IMG_6574A túra a Dráva magyar határszakaszának egy jelentős részét mutatja be, természetes, néptelen környezetben vezet.

Régóta vonz a Dráva, ez a hatalmas, zabolátlan, eleven vadvíz! Környezete jórészt megmaradt természetes állapotában – amikor Rákosiék ellenségnek nyilvánították Tito („láncos kutya”) Jugoszláviáját, jószerivel megközelíthetetlen gyepű lett a vidékből, amit a lakosság és a gazdaság megszenvedett, de legalább elmaradtak a civilizációs ártalmak. 

 IMG_6539

Reggeli cihelődés Barcson

Szerettem volna kenuval bejárni, de nem egyszerű az ügy: mivel a határt a folyó akkori sodorvonalában határozták meg a trianoni döntnökök, a víz viszont azóta többször megváltoztatta a medrét, a folyót cikkcakkban keresztezgető államhatár köszönő viszonyban sincs a terepalakulattal. Ezért határvízi közlekedési engedélyre lenne szükség, ugyanakkor a Duna-Dráva Nemzeti Park engedélyére is, akik a terület kímélése érdekében csak kis számú turistát engednek be egyszerre, és kizárólag a néhány kijelölt helyen tűrik a táborozást. Pár éve megpróbálkoztam a papírszerzéssel, de egy normális elutasító válaszig sem jutottam.

 IMG_6540

Rendesen kitáblázott útvonal

Ha kenuval nem megy, akkor gyerünk bringával! Annál is inkább, mert időközben megvalósult a szépen kitáblázott „Három folyó” kerékpáros túraútvonal, amely a Mura és a Dráva magyar határszakaszán vezet egészen Mohácsig. 2009. októberének utolsó napján jött el a nagy nap, vénasszonyok-nyarai szép, napos, hűvös időjárásban, tehát eszményi körülmények között. Bringám ezúttal egy kereskedés által kipróbálás céljából rendelkezésemre bocsátott RANS Force 5 Enduro fekvőbringa, azaz „újmagyar” nevén reku volt – egy szuper kényelmes, de felépítésének köszönhetően a földutakat jól bíró járgány. 

 IMG_6545

Erdei út, Drávatamási előtt

 

Odautazás

Először is el kell jutni a tervezett rajthelyre, Barcsra (a Dráva menti kerékpáros útvonalat korábban bejártam az olasz-osztrák határ menti forrástól Letenyéig, arról majd máskor írok, a Letenye-Barcs szakasz pedig még hátra van). A logisztikai feladatot, egocentrikus módon, Budapest lakhellyel elemzem. Szóval, természetesen, le lehet karikázni odáig, erre a szorgos biciklista is rászámíthat két napot (a Balaton déli partján végig, majd Nagyatádon át le, az még egy százas). A végén haza, a Dunát követve, megint egy húzós nap. Így végül többet töltene a transzportszakaszokkal az ember, mint a vágyott célterületen.

 IMG_6549

A környezethez illő jelzés

Vonattal nem egyszerű. Próbaképpen ránézve az Elvirára olyat találni például, hogy a Déliből este fél 8-kor indulva, nagykanizsai átszállással lehetne elfogadható túrakezdési időpontra, reggel 6-ra odaérni. Fejenként 5000-ért. Hát, ez nem valami csábító. Mohácsról haza még rosszabb: este fél nyolckor indulva egész éjszakás odisszea után, három átszállással vergődnénk másnap reggel a fővárosba. Ennél még bringával is gyorsabb!

 IMG_6551

Olvasnivaló is akad útközben

Így hát a takarékos fogyasztású családi autó állt szolgálatba, feleségem vállalta, hogy átviszi Barcsról Drávaszabolcsra. Újabban, hogy van már autópálya Pécsig, négy órát számít Barcsra (301 km) az útvonaltervező. Egy nap alatt, pikk-pakk megvolt az egész, a vonatjegy árának a feléért, illetve, ha nemcsak az üzemanyaggal, hanem a kocsi összes költségével számolunk, nagyjából ugyanannyiért. Hát, még fejlődnie kell egy kicsit a MÁV-nak, vagy drágulni a gázolajnak, hogy ezen az útvonalon igazi versenyhelyzet alakuljon ki...

 IMG_6553

Tessék helyet foglalni!

 

Csillogó fények

Barcs kellemes város, beszerzési és frissítési lehetőségek garmadájával, de nem egy nagy hely, hamar maga mögött hagyja az ember. És akkor elkezdődik a csoda! Reggeli harmat csillog füvön és pókhálón, besüt a Nap a lombok között, „harapni friss a levegő”, tapintani lehet a csendet, és a parti fák közül minduntalan átsejlik a hatalmas Dráva örvényekkel, ide-oda csapó sodorvonallal tarkított, ágai közt szigeteket rejtő víztükre. A göcsörtös fűzfákon finoman rezeg a visszfény. Szemlátomást elhagyatott szekérút vezet be az őserdőbe. Ölyv kiáltása fogad. Ezért jöttem!

