P1010822A tenger nagyon szép. Legközelebb a Horvát tengerpart van, menjünk oda. Vagy mégse?

 

Tervünk a következő:

  • Autóval tennénk meg az utat a határ közeléig.
  • Ott nyeregbe, és irány a nagyvilág! Illetve az Adria!
  • Legközelebb a Horvát tengerpart van, menjünk oda. 3 nap oda az út, ennyi vissza, 2-3 nap a tenger mellett. Tervnek nekünk ennyi elég!

Kivitelezés:

Kértünk kölcsön egy térképet, összepakoltunk, beültünk az autóba és...

1. nap

Autóval tettük meg az utat Tatától Nagykanizsáig. Ott egy ismerősnél aludtunk, hogy reggel pihenten vágjunk neki az útnak.

2. és 3. nap

Már ismerős mozdulatok a kerékpárok málházásánál, amiben közel egy éve nem volt részünk. Unalmas feladat, akárcsak a napi pakolás, hajtogatás, de élvezzük, mert tudjuk most a teljes kikapcsolódás vár ránk. Útlevél, biztosítás, pénz megvan!

Az idő jó, normál tempóban közelítjük meg a határt. Letenyén áttekerve fedezzük fel, hogy nagyon szép Termál fürdőnek ad otthont a város. A családot is érdemes lenne ide elhozni! A határnál rövid autósor, de ez minket nem zavar. Az igazoltatás hamar véget ér, már másik országban vagyunk.

Horvátország

Az autópálya melletti földúton haladunk, tervezgetjük a haladási irányt, napi távokat. Jó lenne Zagrab közelébe eljutni.

 P1010831

Érkezés Varasdra

Varazsdon megállunk szusszanni, enni. Nagyon szép a belváros. Érdemes felkeresni, sétálni egy picit a szépen felújított régi épületek között.

Varazsd után kezdenek közeledni a hegyek, ami felvillanyoz minket. A sík területen nagy távokat lehet megtenni, de unalmas. A főútról szeretnénk letérni, és a hegyek is vonzanak minket, viszont itt lassabban lehet haladni, de a látnivaló változatosabb, és ott vannak a lejtők. A 35-ös útról balra kanyarodunk Jalkovec irányába. Mellékutakon haladunk, míg el nem érjük a 24-es főutat.

 P1010833

Varasdi főtér

Itt a kis falvak között hangulatosabb a tekerés, a levegő frissebb. A települések rendezettek, viszont azt nagyon furcsáljuk, hogy sokat nem találunk a térképen. Több elágazásnál is megállunk tájékozódni, mivel a térképen nem szerepelnek.

A hegy lábához érve lelkileg kezdünk felkészülni az emelkedőkre. Ahogy araszolunk felfelé, érezhetően hül a levegő. Nagyon klassz szerpentinen haladunk. Tiszta vizű patak csordogál az út mellett, feljebb egy pisztrángos.

 P1010844

Pihenés a tetőn

A hegy tetejére érve rendezett falut találunk. Az emelkedő fáradalmait fél órás pihenéssel enyhítjük, közben azt mérlegeljük, hogy még a mai napon beérünk-e Zágrábba. Egy hosszú lejtőben bízunk.

P1010845

A tetőről egy nagy gurulással haladunk Zlatar Bistrica felé.

Marija Bistricánál már érezzük a fáradtságot, kezdjük keresni az alkalmas éjszakai szállást. A nap is kezdi megközelíteni a látóhatárt, de szállást nem találunk.

A levegő rendesen lehűlt, így melegebb ruhákat húzunk, és a lámpákat is beizzítjuk. Beáll a teljes sötétség és örömmel vesszük tudomásul, hogy az autósok óvatosan kerülgetnek minket. Ezt annak is köszönhetjük, hogy Péter táskáján a fényvisszaverő messziről egy nagy állat szemformáját mutatja.

Zagrab

Egyhangú tempóban haladunk, a nap lebukott, majd teljesen besötétedett. Este 10 körül érjük el Zagrab határát, de még legalább egy óra kell, hogy a város központjába érjünk. Az út mellett kávézók, itt-ott panziók, de számunkra túl drágák.

Sajnos a központban sincs szerencsénk, nincs olcsó szállás. A térképünkön jelzett kemping után érdeklődünk, de nem tudnak útba igazítani. (Azt a térképet, amivel az utunkat tesszük vissza adtuk a tulajdonosának és vettünk egy újat. Az új térkép már nem jelöli a kempinget!)

Végre valaki, talán 10-15-ik megkérdezett Lucko felé terel minket. Azért Lucko felé haladva megkérdezünk másokat is. Teljes a tanácstalanság, vissza küldenek minket a központba, csak ott lesz szállás. Szállodák recepciójánál érdeklődünk, de nagyon magasak az árak. Nincs olcsóbb szállás, kemping sincs! Eddig nyugodtan tűrtük a megpróbáltatásokat.

Mik voltak ezek?

  • Sokszor nem is tudtuk pontosan hol vagyunk.
  • Sok olyan településen gurultunk át, melyek nem szerepeltek a térképen.
  • Az útbaigazító táblákra hagyatkozva mikor mentünk, olyan utakon haladtunk, melyek nem szerepeltek a térképen.
  • Útkereszteződésekhez érve, a térkép szerint egyenesen, a tábla szerint balra kell haladni, vagy a kereszteződés nem is szerepel a térképen.
  • Térképen mérve 10 kilométer a következő település, vagy kereszteződés, a valóságban 15 kilométer.

Kellemetlen, rossz érzés van rajtam, amit Péternek el is mondok. Az az érzésem, Horvátország a mostani kerékpártúránkat meg akarja keseríteni.

Úgy döntünk irány a vasúti pályaudvar, jegyet váltunk a vonatra Nagykanizsáig, és otthon tekerünk egy jót. Éjjel fél kettő, a vonat hajnali 4óra 30 körül jön. Várunk. Ennivalónk elfogyott, éhesek vagyunk, fáradtak vagyunk, a levegő lehűlt és fázunk. Felvesszük a meleg ruháinkat, de a fáradtság és álmosság miatt továbbra is fázunk.

 2-3nap

A 2. és 3. nap útvonala

Vasúti kaland

Mikor a pénztár kinyit, megvettük a kerékpárok számára és magunknak is a jegyeket.

A vonat természetesen késik, közel 45 percet. Magyar vonat jön, ezt a kiírásból kiolvastuk. Sokára meg is érkezik és jön a következő tortúránk.

Az egyik infó szerint a vonat elejében tudjuk elhelyezni a kerékpárokat. Mi természetesen oda megyünk, de oda nem engednek fel, menjünk a vonat közepéhez ott van a kijelölt vagon. Loholás oda, de ott sem tudjuk feltenni a bicókat, nem férnek be az ajtón. Az egyik magyar utas a hátsó ajtóhoz irányít, az elég széles. Rohanás a hátsó ajtóhoz. Egyik paripát felnyomjuk, mire jön egy ,,nagyon értelmes" kalauz.

Kiabál a lelkem, mint akit nyúznak: Maguk mit csinálnak a vonatommal? Ide aztán fel nem szállnak! Hogy gondolják ezt! Itt nincs kerékpár szállítás!

-Itt a jegyünk, teljesen hivatalos, erre a vonatra szól, úgyhogy felszállunk!

-Ez az ÉN kocsim! Ide nem szállnak fel! -és lökdösi lefelé a bicót.

Hát leszállunk. Már lassan kezd gurulni a vonat, mikor a bicikli első kereke a lépcsőről a földre ér!

(Moldova György írta: MÁV =Magyar Állat Vasutak. (jogosan?)

13-15 alkalommal vonatoztunk már a kerékpárokkal együtt jeggyel, szabályosan, és eddig csak 2x volt szerencsénk kerékpár szállítására alkalmas fülkében elhelyezni a gépeinket. Ebből 1x úgy, hogy annyi utas volt a vonaton, hogy még ott is álltak!)

Összenézünk, köpünk egyet, majd üdén, fiatalosan visszakocogunk a pénztárhoz és visszakérjük a jegyek árát. Már kezd pirkadni, így lóra ülünk és korán nyitó étterem, bolt után nézünk. Végül egy Mc Donalds-ra akadunk.

Irány Szlovénia!

Mivel a városból kivezető utak tömve vannak autóval, az irányító táblák pedig kétszer is autópályára terelnek minket így azt se tudjuk merre menjünk. Azt okoskodjuk ki, hogy a városon átfolyó folyó töltésén haladunk Szlovénia felé. A rossz érzésem továbbra is megvan, ismét mondom a barátomnak, én nem akarok most Horvátországban maradni. Így arra vesszük az irányt.

Már 24 órája nem aludtunk, jó 150 kilométert lenyomtunk teljes felszereléssel.

Ismét hagyatkozva a térképre, úgy 60 kilométerre Brezice közelében találunk egy jelzett kempinget. Menjünk oda! Terme Catez!

 P1010876

A kemping

A Horvát-Szlovén határt átlépve nagyot nézünk. Rendezett táj, szép porták, nyugodt arcú emberek. Mintha Ausztriába, vagy Svájcba érkeztünk volna. A fáradtságtól kissé kábák vagyunk, de nagyon jó ilyen rendezett tájat látni és miközben nézelődünk, gyűlnek a kilométerek. Délután 3 körül érünk a kempinghez, ami egyben egy meleg vizű fürdő is. Egy mártózás jól fog esni. A kemping árában benne van a belépő a fürdőbe is. Gyors sátorállítás, evés, és már ugrunk is a vízbe. Nagyon-nagyon jó!

A kemping rendkívül kulturált! Jó pár vendég van, főleg lakókocsival. A vizesblokkok tiszták, folyamatos a takarítás.

 P1010855

Kis patak a kempingben

A szemben lévő hegy mögött mikor elbújik a nap, olyan, mint mikor a hűtőszekrény ajtaját nyitnák ki. A sátorban vár a meleg hálózsák, és az álom manó.

A cikk 2. része ITT olvasható! 

kerekparosvilagzold

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass.