P9100330Annyi más szép hely van még a Földön, de a tenger kéksége, a szinte garantálható jó idő, aránylag gyors oda-vissza út, az idén is Horvátországba csalogat minket.

2. nap Horvátország vége!
Csomagok nélkül azért más! Gyorsabb is és lassabb is. Haladási sebességünk nagyobb, de többször állunk meg nézelődni, fügét nasizni. Időnként találkozunk bringásokkal is. Talán ez a szeptemberi időpont kedvezőbb az időjárás miatt? Előttünk felbukkan egy ismét. Hamar befogjuk. A tegnapi bringás csóka! Egy dombtetőn megállunk beszélgetni, aztán búcsút intünk egymásnak, Ő megy tovább Montenegróba!

 08 Bringás ismerős

Bringás ismerős

09 Weboldala

Weboldala

Emelkedők után jó lejtők várnak ránk, most is. A lejtő alján ketté válik az út, majd jobbra egy természetvédelmi terület felé kell mennünk.

10 Lejtők és emelkedők

Lejtők és emelkedők

Elérve a védett területet kiderül, volt katonai bázis. Több száz éve kitüntetett figyelmet szenteltek ennek a résznek. Nincs sok látogató, jegyváltás után belépünk a kapun. A pénztár mögött kerékpárkölcsönző. Gyalog nekiindulni ennek a nagy területnek jókora kihívás. Tényleg kerékpárral érdemes csatangolni. Több út közül lehet választani, de mindegyiken el lehet jutni a félsziget legvégébe, a várhoz.

Mint volt laktanya, a következő épületeket nézhetjük meg:

  • Tiszti és sorállományi körletek
  • Konyha
  • Kantin
  • Raktárak
  • Hangárok
  • Ciszterna
  • Helikopter leszállópálya
  • Világítótorony
  • És végül, ami számunkra a legérdekesebb, a vár.

11 Helikopter leszálló

Helikopter leszálló

Egy darabka a várból

13 Kilátás a várbörtönből

Kilátás a várbörtönből

Időnkből jócskán áldozunk a vár bejárására. Igazából ez nem is áldozat, mert kíváncsiságunkat csillapítjuk. Rajtunk kívül alig vannak, nem zavar senki a nézelődésben.

A vastag várfalra felállva már nem lehet tovább menni. Itt érjük el Horvátország legdélibb pontját. Ezzel elmondhatjuk, hogy Isztriától idáig bekalandoztuk az ország nagy részét.

Engedve a tenger csábításának, menekülve a túlhevüléstől, nagy fürdést rendezünk a sós vízben. A környéken nincs város, emberek alig járnak erre, szép tiszta a víz.

Pár óra múlva sötétedik, indulunk vissza a kempinghez. Kétszer próbálunk meg letérni az útról melyen jöttünk, hogy mellékúton, még akkor is ha köves, kis falvakon keresztül, tanyák mellett menjünk el. Ezek a próbálkozások sorra zsákutcába vezetnek, így a reggel bejárt nyomon érünk vissza.

Napi táv: 46km

3. nap Mali Ston!
Reggeli után már indulunk is, messzire szeretnénk eljutni. Az első napi nyomvonalunkon megyünk visszafelé, még nem tudjuk meddig. A 8-as út ismét forgalmas, Dubrovnik környékén kellemetlenül.

Egy vigaszunk van, ma is több kerékpárossal találkozunk, ők se találtak más lehetőséget. Folyamatos küzdelem a dombokkal, ráadásul egyre melegebb van, a levegő meg sem mozdul. Rövid enyhülést csak a lejtők hoznak. A kilátásra panaszunk nincs, nagyon szép területen haladunk folyamatosan. Skrabo után aztán megunjuk a forgalmas utat, Mali Ston felé elkanyarodunk. Több tábla is ajánlotta látnivalónak. Pár kanyar után a hegy oldalában szinte valószerűtlenül kígyózó várfal ejt ámulatba. A településhez érve egyik busz a másik hátán. Nem csak nézelődők érkeztek, sokan, mint kiderül, versenyre jöttek. Várfal futás lesz. Nincs kedvünk benevezni!

14 Várfal

Várfal

A parkoló mellett üzlet, gyors élelem vásárlás, tervbe van véve valami főtt kaja készítése, ahhoz is kell alapanyag.

Éjszakára még nincs szállásunk, egyelőre csak bóklászunk, majd hallgatva a térképre irány egy közeli település ahol kemping van jelölve! Broce ez a település, pár kilométerre Mali Stontól. A Stonski csatorna mellett egy keskeny úton tekerünk, alig pár méterre a víztől. Nagyon tetszik a környék. Beérünk egy kis faluba, mintha megállt volna az idő. Ami a jelent mutatja, az az autók, motorok, villanyvezetékek, antennák jelenléte. A keskeny utca régi házak között visz. Néhány tényleg nagyon régi lehet. Az ablakok mellett érdekes kiugrók. Az alsó talán párkányt tartott, erős deszkalap ráfektetve és azon valamit tároltak. A felső szerepére nem találtunk magyarázatot.

Végül elfogy az út, kempingnek se híre, se hamva. Pár idős helyi lakos érdeklődve méreget minket, furcsa szerzetek lehetünk a szemükben. Érdeklődésünkre, hogy merre találjuk a kempinget, semmit sem válaszolnak. Csak fiatalokkal sikerül szótváltani, határozottan állítják, itt sosem volt kemping.

Vissza Mali Stonba, de ezt a kitérőt sem bántuk meg!

15 Broce keskeny utcája

Broce keskeny utcája

16 Kiugrók az ablakok mellett

Kiugrók az ablakok mellett

Mali Stonban hasznos információt kapunk egy jó kempingről. A félsziget másik oldalán van, nem messze a kompkikötőtől. Már lement a nap, mikor odaérünk. Nagy területen fekszik. A bőség zavarába esünk, hol találjuk meg a legalkalmasabb helyet a függőágyak felkötéséhez. Két kört is teszünk, aztán valami megfoghatatlan oknál fogva megállunk valahol. Itt, és kész. Először is eszünk, aztán a függőágyak felkötésére kerítünk majd sort.

Leheveredünk egy lámpa alá, kipakoljuk a választékot, aztán a kényelmes falatozás közben felmérjük a kemping lakóit, felszerelésüket. Többségük német, francia és nyugdíjas. Nem sok fiatalt és középkorút látunk. Sátor elvétve, főleg lakókocsival vannak. A lakókocsik előtt ülnek kényelmes székükben, az asztalon szinte mindenhol egy üveg bor, az elmaradhatatlan hangulatvilágítás. Iszogatnak, kártyáznak, beszélgetnek. Páran kutyát sétáltatnak, bátortalanul méregetnek minket. A kutyák barátságosan közelítenének hozzánk, talán a kobász illatának köszönhetően, de vissza vannak parancsolva.

Egy biztos, cuccaink kissé szétszórva, lovaink keresztben kasban egy fa mellett. A precízen, vízmértékben beállított lakókocsik között kissé furcsának tűnünk.

A függőágyakat már este tíz körül kezdjük felkötni. Ennek az az előnye, nem látjuk rendesen azt, hogy hova lépünk, mibe nyúlunk. A pár méterre álló lámpa azért ad elegendő fényt.

Legközelebbi szomszédunk egy 60-65 év körüli német férfi. Kis asztalkája mellett kempingszékben üldögél, komótosan pipázik. Jó illatú dohánya van. Mögötte jókora sátor, egy kerékpár hátsó kereke kilátszik. Mellette jókora Toyota terepjáró. Minőségi cucc mindegyik.

Kár, hogy nem hoztuk el a pipákat. Egy üveg jó házibor mellett most eregethetnénk a fanyar, de mégis zamatos pipafüstöt.

Egyszer csak itt terem pipázó szomszédunk, hoz egy lámpát, így talán könnyebben boldogulunk. Kedves tőle. Rövid ideig nézi a függőágyakat, bólint egyet, ezzel visszavonul, pipázik tovább.

17 A kempingben a lakókocsik

A kempingben a lakókocsik

18 Kis táborunk

Kis táborunk

Napi táv: 109km

4. nap Mljet Sziget!

Éjszakai pihenésünk kifogástalan volt, már kora reggel elkezdem készíteni az ebédre szánt anyagok összevágását, elrakását. Egy Mátrai Diszkoszban lesz megsütve.

19 Mátrai Diszkosz

Mátrai Diszkosz

Pipás szomszédunktól elbúcsúzunk. Még tegnap este közel egy órát beszélgettünk. Már 1 hete itt van, és még pár napot marad. Ő is kerékpározik, most ezt a környéket járja be. Gyors eligazítást adott a terepről, merre érdemes menni, merre nem. A szemközti szigeten még nem volt, az most fog sorra kerülni.

Mi a mai napon átkompozunk, megnézzük a szigetet teljes hosszában. Különösen a védett Nemzeti Park részére vagyunk kíváncsiak.

Talán fél óra a menetidő. A hajóról legurulva balra fordulunk, a sziget közelebbi végét célozzuk meg. A távolabbi oldalán van a park, attól sokat várunk, azt hagyjuk a végére.

Némi emelkedő után Prozurába gurulunk le. Fentről néztük ki ezt a kis települést. Meleg van, csábít a víz egy mártózásra és az előkészített nyersanyagot ebéddé akarjuk változtatni. A falu egy szép öbölnél fekszik. A falu egyik vége felé tartunk, ott szándékozunk a parton tüzet rakni. Egy vendéglőnél iszunk egy pohár sört. Mint kiderül, baromi drága.

A falu utolsó házainál járunk, mikor az egyik előtt találunk egy kis kemencét. Kerítésen kívül, talán 2-3 méterre a víztől álldogál. Ennél jobban nem is jöhetett volna. Pár perc múlva ég a tűz és lubickolunk a vízben. Jó parázs kell, arra pedig várni kell!

A parázsba betett diszkoszban lassan készül az étek. 40-45 perc múlva pompás ebéddel ünnepelünk. A sirályok is kikérik belőle részüket, ácsingóznak a morzsákra.

A meleg étel eltölt, kellemes fáradtság uralkodik el rajtunk. Jó lenne még maradni, de a sziget csücske még távol.

A meredek úton csak tolva tudjuk felnógatni szamarainkat a tetőre. A terep továbbra is változatos. Az utolsó falut, Saplunarat elérve állunk csak meg, pont egy bolt előtt ami zárva. 1 óra múlva fog csak kinyitni. Ebben az egy órában szállást keresünk, de csak panziók vannak horror árért. Kemping nincs. A vadkempingezés lehetőségét keresgéljük, de a part nagyon szabdalt. Meredek és sziklás. Egy kis darabon homokos, de ott a strand van. Végül megegyezünk abban, a falu fölé emelkedő csúcson lévő kápolnát megnézzük e célból. Sikeres vásárlásunk után felkaptatunk a kápolnához. Kettő is van belőle, a tetőn lévőtől szép a kilátás, de meglepetésünkre seregesen támadnak a szúnyogok. Eddig még nem volt ezekkel a vérszívókkal dolgunk itt Horvátországban, meg is lepődünk. A lenti kápolnánál rendezkedünk be. A nappali meleg gyorsan elszáll, hűvös szél érkezik. A kápolna előtere, derékig érő mészkő falai ontják a meleget. A falak felfogják a szelet is. Kitűnő hely, csak a vékony derékaljak kényelmetlenek a kemény talajon.

Éjszakai álmunk közben vendég érkezik egy egér személyében. Egyszer engemet is megébreszt a rágcsálásával, de gyorsan visszaalszom. Barátom nem ily szerencsés. Visszaalvásom hangosra sikeredett, húzom a lóbőrt. Ő az egérrel és velem viaskodik. Az egér buzgón rágja jókora zajjal az éji csöndben az ajtó alját, ekkor azt ijesztgeti a zseblámpa fényével, mikor nekem hangosabb a lélegzetvételem, az én szemembe világít. Szóval vicces az éjszaka.

21 Az alsó kápolna

Az alsó kápolna

 22 A felső képolna

 A felső kápolna

Napi táv: 36km

5. nap a nemzeti park 

Eddigi túráinkról nyugodtan elmondhatjuk, a már bejárt útvonalat nem tesszük meg mégegyszer. Még akkor sem, ha a kényelmes tekerés helyett cipelni kell a lovakat. Most viszont csak arra tudunk visszamenni a kompkikötő felé, amelyen jöttünk. Azon túl már a számunkra ismeretlen kezdődik. Azért nem ugyanúgy látja az ember a tájat mint jövet, más-más arca bontakozik ki.

A reggel szeles, párás idővel fogad. Világosabb és sötétebb felhők üldözik egymást. Indulásunk után egy órával szemetelni kezd az eső. Olyan ijesztgetős. Vegyek fel eső ellen védőruhát, vagy sem? Gurulásoknál jól jöhet, de az emelkedőkön belülről áztat. Még bírjuk nélküle.

A táj, a domborzat nem untat. A szigeten sok fa, bokor van. Dél körül jár az idő, mire átérünk a sziget túlsó felébe. A Nemzeti Parkot nagyon vártuk, de számunkra nem különleges. Akár Magyarországon is lehetnénk. A Nemzeti Parkban sok bringás jár az erdei utakon, csoportokat is vezetnek az idegenvezetők. Sok 50-60 évessel találkozunk. Néhányan némi többlet súlyt is cipelnek deréktájon, de lihegve, mosolyogva nyomják a pedált. Jó nézni az elszántságukat, vidámságukat!

Utunk jó lejtővel bevisz Poleca-ba. A keskeny főutcáján meglepően nagy a forgalom. Jobbról a kikötőben sok-sok vitorlás. Jó pár felkészítés alatt, várhatóan hamarosan kifutnak. A kikötő végénél a régi városfal. Szűk kapuján egy busz épp hogy átfér.

23 Polace kikőtője

Polace kikötője

24 Régi várfal

Régi várfal

Ebéd után még továbbmegyünk, Pomena az utolsó település. Az úton alig van forgalom. Ezt nagyon élvezzük. Pomena álmos nyaralóhelynek tűnik most szeptemberben. Néhány turistacsoport sétál az utcán, aztán eltűnnek valamelyik panzióban, vagy szállodában. A part mellé kitelepült árusok egymással beszélgetnek, kevés az érdeklődő.

A levegő lehűlt, lóg az eső lába, a picurka település számunkra több látnivalót nem tartogat, búcsúzunk tőle, nincs miért maradni.

Hosszas tanakodás után megszületik a döntés, visszamegyünk a kompkikötőhöz és éjszakára a Ston közelében lévő kempingben térünk nyugovóra.

Ismét sötétben kötjük fel a függőágyakat pipás szomszédunk mellett.

Napi táv: 70 km

6. nap Az utolsó

Túráink utolsó napjait nem várjuk, de express sebességgel mindig eljönnek. Ezt a napot Ston bejárására szánjuk, ajándékok vásárlására, majd elgurulunk az autóért.

25 Ston

Ston

Ismét olyan úton kerekezünk, amin már jártunk. Most is ellenkező irányba haladunk. Határozottan más a benyomásunk most, mint jövet. Talán a forgalomnak is köszönhető, kevesebb a jármű. A kanyarok, lejtők, ellenkezőek. A települések, a tengerre omló sziklafalak is más képet mutatnak.

A szél szemből fúj, jócskán lassít a tempón. Időnként sötét fellegek találkoznak szikrát szórva. Egyelőre távol, a csattanásokat alig lehet hallani. Azért nem ússzuk meg eső nélkül, jó záport vészelünk át egy híd alatt. Az eső elmúltával kisüt a nap, vastaggá válik a pára. Már-már fullasztó.

Mikor izzadtan megérkezünk az autóhoz, megnyugodva vesszük tudomásul, hogy még mindig sértetlen.

A Ston melletti kempingbe már autóval megyünk vissza. A bringás holmikat összepakoljuk, elrakjuk.

Pipás szomszédunk látja a készülődést, jön elköszönni. Rendes tőle. Áthív minket a sátrához és ad egy üveg bort is. Azt mondja, számára nagy öröm látni olyanokat, akik elindulnak több napra kerékpározni. Mi csak a maradék házipálinkával tudjuk viszonoznia kedvességét, de nem fogadja el. Sört, bort iszik, de töményet nem. A beszélgetés jól belenyúlik az estébe.

Már sötétben baktatunk le a tengerpartra vacsorázni. Az utolsó vacsoránk. Sokáig beszélgetünk, borozunk.

Napi távunk: 42 km

Összesen: 378 kilométert tettünk meg, 8388 méter szintkülönbség legyőzésével.

Pár magyar vonatkozású információ:

Dubrovnik

Régi magyar nevén Raguza. I.Lajos magyar király 1358-ban megszerezte Velencétől és egészen 1526-ig a magyar korona része volt.

Prevlaka félsziget, Punta d' Ostro erőd
Itt található egy emléktábla az elfeledett Otrantói tengeri ütközet hőseinek emlékére. A tengerzár elleni támadás ötlete Horthy Miklóstól származott.

P9060199

kerekparosvilagzold