 IMG_6554

Hatalmas, eleven folyó a Dráva

Ne legyen tehát félreértés, ez nem kerékpárút, hanem kerékpáros útvonal. Nincs külön nekünk kiépített út, csak irány van, hogy merre kell menni. Néhol ösvényen, másutt a védgát aszfaltján, vagy fű között húzódó keréknyomán, vagy éppenséggel országúton. Eső után nem ajánlom, keskeny, nagynyomású gumival egyébként is csak feltételesen. Száraz viszonyok között viszont nagyon élvezetes, ad valamit a kaland ízéből.

 IMG_6557

Kerekezés aszfaltozott gátkoronán...

 

Csipkerózsika falui

Falukon haladok át. Elvarázsolt vidék. Mélyszegénység, kopott porták, néhol egy-egy szép ingatlan: többnyire külföldi rendszámú kocsi áll az udvarban... Mozgás alig, mintha álmodna a vidék. Krúdy otthonosan érezné magát, errefelé gyorsabb a szakállnövés a haladásnál, én meg egyre Csipkerózsika kastélyát keresem, valahol itt kell lennie! Az emberek, tekintet nélkül etnikai hovatartozásukra, barátságosak, kedvesek, köszöngetünk egymásnak, megállok néha egy szóra. Persze feltűnik a bringám, az egyik első kérdés rendszerint az árát firtatja. Drága lehet – mereng az atyafi – biztos megvan harmincezer forint is... Nem bántom meg a valóság elárulásával. Csak kölcsön van nálam, nem tudom, mibe kerül! – vágom ki magam. 

 IMG_6560

… és natúr védgáton

Hódok, gyomok

Nemzeti park ez. Örömömre eddig mindig sikerült megfúrni a drávai vízi erőmű terveit. Európa egyik utolsó természetes folyamvidéke ez, jóvátehetetlen bűn lenne lebetonozni! A bringás útvonal mentén takaros infó-táblák tájékoztatnak a halállományról, a török-kori emlékekről és – a hódok visszatelepítéséről. Szegényeket már a 19. század közepén kiirtotta hazánkból a kíméletlen túlvadászás, de más országokban sem igen maradt hírmondójuk. Az utolsó percben elkezdődött nemzetközi program viszont sikerrel jár: már nálunk is ezres nagyságrendű a populációjuk. Én persze egyet sem láttam, de jó érzés tudni, hogy az ő lakóterületükön járok. 

 IMG_6571

Ennyi maradt a hídból

Még piknikasztalokat és padokat is kihelyeztek az útvonal mentén. Tízóraizgatva egyik oldalt a folyó látszik, a másikon az ősnövényzet. Azaz, sajnos nem mindenütt igazán ős: frissen betelepült, az eredeti fajtákat kiszorító, gyakorlatilag kiirthatatlan gyomnövények hódítanak tért, elég nagy gyorsasággal. Hát igen, megnőtt a mozgásszabadságunk, én is ennek köszönhetem, hogy most itt járok, de be is hurcolunk olyasmit, amivel aztán nem bírunk...

 IMG_6572

Hűségesen kísér az árnyékom

Szökdelő híd

Gátkoronán biciklizek, és azt mutatja a térképem, hogy hamarosan kereszteznem kell a Fekete-víz nevű csatornát. Semmi baj, van rajta híd. Azaz... Egymástól jó messze, betonpillérek állnak ki az ártérből és a mederből. Ennyi. Még egy deszka sincs rajtuk átvetve. (Megnéztem a Google Earth-ön, nem tudom, mikor frissült, de még ugyanúgy mutatja.) Talán valami szökdécselő akrobata átjutna rajta, a foga közé szorított bringával, de én nem. Még jó, hogy egy tábla elárulja: van másik híd, három kilométernyire. Szóval csak egy kis kerülő lesz, nem kell gázlómadarat játszani. 

 IMG_6582

Célba érkezés Drávaszabolcsnál

Lassan alkonyodik, megnyúlnak az árnyak, hűvösül a levegő. Közel már a végpont, a határátkelő Dráva-híd, Drávaszabolcs alatt. Párom, akinek ilyenkor földrengés vagy polgárháború sem állhatná útját, természetesen ott vár. Ő is bejárt egy szép tájat, napközben mobiltelefonon tartottuk a kapcsolatot. Hamar bepakolunk a kocsiba – köszönjük, Dráva, ez feledhetetlen volt!

Karlovitz „Pupu” Kristóf

Túraadatok: (Garmin eTrex Legend GPS készülékkel mérve)

  • Időpont: 2009. 10. 31
  • Táv: 90,6 km
  • Tiszta menetidő: 5 óra 35 perc
  • Menetátlag: 16,2 km/óra
  • Csúcssebesség: 29,6 km/óra

Drvatvonal

Ajánlott:

  • Internetes oldalak, „Három folyó” keresőszavakkal
  • Autótérkép
  • Az Ormánság turistatérképe 1:60 000 Cartographia, 35.

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass.