édes vízben szeretne fürödni, ugyanis haja már kezd csomósodni a sok tengervíztől. Ennek persze semmi akadálya. Itt nem nehéz folyót találni. Bár a hőmérséklete félelmetesen hideg. Próbálom Diát lebeszélni, miután rekordgyorsasággal mászok ki a jéghideg vízből. De ő hajthatatlan! Ha egyszer a fejébe veszi, hogy megmossa a haját, akkor meg is mossa! Még ha utána úgy is néz ki a feje, mint egy Winterfresh reklám!

A Rotsunde mentén nem találunk igazán jó táborhelyet. Egyre több a ház errefelé, így egy rövid kapatató után már a Lyngenfjord mentén találjuk magunkat. Ez az 5-8 km széles és kb. 50 km hosszú fjord Észak-Norvégia legszebb fjordja. Ezt elsősorban a túlparton húzódó, szinte függőlegesen a tengerbe szakadó hegységnek köszönheti, melyen nagyon jól megfigyelhető a jégkorszaki ősgleccser elemi ereje. A csúcsok tövét hatalmas hómezők szegélyezik, melyekből szinte függőlegesen zuhannak bele a patakok a fjord vizébe. „Délben már 400 méteren mekkora hófoltokat láttunk! Akkor mi lehet ott fenn 1700 méteren?" – fut át az agyamon a gondolat.

Természetesen közvetlenül a fjord partján keresünk táborhelyet Djupvik községben. Bár a falu előtti dombon találunk alkalmas helyet, de jobbnál jobb első kategóriás táborhelyek állnak mögöttünk, most már tartani kell a színvonalat! Találunk is egy, a tegnapihoz hasonló halászkunyhót, már éppen cuccolnánk is le a bicajról, mikor egy öreg gumicsizmás szakállas csákó áll mellettünk. Hosszasan kifejti közepes angolnyelv tudásával, hogy ez egy magánterület, történetesen az ő területe. Nyugodtan itt maradhatunk nézegetni a fjordot pár óráig, de itt nem táborozhatunk. „Jó-jó megértettük, de miért kell ugyanazt ötször elmondanod!" – gondolom magamban, mikor már a számomra eddig ismeretlen angol szavak is ismerősen csengnek szájából. El is nevezem a fontoskodó fickót „Okos Tóni"-nak. Már javában pakolunk vissza a bicajokra, mikor újdonsült „haverünk" épp egy lakóautós csapatnak tart hasonló hosszúságú előadást. „Nyáron sok munkája lehet a fickónak".

Így hát nem tehetünk mást, tovább indulunk. Néhány kilométerrel odébb, még mindig a hosszasan elnyúló faluban találunk vízszintes tengerparti helyet a sátorozásra. „Reméljük ez már nem Okos Tóni rezidenciája!". Maggit főzünk vacsira. Estére enyhén beborul az idő. „Legalább ma tudunk aludni". Megfürdünk a tengerben, s már épp a kajáláshoz készülnénk, mikor egy újabb fazon jelenik meg. „Remélem ez már nem fog elküldeni minket!". De ezúttal más a helyzet. A fickó csak fürdőzni jött. Később jött utána az egész család: két fiatal srác, és két idősebb nő. A fiúk nem vacakolnak, ruhástul bevágtatnak a vízbe. Már előre fogadásokat kötünk Diával, vajon meddig bírják. Én maximum öt percre tippeltem, de ezúttal csúnyán vesztettem. A két norvég kölök legalább HÚSZ percen át nyugodtan fürdőzött a 12 fokos vízben, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. S ráadásul úgy, mintha Bükfürdőn áztatnák magukat a körmedencében. Úszkáltak, hülyítették egymást. Ilyen a világon nincs!

 EjfeliNap8.3

Estére elvonultak a norvégok, így teljes nyugalomban maradtunk, így szemléltük a Lyngen Alpok elképesztő hegyvonulatát, a sík és nyugodt fjord és a belőle kitörő monumentális csúcsok páratlan összhangját. Na ez megint egy olyan pillanat volt, amit szöveggel nem lehetett visszaadni. Ehhez ott kellett lenni! De ez már korántsem az első ilyen a túra folyamán.

Estig megtett összes táv: 1742,5 km.

17. nap (2007. július 10. – kedd) - Megérkezés az Észak (esős) Párizsába
Djupvik – Olderdalen - Lyngenseidet – Svensby - Breivikedet – Fagernes - Tromsø
Táv: 90,8 km

A felhők az éjszaka sem vonultak el. Reggel borult idő fogad, mikor fél 9 felé kikászálódunk a sátrunkból. Erős szembeszéllel nyomjuk Olderdalenig. Jól tippeltem, van itt bolt, bevásárlunk, majd megváltjuk jegyünket a 10:50-es kompra. 70 koronánkba (2200 Ft) kerül az út biciklivel együtt. Ezzel az átkeléssel azonban 38 km-t rövidítünk az eredeti tervhez képest. A komp átszeli a Lyngenfjordot, melyen hatalmas hullámok tombolnak. Én a fedélzetről kísérem figyelemmel az utat, Dia szélvédettebb helyet keres magának. 40 perc múlva megérkezünk a fjord túloldalára, közvetlenül a Lyngen Alpok lábánál fekvő Lyngenseidet városkába. Itt már valamivel jobb idő van, mint a túlparton. Mivel eddig elég feszített volt a napi menetrend, itt reggelizünk, közvetlenül a kikötőben. A kereszteződésben 2 irányba jelzik végcélunk, Tromsø távolságát. Mehetünk tovább a Lyngenfjord partvidékén, ez esetben még 141 km várna ránk. Mi azonban már ma oda szeretnénk érni! Szerencsére van egy, a főútnál kisebb és hangulatosabb mellékút (91. számú), melyen az Ullsfjord átszelésével mindössze 86 km a táv.

Lyngenseidet az egyetlen hely, ahol átszelhető a Lyngen Alpok vonulata, mégpedig egy meglepően alacsony hágón. Mellettünk jobbra-balra 1400-as csúcsok magasodnak, miközben mi alig száz métert emelkedve átlépünk az Ullsfjord egyik mellékága, a Kiosten partvidékére. A táj egyszerűen leírhatatlan. Sziklás hegycsúcsok, s Közép-Európában kizárólag a Svájci-Alpok négyezresei közt látható hófehér gleccsertömegek. Az út valamivel szűkebb, mint a főút volt, de jó minőségű és szinte teljesen kihalt.

 EjfeliNap8.4

Mindössze 22 km Svensby, a következő kompkikötő. „Jó angolos nevű falucska ez" – tűnődök, miközben nézegetem a hatalmas hegyeket és a mélyzöld réteket. A kompra jó 40 percet várnunk kell. Addig egy információs tábla segítségével betekintést nyerhettünk Lyngen Kommune életébe. A legdurvább dolog, hogy a fotómontázson, melyen a bemutatják az itt élő emberek legfontosabb tevékenységeit, a halászokon és a szarvasmarhákon kívül két lovat is találunk, melyek teljesen egyértelműen egy harmadik kis csikó létrejöttén dolgoznak. „Ez már kész animál pornó" – röhögünk, miközben alig akarunk hinni a szemünknek.

A második komp 54 koronánkba (1700 Ft) kerül, s mindössze 20 perc alatt repít át minket a túlpartra. Itt már luxus körülmények között utazunk, légkonícionált utastér kényelmes ülésein. Rendesen elszoktunk már az ilyesmitől. De érdekes módon még nem tűnt fel nekünk annyira, hogy már több mint két hete ki vagyunk téve a természet szeszélyeinek.

A túlparton hagytuk elmenni a kocsikat, buszokat, sőt még egy ötfős bicajos csoportot is, így teljes egészében a miénk volt az út. Enyhén emelkedő patakvölgyben haladunk nyugat felé. Az idő egyre jobban beborul, már-már lóg az eső lába. A késői reggeli után egy ugyanilyen késői ebéd is következik Fagernesben. Ekkor már a Balsfjorden partján vagyunk, mely mentén található Troms megye központja is.

Ahogy közeledünk a városhoz, egyre jobban rázendít az eső. Ráadásul a főútra visszatérve a forgalom is már-már svéd méreteket ölt. Percenként jönnek a kamionok. Délután öt óra tájban végre megpillantjuk Tromsø híres fjordhídját! Megérkeztünk!
„Az „Észak Párizsának" is szokták nevezni Troms tartomány központját, a mindig mozgalmas, szigetre épült várost. Kikötője és éjszakai élete jelentős. Itt a legnagyobb az egy főre jutó vendéglátóhelyek száma Norvégiában. A napsütésese órák száma éves átlagban éppen akkora, mint Mallorcán" – olvasható az útikönyvben, de valahogy a mai napon nem stimmelnek az adatok, főképp az utolsó mondattal vannak kétségeink.

 EjfeliNap8.5

Bicajunkat a Jeges-tenger dóm előtti fedett téren állítjuk le, mely egyedi építészeti alkotás. 25 koronát (800 Ft) kérnek a megtekintéséért. Ennyit azért nem ér, inkább belógok egy turistacsoporttal. Egy kicsit pihenünk a közeli buszmegállóban, tanakodunk, hogy mitévők legyünk. Ilyen esőben nem sok kedvünk van semmihez. Aztán felkerekedünk és feltekerünk meredek hídra, mely a város központját magán hordó Tromsøya-szigetre visz be bennünket. Ez nem egy átlagos híd, úgy tervezték meg, hogy még a legnagyobb tengeri hajók is átférjenek alatta: hossza 1036 méter, magassága 38 m, s 86 pillérre támaszkodik. A szigeten már valamivel nagyobb az élet, de a „Párizs" még továbbra is illúzió marad. Bevásárlunk, majd visszatekerünk a dómhoz, aminek közelében sikerült kinézni a hídról egy jó táborhelyet. A folyamatosan zuhogó eső ellenére fürdünk a tengerben. Itt már nem olyan tiszta, mint amit eddig tapasztalhattunk Norvégiában, köszönhető ez az átlagosnál jóval nagyobb hajóforgalomnak. Szinte negyedóránként húznak el a hatalmas óceánjárók az alig egy kilométeres tengerszorosban.

Este fél 8-ra már a sátorban ücsörgünk és jókedvűen falatozunk. Van itt minden földi jó! Elvégre megérkeztünk! Azért a lelkem mélyén egy kicsit szomorú vagyok, hiszen ma lett volna az utolsó alkalom, hogy éjféli Napot lássunk, s de ez a sűrű felhőréteg miatt teljességgel lehetetlen. Na jó, azért nem panaszkodhatok!

Estig megtett összes táv: 1833,3 km.

18. nap (2007. július 11. – szerda) - Repülünk Osloba
Tromsø – Tromsø Airport
Oslo Gardermoen Airport – Sand - Ask
Táv: 38,0 km

A mai napra nem maradt más feladatunk, minthogy eltöltsük az időt Tromsøben, hiszen a repcsink csak az esti órában indul. Reggel 9-kor kelünk. Éjjel hatalmas esők voltak, de reggelre nyoma sincs az egésznek, csodálatosan kék fenn az ég, s süt a Nap ezerrel, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. A reggelt sirályetetéssel kezdem. Maradt ugyanis egy fél kiló kenyerünk, mely annyira megszáradt, hogy nem volt gusztusunk megenni. Az éjszaka hatalmas zajt csapó madárkák azonban örültek neki.

EjfeliNap8.6

Egy hatalmas bevásárlóközpontban vásárlunk, s még kartont is sikerül szereznünk a repüléshez. A Jeges-tenger dóm mellett reggelizünk. Most tűnik fel, hogy a dóm kívülről pontosan úgy csillog, mint a tengeri kagylók belseje. Ezt persze a tegnapi esőben nem láthattuk! Ismét áttekerünk a hídon a városközpontba. Tromsø városa még erős túlzással sem mondható zsúfoltnak. Belvárosa is szellős, hatalmas zöld területekkel, s 60ezer lakosa Budapestnél négyszer nagyobb területen él! Itt található a világ legészakibb egyetemének hatalmas és modern komplexuma. Webkamerájának segítségével tájékozódhattam az itteni viszonyokról és időjárásról a túra előtti időszakban. Honningsvåghoz hasonlóan szintén van Hurtigruten kikötője. Ennek a hajótársaságnak a hajói a dél-norvégiai Bergentől egészen az orosz határ mellett lévő Kirkenes-ig hajóznak rengeteg megállóhellyel. Az út több, mint egy hétig tart.

Ma már jóval nagyobb az élet, mint a tegnap este folyamán, ami teljességgel érthető is. De Párizstól még így is nagyon-nagyon messze van. Óriási meglepetés számunkra, hogy tegnap este az egyik utat lezárták, s éppen egy hatalmas légkalapáccsal kezdték feltörni, amikor arra jártunk, ma reggel meg már vadonatúj aszfaltréteg fogad minket ugyanazon az útszakaszon. „Nálunk egy ilyen művelet minimum két hétig tart". Délután óráig múlatjuk az időt a belvárosban, már-már lassan miden szegletét ismerjük, majd a sziget túlsó oldalán fekvő reptér felé vesszük az irányt. A táblák egy félelmetesen hosszú alagútba irányítanak minket. Belül körforgalmak, elágazások, tisztára mintha Monaco-ban járna az ember. Ez azonban most sok nekünk! Inkább visszafordulunk és egy jelzetlen úton próbálkozunk. Jókora emelkedővel átküzdjük magunkat a sziget nyugati felére, s feltűnik előttünk a reptér. A városnak azonban még nincs vége. A túloldalihoz hasonló, csak annál valamivel rövidebb fjordhíd vezet át Kvaløya-szigetére, mely még mindig Tromsø-höz tartozik. „Most már tényleg véget ért a sarkkörön túli szakasz". Sörözünk egyet. Mackøl-t iszunk. Ezt itt Tromsøben főzik a világ legészakibb sörfőzdéjében. A neve is ezt mutatja: Artic Beer. Bár nem vagyok oda a sörért, ilyen különlegességeknek nem tudok nemet mondani.

A reptéren a várakozási időt hasznosan töltjük: megcserélem Dia első és hátsó gumiját, ugyanis a hátsóról már vészesen lekopott a réteg. Remélhetőleg már kibírja az utolsó szakaszt! Szép komótosan elvégezzük az ilyenkor szokásos szerelést és csomagolást. Már szinte a kisujjunkban van az egész műveletsor, bár nehezítést jelent, hogy a polifoam csőburkolóinkat Luleå-ban kellett hagynunk.

Pár perces késéssel indul gépünk, hamarosan felülnézetbe kerül a táj, s a havas hegycsúcsok között még egyszer utoljára megcsodálhatjuk Tromsøya szigetét. Húsz perc múlva már a sarkkörön innen szárnyalunk dél felé. Alattunk felhők, melyek közül itt-ott havas csúcsok és fjordok tűnnek ki. Oslo felett este 10-kor erősen felhős az ég. Erika, Dia göteborg-i barátnője folyamatosan jelezte számunkra, hogy Dél-Skandináviában egy masszív hidegfront és csapadékzóna telepedett le, már lassan három hete rossz idő van. Úgy néz ki most mi is részesei lehetünk ennek. „Visszasírjuk még a jó napos, kellemes északot!" – gondoljuk magunkban, ahogy egyre lejjebb érkezik gépünk, s a felhők alatt feltűnnek Dél-Norvégia kellemesen dombos, füves-erdős tájai.

Oslo-nak hatalmas reptere van, csomagjaink szerencsére itt is sértetlenül érkeznek meg. Elvégzzük az összeszerelést, majd kihajtunk az éjszakába. Este 11-kor itt a svédországihoz hasonló félhomály fogad. Sötét van, de azért látunk mindent, ami lényeges. Az úthálózat természetesen már sokkal bonyolultabb és szövevényesebb, mint az északi országrészben, így az 1:800ezres térkép mellé egy GPS-program segítségével itinert készítettem, mely remélhetőleg elkalauzol minket Göteborgba. 379 km vár ránk, melyet 3 nap alatt kell teljesíteni. Nem lesz könnyű, Dia a pihenőnap ellenére elég fáradtnak érzi magát. Szerencsére sikerül tartanom benne a lelket. Hiszen már annyi megpróbáltatáson vagyunk túl! Talán ezzel is megbirkózunk!

 EjfeliNap8.7

A lámpáinkat felszereljük, majd nekivágunk. Az itiner gyorsan leterel minket az autópályáról. Néptelen mellékutakon száguldunk a hűvös éjszakában. Az utak mentén szinte mindenütt kerékpárút is van. A falvak száma természetesen nagyságrendekkel több, mint északon, a házak az éjszakai világosság ellenére szépen ki vannak világítva. Néhol hatalmas ködfelhőkön tekerünk át, dombokat mászunk meg és jókat gurulunk, mindvégig erősen remélve, hogy jó irányba tartunk. Éjfél körül elérjük a 120-as számú főutat. Ez egy biztos pont az itineremben, itt megnyugszom, hogy nem tévedtünk el, s nekilátunk táborhelyet keresni. Hamarosan találunk is egyet közvetlenül az út mentén. Bár folyó van a közelben, a partja nem közelíthető meg, így kénytelenek vagyunk mosdatlanul lefeküdni. Kb. negyed egykor térünk nyugovóra. 18 km-t tettünk meg a reptértől, a légi forgalom jelenleg élénkebb, mint a közúti. De minket ez nem tud zavarni. Aludnunk kell, hiszen holnap nehéz nap vár ránk.

Estig megtett összes táv: 1871,3 km.