IMG 6582Egy kerékpártúrát nem lehet otthon, még az elindulás előtt sikerre vinni. Rengeteg külföldi (62!) és hazai versenybringás, montis és rekus túra tapasztalatával a hátam mögött szeretnék segíteni néhány szemponttal.

 

A túra felépítése, pihenőnap

Többnapos, magányos vándortúrán egyetlen szabályt ismerek: ami belefér! Minden nap a lehető maximális táv, pihenőnap nincs – olyan csak egyszer fordult elő a praxisomban, akkor is a meglátogatott régi barátok kedvéért. Ez persze azzal jár, hogy a ruhaöblítéstől a bicikliápolásig mindent az alaposan kihasznált túranapokba kell beleilleszteni, afféle aktív pihenőként. Mezt mosni és szárítani lehet falusi nyomós kútnál, tízóraizás közben, és így tovább. Persze nem kötelező ennyire hajtani, aki akar, kihagyhat valamennyit, de arra azért rámutatnék, hogy minden pihenőnap elvesz egy nap szabadságot a következő túrától...

Többnapos csillagtúrát, egy vagy két társsal, úgy szoktam felépíteni, hogy ez első napon könnyűt megyünk, aztán két nehezebbet, majd megint egy könnyűt, aztán a legnehezebbet és végül egy kis levezetést. Ha mindjárt az első túra 2000 méter feletti magasságba vezet, több időt kell rászánni, az akklimatizáció miatt. 3000 méter fölé csak legalább két alacsonyabb túra után jó menni. Persze van kivétel: a 3400 méter magas Pico Veletára (Sierra Nevada, Spanyolország – tudtad, hogy ott van Európa legmagasabb aszfaltozott útja?) minden hókuszpókusz nélkül, egyből csaptam fel Granadából, mert erre adódott lehetőség. Aki megszokta a gyors akklimatizálódást, annak nem probléma.

Fedél alatt

Éjszakázásra nem jó a puccos szálloda, mert görbén néznek a bringásra. Sok szolgáltatást nem is veszünk igénybe, mégis drágán fizetünk a szobáért. Csak végszükségben fanyalodom rá. Olyan országban, ahol nem divat a kiadó szoba (Zimmer frei), olcsó, kétcsillagos szállodát keresek. Spanyolországban hostal az ilyennek a neve, Olaszhonban albergo. Lehet, hogy csak kőpadlós a szoba, és nincs benne tévé, de tiszta az ágynemű, jön a zuhanyból a meleg víz, mi több kellhet? A bringát néhol fel lehet vinni a szobába. Ausztriában és Észak-Olaszország német nyelvterületén (Dolomitok) privát szobát lehet kivenni, bár sok szállásadó nem rajong az egy-éjszakás vendégért. Azonkívül ott a sok Gasthaus és egyéb néven szereplő fogadó. Franciaországban kiváló lehetőség a Gite d'Etape nevű turistaszállók hálózata. Olcsó helyek, egyszerű közös hálóterem (fiúk-lányok külön), közös kaja, jó társaság és hangulat. Kiváló lehetőség az ifjúsági szálló (Youth Hotel, Jugendherberge). Tagsági igazolványt előre kiváltani nem árt. Nagyon olcsó, jó arcokkal lehet találkozni, semmi fölösleges luxus.

turatervezes05

Akármelyikről van szó: még este kifizetek mindent, és tisztázom, hogyan lehet hajnalban kisurranni a házból. Különben fogságba eshetek, míg feltápászkodnak a háziak, és ez mediterrán országban bosszantóan későn lehet! Inkább vesszen a reggeli, mint néhány értékes reggeli óra. Esetleg ki is készítenek egy kis útravalót. Figyelj, ott ne maradjon az igazolványod!

Pénztelen vagabundnak jól jöhet a kanapé-szállás (http://www.couchsurfing.org/): mindenfelé vannak emberek, akik szálláslehetőséget ajánlanak fel vendégszobájukban, a nappali sezlonján vagy másutt. Pénzbe nem kerül, előre be kell jelentkezni, meg kell beszélni. Sohasem vettem igénybe (nálunk viszont nem egy bringás aludt már), mert vannak illemszabályok, amelyek betartása zavarná a túrastílusomat. Idejében illő odaérni, beszélgetni kell a helyiekkel, elmondva a mi történetünket és meghallgatva az övéket, nem szép azzal beesni, hogy ugyan csak este kilencre értem ide, de hajnali négykor mennék is tovább... Annak való, akit érdekelnek az emberek, szívesen eldumálgat, mint az idézett Zita és Árpi.

Ha frekventált vidékről van szó, és különösen, ha csillagtúra lesz, tehát több napig vesszük igénybe ugyanazt a szállást, előnyös lehet Interneten kiválasztani és előre lefoglalni. Ennek azonban van egy veszélye: a foglalás jogi értelemben szerződésnek minősül, és adott esetben akkor is ki kellhet fizetni a szobát, ha nem értünk oda, vagy más okból nem foglaljuk el. Jól meg kell nézni az „apróbetűs részt", és időben lemondani, ha úgy alakul.

Kemping, vadkemping

A kempinget kerülöm, mint ördög a szenteltvizet. Sátrat és mindent cipelni, kényelmetlenül aludni, és még egy olcsó szoba áránál alig kevesebbet fizetni is? Azt már nem! Nem tudom biztonságban a cuccomat, míg elmegyek zuhanyozni. Korán fekszem, de akkor még sokáig lárma van, énekelgetnek, ricsajoznak tízig vagy még tovább, nem alszom ki magam. Hajnalban meg járhatok lábujjhegyen. Igaz, amikor feleségemmel kettesben autóval jártuk be a Pireneusokat, és én montival s országúti bringával túrázgattam közben, kempingekben szálltunk meg, de arrafelé kicsi és csendes helyek voltak, gyönyörű környezetben. Pakkos biciklitúrán viszont csak muszájból mennék kempingbe.

Persze ez alól is van kivétel. Nizza és Antibes között van a Camping du Pylone, telepített nagy lakókocsikkal, egészen bungaló-szerűek, vízzel, villannyal, gázzal. Ötször voltunk ott, tavaszi edzőtúrán a Tengeri Alpokban. Remek hely, a bringák a nappaliban alszanak, naponta az autóval mentünk a túrák rajthelyére.

Vadkempingezni nagyon szeretek, a teljes kötetlenség és szabadság miatt. E célra szerintem jobb a függőágy a sátornál, mert a vadkemping szinte mindenütt tilos, és a sátrazásra alkalmas helyeket figyelik, a függőágy meg akárhol felakasztható az erdőben, nem kell hozzá vízszintes és sima placc. Természetesen előfeltétel az erdős vidék, legalább egy mezővédő nyárerdő-sáv legyen. De egy kis ügyességgel és vagánysággal sátrazgatni is lehet.

 IMG 9909

E szempontból maga a paradicsom Skandinávia, ahol érvényes a „mindenki joga" (everybody's right, everyman's right, http://en.wikipedia.org/wiki/Freedom_to_roam), ami annyit jelent, hogy kellő okkal át lehet járni magánterületen, nemzeti parkon, sőt sátrazni is szabad, csak legyen kellő távolság a magánházaktól, és ne maradjon nyomunk – ami amúgy bárhol elvárható. Arra még nem bringáztam, de finnországi kenutúrán jól jött ez a remek lehetőség.

folytatjuk...

Mindez nem egészen „normális"

Ez az írás az én tapasztalataimból született, és a saját hozzáállásomat tükrözi. Átlagos kerékpáros turista sok mindent hiányolhat belőle, neki inkább az ITT található cikksorozat való. Ha kimaradt valami, illetve részletekbe menő kérdés merül fel, szívesen válaszolok a hozzászólásoknál, illetve reagálok személyes megkeresésre.

Aki minél többet akar kihozni magából, remélem, talált néhány értékes információt, amelyek közvetlenül hasznosíthatók, vagy begyújthatják a fantáziát. Lehet, hogy a legértékesebb a sorok között rejlik: hogyan érheted el a maximumot?

Kapcsolódó cikkek:

Túratervezés 1. rész

Túratervezés 2. rész

Túratervezés 3. rész 

Túratervezés 5. rész