Kérjük támogasd azzal az oldalt, hogy a reklámblokkolókat kikapcsolod. Köszönjük!

Vadászat!
Mikor korlátozzák erdeink látogatását a vadászat miatt?
Keresztül az Északi-középhegységen
   Hungarian (half) Divide élménybeszámoló
Schwalbe Marathon Mondial
  Az igazi mindenes gumi.
Cateye Micro Wireless computer
  Avagy van-e hagyományos kerékpáros computerekre szükség az okostelefonok világában?
Cube Cargo Hybrid
  Egy igazi különlegességet sikerült a tavasszal kipróbálni, amelynek a tapasztalatait megosztom most veletek.
prev
next

KerekparralSvajcba12A réten élő pucércsigákkal már éjjel is konfliktusba kerültem, ez reggel csúcsosodott ki igazán.

Mint minden napról, erről is írtam feljegyzéseket. Az 5. naplóbejegyzés így kezdődik: „a legszebb start volt a mai...". És tényleg, bár nem volt zavartalan. A réten élő pucércsigákkal már éjjel is konfliktusba kerültem, ez reggel csúcsosodott ki igazán. Rögtön felkelés után, összeszedelőzködtem, és a szemetemmel a rét szélén lévő kukához indultam. Feltűnt a fűben egy ismerős térkép, közelebb érve láttam, hogy az én Ausztria térképem volt az, valahogy kieshetett még este a pakkomból. Ez a térkép viszont fenemód tetszett a csigáknak is, akik valami általam nem értett lelkesedéstől vezérelve tucatjával másztak fel rá, amíg aludtam. A pofátlanabb jószágok sajnos meg is kóstolták itt-ott a térképet, a Boden-i tavat gyakorlatilag felzabálták. :)

 KerekparralSvajcba13A ködös útitárs, reggel a Duna

A térképem pucércsiga mentesítése után kezdődhetett a nap, nyeregbe ültem és start! Az árnyékban kellemes hűvös volt. Az éppen észrevehető hátszél elhitette velem, hogy saját erőből haladok remek tempóban, mellettem folyt a reggel még ködfoltos Duna. Fantasztikus érzés volt.

Flow tekerés közben és zuhany a vízesésnél
Nem cél ezt a cikket (ál) tudományoskodással terhelni, de aki olvasni szeretne arról, hogy milyen is igazán belefeledkezni valamibe, amit örömmel csinálsz, ajánlom Csíkszentmihályi Mihály Flow c. könyvét. Ezt szokás a „boldogság" kézikönyvének is nevezni, nem hiába: a 'flow'-ként nevezett érzés nem más, mint belekerülni egy cselekvés sodrába. Egy olyan cselekvésébe, amit élvezel és magabiztosan teszel. Ez történt velem is aznap reggel és még számtalanszor az út során: belefeledkeztem a tekerésbe, faltam a kilométereket és élveztem, ahogyan befogadom azt a sok gyönyörűséget, amit látok.

A reggeli nirvánát egy hűs zuhannyal koronáztam meg, egy kisebb vízesés szolgálatait kihasználva. Sokan kérdezik, hogy amikor nem kempingben aludtam, hogyan oldottam meg a tisztálkodást, nos így: kihasználtam az adódó alkalmakat, de ahogyan azt a korábbi cikkben is részleteztem, a komfort igényekből igen csak vissza kell venni.

Kánikula szakasz – az erőnlét fogyóban
Később az addig árnyékos folyópart napsütötté vált, ekkor kezdődött a kánikula-szakasz. A közérzetem romlani kezdett, valószínűleg egy kisebb napszúrást is összeszedtem menet közben. Az út ezen a szakaszon gyakorlatilag végig a folyó melletti töltésen megy, ami nagyon szép, viszont nagy hátránya, hogy a töltéseken nincsenek fák. Ahol nincs fa, ott árnyék sincs, tökéletes recept a leégésre. Sokfaktoros krém és folyadék pótlás ide vagy oda, közérzetem a hőségtől sajnos tovább romlott.

 KerekparralSvajcba14A Mauthausen-i várrom

Szűk 60 km napon tekerés után letértem az útról megnézni a Mauthausen-i várromot. Szép volt, igazából csak kívülről nézhettem meg, be nem lehetet menni, de mivel a vár egy erdőben volt, az árnyékot kiélvezve sokáig nézelődtem természetesen. Vasárnap lévén egyébként rengeteg bringás volt az utakon, jó volt ezt látni, hangulatilag és erőnlétileg viszont holtpontra kerültem a hőség miatt. Ma, utólag tudom, hogy a vészharang ekkor már javában kongott, de a lendület hevében nem hallottam azt. Folyamatosan több energiát fogyasztottam a bevittnél, és ennek másnap meg is lett a következménye –persze ezt ott, akkor még nem tudtam.

Kora délután érkeztem Linz-be, a forgalmas nagyváros tömött kerékpárutakkal fogadott. Egy ideig az a furcsa érzésem volt, hogy követnek. Persze nem kizárt, hogy a napszúrástól gondoltam csak ezt, de nem hiszem. Egy magas, szép szál legény, fekete kantáros mezben, a kar vastagsága a fejem körméretével vetekedett. Egy ideig mögöttem jött, aztán letért, egy kicsivel később már előttem ment, és folyamatosan hátra-hátra pillantott felém. Megálltam vízért, ő is éppen ekkor szomjazott meg. Kilométereken át ment ez így, lekanyarodtam, ő is kanyarodott. Megálltam pihenni, a vasgyúró is megállt. Mentem tovább, haladni kellett, egy darabig még követett, aztán nem láttam többet.

 KerekparralSvajcba15AU de meleg van

Merülnek az elemek, sistereg a bőr
Ottensheim-hez közeledve tetőzött a kimerültségem. A hőség és a kialakuló izomláz miatt kezdtem energiátlannak érezni magam, merültek a elemek, kellett egy kemping. Szerencsére gyorsan találtam is egyet, ami első blikkre egy családi ház udvara volt, kicsit puritán, árnyékos hely sajnos nulla. Ahogy megérkezem, azonnal le is hámoztam magamról a rám tapadt biciklis mezt. Innentől kezdve mindenki vigyorgott rám, mintha tudnának valamit, amit én nem. Tudod, mint amikor maszatos az arcod, a tömött buszon mindenki elmosolyodik rajtad, de senki nem szól oda, hogy „Cimbora, csokit ettél? Nyald meg kicsit a szád szélét". Ez is valami olyasmi volt, gondoltam is magamban, mennyi rendes ember van itt.

Felállítottam a sátram és elvittem a ruháim a mosógéphez, ez után pedig következhetett a megérdemelt zuhany. A fürdőszobába lépve megláttam magam a tükörben, és rögtön megértettem, miért is mosolygott rám mindenki: rákvörösre égtem a napon.

Kialakult rajtam a klasszikus biciklis leégés: a mez takarásában fal fehér, ahol nem volt rajtam mez ott vörös lettem. Az arcomon bal és jobb oldalán két-két fehér csík jelezte, hogy a sisak pántja pontosan hol volt, és az ujjaim is kesztyű mintásra égtek.

Elmondhatatlanul fantasztikus volt a hideg zuhany alá állni, szinte sistergett a bőröm a víz alatt. Lassan visszaálltam az üzemi hőmérsékletre, végre elmúlt a felhevültség érzésem és egy kiadós vacsora után a közérzetem is kezdett normalizálódni.

Statisztika:

  • Ybbs-Ottensheim
  • napi megtett táv: 115 km
  • teljes táv: 356 km.

Előzetes: A kiadós pihenés ellenére vészharang másnap tovább kongott. A kitűzött táv ötödénél elértem az út legmélyebb pontjára. Kérdésessé vált az út folytatása és megtapasztaltam a jelenséget, amit a hosszú táv futók és kerékpárosok FALnak neveznek.

Az élményeit leírja hétről-hétre: Süvöltős László

A cikk eredetiben a http://debrecenbar.com oldalon jelent meg

 

A cikk-sorozat egy három hetes utazás napjait fogja bemutatni, napról napra, egy nap-egy cikk. Kalandos, komikus és gyakran keserédes 21 nap volt ez, amit egy kerékpár nyergében ülve töltöttem –egyedül. Áttekertem 5 országon, összesen 2313 km-t magam mögött hagyva.

Kapcsolódó cikkek: