Isztria20082008-ban az Isztrián kerékpároztunk 8 napon át.

Felkészülés, útvonaltervezés, indulás!

A fizikai felkészülésünk a napi teendők miatt csak a hétvégi öröm kerékpározásban merült ki. Maradt a szellemi felkészülés. 

Útvonaltervezés. Autóval megyünk egy kiválasztott pontig, ott letesszük és a bringákkal tovább. Célpont az Isztria. A sziget szélén, a tengerpart mellett valameddig, majd vissza a kiindulási ponthoz.

Indulás. Az indulás napja vasárnap, gondolva szombaton sokan indulnak útnak, kihasználva a nyarat, a hétvégét, nagy lehet a forgalom, ráadásul turnusváltás is van. Tatáról indulva a Balaton mellett kell autózni, itt szintén nagy forgalom lehet.

1. nap 2008. augusztus 10. vasárnap

 Tata-Szkesfehrvr-Nagykanizsa-Letenye-Zgrb-Kraljevica_mellett_az_Uvala_Scott_Hotel

Autóval:Tata-Székesfehérvár-Nagykanizsa-Letenye-Zágráb-Kraljevica mellett az Uvala Scott Hotel

Vasárnap délelőtt pakolás, egy gyors kerékpár átvizsgálás.

A kerékpárokat a vonóhorogra akasztott szállítón visszük. Nagyon bejött ez a megoldás! A kerekeket kiszereljük a kerékpárokból, az autó belsejében kapnak helyet. Így pár kilogrammal kisebb súly húzza az autó hátulját, a légellenállás is kisebb. Az autó fogyasztásán alig venni észre. 100-120-as tempóval nyugodtan lehet haladni.

Csak ebéd után indulunk útnak. Székesfehérvártól az M3-as autópályán alig van most forgalom. Az a kis forgalom kitart, de a határon pár perc alatt átjutunk.

Jó ötlet volt a vasárnapi indulás, de kár volt az ebéd utánig várni. Délelőtti indulásnál még maradna idő egy mártózásra a tengerben.

A tenger közelébe érve már nagyobb a forgalom.

Rijekánál Krk rányába megyünk egy szerpentines szakaszon, mikor egy szembe jövő autó reflektora elvakít, és lepadkázom a gumit. Sajnos defekt.

Kraljevica mellett, a Krk szigetre vezető híd lábától nem messze, egy régi SZOT üdülőben találunk éjszakára szállást. Pár éve már voltunk itt a családdal és nagyon tetszett. Persze a tenger, napfény, a szemközti sziget nagyon feldobja a szállót! (Anno a reggeli is nagyon bőséges és finom volt. Most is fáj rá a fogunk!)

2. nap 2008. augusztus 11. hétfő

Jót aludtunk. A szoba árában a reggeli is benne van, kíváncsian várjuk mennyit változott a mennyiség, minőség.

 IndulsraKszen

Ébredés után tervezgetjük a napi távot. A Rijekáig tartó szakaszon már most szeretnénk túl lenni. Nagy autóforgalomra kell felkészülnünk, amit a kerékpárosok nagy része nem kedvel.

A levegő éjszaka lehűlt, eső is volt. Szemben a Krk sziget jól látható, de a sűrű párás levegőt harapni lehet. Többen hosszúnadrágban, farmerdzsekiben sétálnak. Kis pocsolyákat kerülgetünk a feltöredezett burkolatú teraszon az étterem előtt. Itt keresünk helyet a reggelizéshez. A látvány kárpótolja a hűvösebb reggelt. Napközben lesz még időnk átmelegedni. Svédasztalos a reggeli, ahogy régebben is. A választék szűkösebb lett, többször várni kell a tejre, tojásra, paprikára. Összeszedjük a megkívánt fogásokat, aztán letelepedünk és élvezzük a nyugalmat. Kényelmesen lehet reggelizni, nem kell sietnünk sehova, csak saját örömünkre, kikapcsolódásunkra helyezzük a hangsúlyt. A következő pár napban csak az égiek és egymás iránti elnézőképességünk szab határt mindennek. Ez már a sokadik utunk együtt, tisztában vagyunk a másik képességeivel, tűrőképességével. Ez nem is lehet másképp. Akik nem érzik magukban a másikkal szembeni toleranciát, vagy annyira egyedi a túrázási szokásuk, azok magukban járják a világot. Reggeli végeztével, málházás után kezdetét veszi a következő több napos felfedezésünk.

Kraljevica-Rijekai szakasz nem mondható a kerékpárosok örömútjának. Főúton, ideges, rohanó autósok mellett kell haladni. Kilométerzabálós szakaszainkat ilyen viszonyok között szoktuk megtenni, de szerencsére nincs mindig nagy forgalom a főutakon sem. Ezer méteres csúcsokra nem kell felmászni, de a vidék dimbes-dombos, térkép szerint ilyen is marad, így minden nap hullámvasutazunk majd.

A Bakari öblöt teljesen körbe biciklizzük. Kraljevica, Bakarac, Bakar, Kostrena, végül Rijeka következik. Kedves városok egymás után sorban. Balról a tenger csábító kéksége ejti rabul a szívünket, hívogat lubickolásra. Már most megállnánk, kifeküdnénk valamelyik strandon, úsznánk a vízben! De nem csak ezért jöttünk. Az Isztriai félszigetet szeretnénk felfedezni. Még alig láttunk belőle valamit, több látnivalót akarunk.

Rijeka határát elérve mellékutakra, kis utcákra váltunk. Így már kellemesebb kerékpározni, lassabban halad az ember, de a látnivalók miatt gyorsabban telik az idő. A házakat, embereket jobban meg lehet figyelni, de a város arcát, hangulatát is jobban megismeri a turista. Lehet következtetni a lakók mentalitására, anyagi helyzetére, a környezetükkel szembeni igényességükre. Még Rijeka határában egy hajógyár mellett gurultunk el. Ott megálljt parancsoltak a robusztus daruk, gépek látványa, a számunkra szokatlan méretű hajók. Nézelődés közben kialakult egy kép az agyunkban, iparváros. Pár kilométert megtéve, már más kép alakul ki az emberben. Kertvárosi hangulat. Aztán a piacon megint más érzés keríti hatalmába az embert. A kikötőben pedig megint mást érez az ember. Ez, így egyben adja meg a felkeresett ország, város, vidék igazi képét. Látunk szépet, jót. Látjuk a kirakatot és a valóságot. Ezért jöttünk és ezért is fogunk menni a későbbiekben is!

 Fiume

Fiume (Rijeka) hajógyár

A kikötőtől nem messze a piacon rengeteg árus kínálja a termékét. Szemtelenül bemegyünk a tömegbe, nézelődünk, majd egy árusnál nagy adag gyümölcsre alkudozunk.

A kikötőbe érve pihenünk egy nagy turistahajó árnyékában. Vastag, a tűzoltók által is használt csövön vesz fel vizet. Jó órát időzünk itt, a gyümölcsöket bekebelezzük, készítünk pár felvételt és mustráljuk az embereket. A turisták komótosan sétálnak, vagy iszogatnak, a helyi lakosok ugyan azzal az arckifejezéssel sietnek, mint idehaza az emberek. Páran megnéznek minket, nem sok túrakerékpáros jár erre.

A Rijekából kivezető utat szintén kis utcákban tesszük meg. Észre sem vesszük és egy üzem területén kerékpározunk. Csak az furcsa, hogy mindenki melósruhában van, és néhányan integetnek. Mi udvariasak vagyunk, így visszaintegetünk. Egy leeresztett sorompó állja utunkat, itt elmutogatják vissza kell fordulnunk, erre nincs tovább!

Rijekától Rovnanig sok település épült egybe. Csak a névtáblákból tudjuk, hogy már másik városkában vagyunk. Minden az idegenforgalomról szól. Nyaralók, kikötők, szállodák egymás után kilométereken keresztül. Jó ez a sok vendég, turista, de még nem vágyunk erre a nyüzsgésre. Rijekától 15-20 kilométerre már nem épülnek egybe a városok. Szellősebben építkeznek.

 MostMartetszikAzut

Most már tetszik az út

Már évekkel ezelőtt megbeszéltük, hogy útjaink során még naplemente előtt 3 órával kezdjük keresni a szálláslehetőséget. Most próbáljuk is betartani!

Utunk meredekebbre vált, a tengerből kinőtt hegyet próbálja meghódítani. Hegy? Nem 500-600 méter magas csúccsal büszkélkedik, talán csak 200 méteres, de hirtelen emelkedik felfelé, mint az Isztria többi hegye is. Sok ,,kínlódást” és kerékpártolást kell még átélnünk!

A látvány lenyűgöző. A hegyek lába a sós vízbe ér. Ahol két hegy találkozik, meredek völgyek hasítják a tájat. Esős időben a lezúduló víz köveket görgetve magával marja, csiszolja a völgyet még mélyebbre, majd lent már csak a meztelen, simára csiszolt köveket látni.

A völgyek lábánál nem látni a hegy szikláiból semmit. Csak kisebb, nagyobb, simára csiszolt kőtenger minden. Pár méterre már a hegy az úr. Ott szabálytalan, éles sziklából áll a part. Egy ilyen kavicsos völgyaljat nézünk ki magunknak, ha már a tenger mellett tekerünk órák óta, meg is mártózunk a vízben. Szépek a kisebb-nagyobb strandok is, ezek igazából csak pár méteres kevésbé sziklás részek a parton. Ezek mindegyike foglalt, vagy egy lakóházhoz, víkendházhoz tartoznak.

A kinézett pontot messziről sikerült meglátni, ahogy kanyarog az út, rá lehetett látni. Már csak a tájékozódási pontot kell figyelni és levezető utat kell találni. Ez a hely Lovran-tól 3-4 klométerre lehet, Medveja után. Az út mellett kavicsos parkoló pár autó számára elegendő hellyel. Mások is járnak ide. Az út melletti kis parkolóban még magyar rendszámú autók is állnak. A parkolótól kis ösvény vezet lefelé, a helyiek még lépcsőt is készítettek, segíti a haladást. Mikor leérünk döbbenünk rá, hogy a feljutás sokkal fárasztóbb lesz. Már mindegy.

 ArraTovbb

Arra tovább

A bringákat letámasztjuk és óvatosan bemegyünk a vízbe. Fáradt, felhevült testünknek időt kell adni, hogy megszokja a hűs habokat, de aztán nagyot lubickolunk.

Szép tiszta a víz! A part és a meder is kavicsos. Ahol apróbb kavicsok vannak vastagon egymáson, ott bokáig elsüllyed az ember. A part 2-3 méterig lankás, majd hirtelen mélyül. A fenék egyes részein mély gödrök. A kis halak békésen úszkálnak, majd gondolva egyet gyors cikázásba kezdenek. A gödröknél teljesen más a víz színe. Kékből egész zöldre vált. Talán növények borítják az alját. Nem sikerül ilyen mélyre leúszni.

A parton a dagályszint felett pár méterrel kis garázsok sorakoznak. Nem autók, hanem kisebb csónakok számára. Beljebb, ahova még leér az erdő, fák árnyékában kis épületek. Télen a csónakot tárolják bennük, most viszont itt nyaralnak, vagy töltik a hétvégét a tulajdonosok. Nem csak mi vagyunk itt. Pár család is élvezi ezt a szép helyet. 12-14 éves gyerekeket is látunk. Hálót bogoznak, egy csónakot tisztítanak. 18-20 éves lányok is vannak itt, a barátjaikkal jöttek. A srácok kicsit többet ihattak a kelleténél, mert a lányok otthagyják őket és úsznak egyet a vízben. Sajnos fürdőruhában. Úszás után székeket hoznak a vízbe, ráülnek, borotválni kezdik a lábukat. Hátunkat, lábunkat is masszírozhatnák ezzel az erővel. Pár méterre a cuccainktól érdekes kavicsot veszünk észre. Egy lapos kavics egyik oldalára aranyos rajzot készített valaki. 

 Rajzoltkavics

 Rajzolt kavics

Ritkul a part, többen megindulnak. Mások maradnak, vacsorát készítenek, behúzódnak a kis kalyibákba. Ez adja az ötletet, hogy itt éjszakázunk. Számukra és számunkra sem okoz ez gondot, így megoldódott az éjszakai szállás problémája.

A nap kezd lebukni a gyerekek kieveznek a vízre és hálót feszítenek ki. Reggelre akarnak halat fogni?Legyen jó fogásuk, talán minket is megkínálnak a helyi különlegességgel. Vacsora után még nézzük a csillagokat, szemünkkel követünk egy teherhajót ahogy lassan, dohogva úszik a horizont felé. Hullócsillagot nem látunk, de nem lehet minden tökéletes.

 ElsoSzallas

Első szállás

A tenger morajlására alszunk el, és ébredünk fel. Magyar fül számára furcsa ez a hang, meg kell szokni. Éjjel többször ébredünk fel egy-egy nagyobb hullám hangjára. A kis hullámok csak kisebb köveket mozgatnak meg, egymáson átbukfencezve csúszva, zenélnek. A nagyobb hullámok már öklömnyi, sőt annál nagyobb köveket kényszerítenek mozgásra, amiknek bizony komoly, morajló hangja van. Mi lehet vihar esetén?

 Kraljevica_melletti_Uvala_Scott_Hoteltl-Bakar-Bakarac-Kostrena-Rijeka-Opatija-Lovran-Medveja

Eddig megtett útvonal: Kraljevica melletti Uvala Scott Hoteltől-Bakar-Bakarac-Kostrena-Rijeka-Opatija-Lovran-Medveja

3. nap 2008. augusztus 12. kedd

 

Jót aludtunk. A tegnapi fáradtságot kipihentük. Az ébresztőről a tenger és a két kis srác gondoskodott. A tenger a folyamatos morgásával, a két kis srác pedig a csónak vízre tolásával.

 ElsoSzallasBerendezve

Első szállás berendezve

Beszedték a hálóikat. A fogást elnézve éhen maradnak. Talán egy sirálynak elég lenne a kifogott hal mennyisége.

Táskáinkból előkotorjuk a reggelit, még mártózunk egyet a vízben és útnak indulunk a következő cél irányába. Mielőtt még fel tudnánk ülni ,,lovainkra", a tengerszintről fel kell tolni az országútig őket, felhordani a felszerelést, majd a málházást is el kell végezni. A mai napra ez a bemelegítés, közel egy órás munka. Végül felülünk és indulás.

Moscenicka Draga-ig jó tempóban tudunk haladni, utána nagyobb szintkülönbségeket kell leküzdeni. Az út kanyargósan a hegyoldalban fut a tenger fölött 30-80 méterrel. Időnként felvisz 150-200 méterre. Mire felkapaszkodunk egy-egy csúcsra és várjuk a megérdemelt gurulást, a természet kitalál valamit, hogy ezt ne tehessük meg. Vagy szembeszél, vagy annyira gyenge a lejtő, hogy ott is tekerni kell.

 ABenezettUt

 A benézett út

Még mindig főúton haladunk, elég erős a forgalom. Szeretnénk alsóbb rendű utakon járni. A térkép szerint adódik egy lehetőség erre Stipani előtt. A főúttal párhuzamosan halad egy út, arra szeretnénk rátérni, akár rövid időre is. Egy nagy gurulással ami 10 percig is tarthat, elérjük a tengerszintet, egy komp kikötőt, ahonnan Cres szigetre jár a komp. Az útnak vége! Útjelzőtáblát nem láttunk! Mit rontottunk el? Térképet nézve azonosítjuk be az eddig megtett utat: Éjjeli szállásunktól-Donji Kraj-Moscenicka Draga-Brsec-Zagore-Zagorje, Kršan-komp kikötő Azaz érzésünk, hogy ezt megjártuk!

jjeli_szllsunktl-Donji_Kraj-Moscenicka_Draga-Brsec-Zagore-Zagorje_Kran-komp_kikt

Éjjeli szállásunktól-Donji Kraj-Moscenicka Draga-Brsec-Zagore-Zagorje, Kršan-komp kikötő

Lefelé gurulva egy hosszú autósort előztünk meg, lehetett egy kilométer hosszú is, a kompra vártak. Mivel az útnak vége, kénytelenek vagyunk megfordulni, és kínlódva feljutni arra a pontra, ahonnan elkezdtük ezt a gurulást. Most az autósok kajánul vigyorognak, egyesek elismerően bólogatnak. Ilyen bólogatással még fogunk találkozni. Amit tíz perc alatt legurultunk, azt most egy óra alatt tesszük meg felfelé, többségében tolva a bicókat, olyan sebességgel, hogy a kilométeróránk nem tudja mérni. Sebesség:0,00km/h

 UgyanezenVissza

Ugyanezen vissza

Tolás közben keressük a térkép által jelölt útelágazást. Egy satnya táblára rálelünk, egy köves, kátyús útra invitál. Úgy döntünk, ezt a lehetőséget kihagyjuk. Fogadkozunk, többé a főutat el nem hagyjuk. Most én is komolyan gondolom, de ismerve magunkat, ezt nem fogjuk betartani. A mai napon tényleg nem térünk le a főútról. Aránylag jól haladunk, de a meleg, a tolás sokat kivett belőlünk. Már éhesek is vagyunk, így némán, de tűrve haladunk tovább. Számunkra szép helyeken, kilátóknál megállunk, nézelődünk, fényképezünk. Plomin-nál a csúcson is megállunk, egy nagy parkoló is van, szédületes kilátás nyílik a tengerre és a szárazföldbe benyúló keskeny öbölre!

Vozilici-ben is megállunk. Az út mellett van egy bolt, ott bevásárolunk, eszünk, iszunk, szusszanunk. A bolt előtt mások is pihennek. Építőmunkások fogyasztják jól megérdemelt sörüket az árnyékban. Jól esik a pihenés. Egész nap hullámvasutazunk az úttal együtt. A térképet nézegetve Rabac-ot jelöljük ki következő éjszakánk helyszínének. 

Egy darabon fennsíkon vezet az út, úgy 150 méterre a tenger szintje felett. Mivel a kilométerórám nem méri a megtett szinteket, így fejben kezdek számolgatni. A napi 1000 méter mászás eddig megvolt.30-35 fokos melegben, teljes felszereléssel nem is rossz. A kondink is gyenge az idén, kevés időnk volt a felkészülésre. Nem is úgy indultunk, hogy csúcsot döntünk, hanem úgy, hogy egy örömtúrán veszünk részt. Kellemes tekerés szép helyeken, kis sörözés, fürdőzés a tengerben, nyugalom.

Terveink egyelőre beváltak. Míg tekerek azon gondolkodom, minél több segítséget nyújtanak a gépek, ismerőseim közül is a legtöbb egyre többet dolgozik. Miért van ez?

A parttól távolodunk, már nem érezni annyira a tenger hűsítő hatását. Az út mellett néha fügefák. Némelyiken érik a termés, azt megtámadom. Péter is csatlakozik, az árnyékban elmajszolunk pár szemet. Remek gyümölcs, sajnos Magyarországon ritkán és kevés helyen marad meg. 8-10 éves lehettem, mikor nagynéném kertjében volt két fa, időnként megúszta a fagyokat és sikerült élvezetes termést hoznia.

 Rabac

Rabac

Megpillantjuk az első táblákat, amik Rabac felé mutatják az irányt. Rabac előtti település Labin. Egy szóval tudjuk jellemezni, érdekes. Az 1970-es éveket idéző tömbházak, a tömbházak lábánál pedig kertes házak. A város főépítésze nem lehetett a toppon.

Labin után hamarosan megpillantjuk a nagy vizet is, és a csodálatos öblöt ahol a város nyújtózik . Kanyargós szerpentinen szinte zuhanunk lefelé. Az autók is csak akkor tudnak megelőzni, mikor félre állunk gyönyörködni a látnivalóban és fényképezünk. Tényleg szép. Az út mellet lévő betonkerítés van is, meg nincs is. 2-3 méteres szakaszok hiányoznak belőle. Ha innen megindul valami a szakadéknak, csak a fák állnák az útját. Szép és ijesztő is egyben. Az autósok csak suhogva jönnek és alig látnak ebből valamit. Ezért is jó a drótszamár. Rabacig még gurulunk pár percet és megérkezünk a kempinghez.

Zagore-tl_ezt_az_tvonalat_tettk_meg_Rabacig

Zagore-től ezt az útvonalat tettük meg Rabacig!

A kemping nagy, sokan is vannak. A tengervíz itt nem olyan tiszta mint előző éjszakázó helyünknél. Nem mélyül olyan hirtelen, homokosabb a fenék, a sok fürdőző fel is keveri. Biztos vagyok benne, a városból is több piszok kerül a vízbe. Helyünket elfoglalása után gyalogszerrel fedezzük fel Rabac szépségét. Este olyan nyüzsgés van, mint egy megbolygatott hangyabolyban. A nagy téren árusok, halsütők, italárusok. Zenészek is kivonultak, számunkra furcsa népzenét játszanak. Sokan táncolnak. A kávézók, sörözők, éttermek teljesen tele vannak. Halászhajók vannak a part mellett kikötve. Az egyikre szabadon fel lehet menni. Kikötve is átveszi a tenger hullámzását és mi szárazföldi patkányok egy részeg embert is meghazudtoló lépésekre vagyunk kényszerítve. Ez a nagy nyüzsgés így fáradtan tetszik, élvezzük ahogy a tömeg sodor, de 1-2 órás ilyen jellegű kikapcsolódás elég. Visszamegyünk a kempingbe.

Lefekvés előtt beszélgetünk a következő napról. Meddig lenne jó eljutni? Mostanáig nem tettünk meg nagy távot. Több apró kitérővel jöttünk, többször választottunk meredek utat. A pirossal jelölt főútról letértünk abban a reményben, hogy autóktól mentesebb utakon járjunk. Ez meg is volt, de a térkép, és az eligazító táblák pontatlanok. Olyan utakat, településeket mutattak a táblák amik a térképen nem szerepelnek. Ha haladni akarunk, akkor a főúton kell maradnunk! Elhatározzuk, cél Pula!

További fényképek ITT találhatóak!

folytatjuk...

A Második részért katt IDE!

 

kerekparosvilagzold

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass.