P1090817A második neki indulás.

 

2010. június utolsó hétvégéjére sikerült összehozni a mi zarándokutunk folytatását, melyre most térképpel és a Szentút hivatalos leírásával is felfegyverkeztünk.

A terv egy hosszú hétvége. Végül csak péntek 15 órakor tudunk találkozni a déli pályaudvarnál.

Ismét a Margit-szigeten! Indulás Szent Margit sírjától, majd regisztrálás a Ferences Plébániánál. A regisztrálás közel fél órát vesz igénybe, nem találják a könyvet. Közben megnézem a Plébánia kertjét, melyet nagyra nőtt fák lombja és körben magas téglakerítés véd a kíváncsi napsugaraktól és világi tekintetek elől. Szerettem volna fényképeket készíteni, de nem kaptam rá engedélyt.

 P1090778

Ferences Plébánia homlokzati részlet

Az útvonalat mely ragyogóan le van írva, sőt kerékpáros beszámoló is készült már róla, nem áll szándékomban újra leírni. A saját, illetve társaim benyomását közvetítem csak, letéréseinket a kijelölt útról, illetve olyan történéseket, érzéseket adok közre, mely meglátásom szerint a mi kerékpáros túráinkat jellemzően fűszerezi.

Budapestről történő kijutásunk élmények nélküli. Pontosabban feledhetők az élmények.

A 11-es busz végállomásától indul a zarándokút jelzése, a montik kerekei alá is most kerül olyan út, melyen jól érezzük magunkat. Egyre távolodik a város zaja, egyre távolodik tőlünk a mindennapok megszokott folyama.

A Teve-szikla felé már ismerős úton haladunk. Hamarosan elérjük az ,,Egri várat", természetesen ismét megnézzük. Kis pihenőnk alatt azt boncolgatjuk, hogy anno micsoda filmet, filmeket forgattak. Jó 40 év múlva talán a mai filmek is ilyen benyomással lesznek az akkori 40 évesekre?

Indulás előtt röviden átnéztük a tervezett szakaszt. Az Országos Kék jelzés és a Gyöngyök útja sokszor együtt halad. A Kék túra útvonalat közel 10 éve elkezdtük bejárni, ezt a szakaszát már teljesítettük is. Innen is ismerős, de a Duna Maraton is érintette ezt a részt.

Természetesen a Gyöngyök útja és a Kék túra megegyező szakaszaira is megvan a saját magyarázatunk.

Íme:

 A múlt ködös homályában, mikor az emberek nagy része csak gyalog, a tehetősebbek lóháton koptatták szép hazánk útjait, mikor világot látottnak számított az, ki 6-7 napi járóföldre eljutott, nos akkor is tartották egymással a kapcsolatot az emberek. Jöttek, mentek a küldöttek, az uralkodói követek, mesterlegények keltek útra, hogy gyakorlatot szerezzenek külhonban, bujdosók inaltak az űzőik elől, betegek kerekedtek fel a csodás gyógyulás reményében távoli forrásvizekhez és nem utolsó sorban a vallás késztetett sok embert útra.

Ezek az ösvények már akkor léteztek. Az ősök ősei tapodták ki eme sávokat a hegyek oldalában, a rengeteg fái között. A napokig tartó út, melyet sokszor éhen, szomjan, fázva tettek meg, új arcát mutatta a világnak. Életük eddigi része másként telt, most új kihívásokkal kell szembenézni. Aki volt már hosszú úton tudja, ekkor másnak érezzük az illatokat, fényeket, a hideget, meleget, stb. Valami változik bennünk és érdekes módon szinte az összes embernél jó irányba történnek ezek a változások. Mondhatom azt, hogy lelkileg, szellemileg tisztulunk?

Részemről határozott IGEN a válasz!!!

Nos. Zarándokok már nagyon régóta léteznek. Ezer években mérhető múltban a varázslók, sámánok küldhettek kiválasztottakat ilyen útra. (Már ez is vallás) Majd a papság kiválasztott tagjai kerekedtek fel, rótták a megtisztulás útját, aztán a hívők is követték a példát. Sőt, buzdítást is kaptak! ,,Hitetlennek" mondottak is indultak zarándokútra. Milyen szempontból hitetlenek?

Az 1900-as évek környékén kezdett csökkenni a jelentősége a zarándok utaknak.

/Szerintem, szerintünk, (barátaimmal együtt így gondolom) Magyarországon 1957-től nem létezőnek tekinthető. Újbóli feltámadása 2000 környékére tehető./

Változnak az idők, mi is változunk. Az emberek másra, újra vágynak, de még a mai napig is jó dolog a belső én megtalálása. A feledett zarándokút helyére valami újnak kell lépnie. Talán erre az igényre lehetett válasz, és az 1930-as évekre készen is áll egy tervezet, az Országos Kék Túra. (Szívet melengető történelmi leírása az Országos Kék Turistaútnak itt olvasható!)

A régi jót nem kell eldobni. A bejáratott, jól járható és szép helyeken vezető régi zarándokút nyomvonala sok helyen otthont ad az újnak is, a Kék Túra nyomvonalának.

Ez a mi, (nem) "tudományos" magyarázatunk a közös nyomvonalra.

Szóval az Egri várnál szakadt meg a beszámoló folyamata.

Szeretnél többet tudni erről a szakaszról? Indulj útnak és nézd meg!

Csobánkán a zarándokszálláson szerencsénk van. Nem jeleztük előre érkezésünket, de fogadnak minket. Rajtunk kívül csak egy fiatal pár tölti itt az éjszakát, ők pihenni jöttek. Meglepetésben is részesülünk mikor a zarándok naplót nézzük át. Lényegesen több bejegyzésre számítottunk.

 P1010008

A felújított épületrész

Az épület felújítás alatt. Ablakok cseréje, külső szigetelés felrakása. Kint közben esni kezd. Egész tavasszal esett, eddig is több helyen tócsákat, sáros részeket kellett kerülgetni. Kissé elszomorít ez az idő, de remélhetőleg jobb lesz holnapra. A szállás szép, csöndes környezetben van.

Éjjel egyszer arra ébredek, eső dobol az ablakpárkányon.

Reggelre csak szemetel az eső. Míg reggelizünk teljesen elcsendesedik, viszont június 26.-a létére hideg van.

A Csikóvár csapatépítő tábor után tényleg nagyon kell figyelni!

A követett sárga pöttyös jelzés zavarba hoz. Leír velünk egy kört. Új nekifutás, de ismét visszakerülünk a domb aljába. (Az út kissé csúszós. Keresztbe - kasba letört ágak, melyeket takar a rothadó vizes avar. Több kidőlt fa, melyeken át kell emelni a járgányokat.)

Harmadjára nem hagyjuk magunkat. Mivel jelzést nem látni mást csak az eddigit, útból is csak egy olyat mely bringákkal járható, azt választjuk. Térkép és tájoló alapján jónak tűnik irányba.

Montizáshoz jó ez a terep. Lassan feltekerünk egy-egy emelkedőn, majd élvezettel legurulunk.

Az erdő alján hatalmas gombák. Találkozunk egy gombaszedővel, tele a hátizsákja, most már kosarába púpozza zsákmányát. Érdeklődünk nála, merre van a merre, de nem tud segíteni.

Időközben az út eltért a vágyott iránytól, így most csak találomra megyünk. Azt az elvet követjük, mikor rátalálunk egy másik útra mely irányban jó, arra megyünk tovább. (Végül a Lajos forrás előtt nem sokkal találkozunk ismét a sárga pöttyökkel.)

Fogalmam sincs merre jártunk, de élmény marad. Ösvények melyek egyszer csak véget érnek.

Út, mely egyre vadabb, végül térdig, majd derékig érő gaz próbál megállítani. Sikerül. Tekerni lehetetlen. Derékig, mellig érő vendégmarasztaló gaztenger verte fel az utat. Közel 3/4 órás küzdés után lábunkon a nadrág vizes az aljnövényzettől, hátunkon a póló az izzadtságtól tapad. Végre egy magasles, melyre felmászunk száradni, enni és lesöpörni a kullancsokat magunkról. Természetesen kinevetjük magunkat.

 P1010014

Magaslesről lenézve

A folytatás sem könnyebb.

A magasleshez vezető másik ösvény járható, de egy nemrég letermelt területre vezet, ahol a favágók munkája után áttekinthetetlen kuszaságban várják a gombák, férgek mindent elemésztő ténykedését a faágak.

Idő és térérzéket teljesen elvesztve keressük a könnyebben járható szakaszokat. Természetesen tekerni itt is lehetetlen, sokszor vállra kell kapni a paripákat és cipeljük őket.

Küzdelmünket siker koronázza, útra lelünk. Lassan veszít a szintből, egy völgy felé kanyarodik.

A tavaszi olvadás és esőzés idején itt irgalmatlan erőt képviselve zúdult le a víz. A nagy vihar is megtette a magáét. Öles fák össze - vissza kifordulva. Hol a kidőlt fák törzse alatt, hol fölötte átmászva csodáljuk a természet erejét. Várva várt utunk időnként semmivé válik, a vad áradat eltüntette.

Lassan, de haladunk.

Nem akarom az olvasóban azt az érzést kelteni, micsoda nehézségek közepette, micsoda küzdelemmel járjuk ezt az utat és sajnálni kéne minket.

A küzdelem hozzá tartozik az élethez. Inspirálónak kell lennie. Nem a meddő küzdelemről beszélek!

Minket inspirál ez a ,,küzdelem". Főleg a későbbiekben lesz szép emlék ezekből a kihívásokból.

Leérve a hegy aljához gyorsan változik a kép. A fákat bozót váltja fel, utunk itt tör magának utat. Már nyeregbe is tudunk ülni, lehet tekerni. Utunk egy másik útba torkollik és lám, itt van a jelzés.

Az a kérdés, balról jön és jobbra megy-e, vagy jobbról jön és balra megy-e?

Némi tanakodás után, irányba állás után balra fordulunk.

Hamarosan elérjük a Lajos forrást. Bőséges a forrás vízhozama és finom. Viszont nagyon hideg.

 P1090821

A Lajos forrásnál

Pilisszentlászló után Visegrádot már gyorsan elérjük.

Nagymarosra most nem megyünk át, legközelebb innen folytatjuk utunkat.

Folytatjuk... 

Kapcsolódó cikkek:

A mi zarándokutunk a Gyöngyök Útján 1. rész

kerekparosvilagzold