20080330_Phalma_gygAz első melegedő napokban magas hegyekben még hűs lehet, így a Bakony - annak felfedezetlen része: Csesznek és környéke - és Pannonhalma, győri céllal ideális útvonalnak tűnt.

 

 

Néhány hete ideális tavaszi, "szezonnyitó" túrát néztem ki magamnak. Az első melegedő napokban magas hegyekben még hűs lehet, így a Bakony - annak felfedezetlen része: Csesznek és környéke - és Pannonhalma, győri céllal ideális útvonalnak tűnt. Örültem, hogy Járvás Tamás is csatlakozik a túrához, aki nemrégiben lett BIG tag és bár rengeteget bringázik, a Bakonyban még nem sokat hajtott.

 

A hűs reggel és az esti hazaérkezés miatt melegen felöltöztem; a készülődés végén evésre már alig maradt időm. Bár tudtommal időben indultam, így jócskán meglepett, amikor a HÉV-em egy utcával az állomásra kiérés előtt lassított épp a szemem előtt. Uccu, gyors tempóra kapcsolva robogtam fel a sínekhez és értem el éppen a szerelvényt.

 

-Kb. 3 órával később-
Vonatunk picivel túlnyúlt a várpalotai állomás peronján, így nehézkesebb volt a leszállás. Friss levegőn, csendes utcán kitörő örömmel hajtottunk a főút felé, majd a benzinkútnál tettünk pár perc pihenőt.

 

Szerencsére a túra eltévedése a legjobbkor, épp induláskor következett: 1-1 km-t hajtottunk nyugat felé és vissza, mire a Szápár felé induló emelkedőt éppen a vasúttal jövő úttal szemben meg nem találtuk. A kaptató lépcsőzetesen, szakaszos meredekséggel emelkedett; a város szélén kis üdülőtelkek, -házikók között vezetett. A füves dombok a Vértest is idézték, hátrafelé szép kilátás nyílt. Egyik emelkedő 11%-os volt, de az is csak max. fél km hosszan izzasztott. A sok "lépcső" végén már kezdtem türelmetlen lenni, mert a fennsíkot vártam, vagy azt, hogy akár egy hosszabb emelkedéssel, de érjünk már a tetőre.

20080330_varpalota_utan

Szép fasorból kapaszkodtunk Szápár felé; itt-ott emberek nyugodtan tavaszi munkát végeztek a kertekben. Tés elején egy komoly színvonalú szálláslehetőség várta a vendégeket; a falu csendes, nyugodt, takaros volt - kb. 450m magasan. Az árokban itt-ott kis, max. 1m hosszú hófoltot láttunk; persze egy héttel korábban 10 cm hó esett a Bakonyban.

 

A falu végén - ahonnan panoráma is nyílt nyugat felé, a hegyekre, fotózás és filmezés miatt szusszantunk egyet. Északnak, lentebb a völgyben, illetve hegyoldalban szélkerekek forogtak. A folytatás bár közút volt, szélessége és minősége, forgalma alapján erdészeti útnak is tűnhetett. Változatosan hullámzott, többször szép erdőben haladt, máskor csodás panorámával kínált meg. Élveztük a szép tavaszi Bakonyt.

20080330_bakony1

Egy hosszabb gurulás után a Gaja patak szintjére értünk, ahonnan balra fordulva persze máris emelkedés következhetett. Csend, nyugalom, lélegző, ébredező természet körülöttünk - és közben kellemes testmozgás = bringázás. Jól éreztük magunkat.

 

Vajon van igazság az élőlények közötti energiaáramlásban? Vajon miért szeretem a természetet; miért szeretek erdőben, hegyek között lenni; miért szeretem az erdei állatokat?

 

A fennsíkra érve hamar feltűnt Olaszfalu is, amiről az rémlett, hogy jó kis meredek emelkedő visz végig rajta. A faluból kiérve tűntek elő Zirc házai. A várostábla előtt csak azért fogtam sietősre, hogy 1 előtt beérjünk.

 

A központi park egy napos padján ültünk le eszegetni, miközben a térképre nézve számolgatásba is kezdtünk. Már induláskor említettem Tamásnak, hogy az eredendően kb. 94km-es túrát kibővíthetnénk Borzavár és Porva felé, esetleg akár egy 2km földutas szakaszon át is érhetünk a Kőrishegyre vivő aszfaltútra. Porva 10km, a Kőrishegy alatti aszfaltút, kb. 12 km, a csúcs kb. 20, oda vissza tehát 40 km. Másfelől Zirctől 300m szintkülönbség leadása mellett Győrig Pannonhalmán át 60 km-t kell tekerni, amire elég 3 - 3 és fél órát számolni pihenéssel együtt. Vonatunk 1/2 7-es indulásával számolva 3 óra körül kéne Zircre visszaérni.

 

Az út már Zirc utolsó házai között emelkedni kezdett, mely ismét 10% körülivé vált: a Bakonyban meredeken mérték a kaptatókat. Kb. 470m méter magasról 4 km közepes-lankás lejtő következett, amiről Borzavárra érkeztünk, mely elején (380m magasról) újabb rövid 12%-os kaptató emelte pulzusunkat. A kb. 3 km-re fekvő Porváig csak picit hullámzott már. Ahogy a néhol megfelelő, máshol picit köves földúton 15 km/ó-val kerekeztünk a Kőris hegy felé.

20080330_koris1

Az aszfaltútra átérve még fél óránk volt a Kőris hegyig számolt kb. 6 km-re. "6 km 300 m szint, az csupán 5% meredekséget jelöl, azon 12 km/ó simán meglehet. Jónak tűnt a dolog, és egyelőre még jól is bírtam erővel. 2 lankás km után fordultunk jobbra, fölfelé. Csodásan sütött a Nap, miközben még kopasz fák között pedáloztunk és néha a Kőris hegy kilátója is előbukkant. A kormánytáskámon levő térképet figyelve és hosszas vacillálás, morfondírozás után végül az ismert szerpentinkanyar-sorozat előtt a megállás és pár perces falatozás, szusszanás mellett döntöttem; Tamást pedig felküldtem. (én már évekkel korábban feltekertem, így nem volt hiányérzetem.) Mindössze 1 km - igaz 10%-os - állt volna előttem, ugyanakkor tartottam tőle, hogy ha a sietség miatt elmarad a szusszanás, néhány falat, akkor - mivel Zircen sem nagyon időzhetünk - tényleg "lemerülök" a túra végére és akár a vonatot is lekéshetjük.

 

Fotózás, filmezés után épp végeztem a falatozással, mire Tamás is visszaért. A 10 perc pihenő után a lejtőn, néhol sík erdészeti úton lelkesen, lendületesen robogtam; sietni is kellett, de jól is éreztem magam.

         20080330_koris220080330_koris3

A földúton visszairányban - picit lejtett is - valamivel gyorsabbak is voltunk, majd rövid összekötő szakasz után már csak a Zirc előtti 4 km emelkedő volt kisebb próbatétel. Mire felértem, picit el is fáradtam, így jól jött a gurulás, majd rövid megálló a város szélén.

 

Útközben egymást követték a kisebb emelkedők, melyek fokozatosan bosszantottak fel. Végre ereszkedést, vagy megfelelő, sík úton, tempós haladást vártam. Kb. 5-6 km után végre haladni tudtunk; enyhe hátszél támogatott. Útközben gyakran érkeztek motorok, nehezen is viseltem fülzavaró hangjukat. Már erdei lejtőről láttuk meg Csesznek várát; ám sietés miatt fotózáson túl időnk nem volt rá. Kinézetre azért tetszett : A lejtőn a távolban már láttuk utolsó neves célpontunkat, Pannonhalmát.

20080330_Phalma1

A síkságra leérve, végre élvezetesen, kedvvel haladhattunk: 27-30 km/ó-val. A kisbéri út kereszteződésénél álló benzinkút épp kapóra jött: egyfelől vehettünk csokikat, energiaitalt, és végre le is ültünk egy kicsit. Rám is fért a pihenés! Keményet mentünk az utóbbi néhány órában: sok emelkedőt kevés megállással !

 

Mindössze néhány kilométert követően talán a csoki, a banán és az energiaital hatására máris ismét jókedvvel forgattam a pedálokat. Pannonhalmára letérve meglepett egy-két putri jellegű cigány ház. A kb. 1 - 1,5 km-es BIG emelkedő a rendezett faluközpontból indult, ahonnan szép rálátás is nyílt a napsütötte apátságra. Útközben fotó, videó is készült, hogy visszaadhassam a hangulatát, ám mire a parkolóba értem, éreztem a fáradtságot; igaz épp előtte 12-14%-ot is mutatott meredekségmérőm. Az apátságnál kifújtuk magunkat, körbenéztünk, elolvastuk az emlékműre írt szöveget, majd fél 6-kor - egy órával a vonat indulása előtt elhagytuk a szép kilátást is nyújtó apátság dombját.

20080330_Phalma_emlektabl

Továbbra is hátszélben, eleinte jobbára Tamás vezetésével 30-33 km/ó-val igyekeztünk; még mindig bírtam, pedig már 120km fölött jártunk. Kb. 4 km-rel Győr előtt hirtelen a szembülső sávból fékcsikorgást hallok: egy autó füstölgő kerekekkel fékezett, ám hiába: beleszaladt az előtte levő autóba. Mint Tamás mesélte: egy hülye sofőr úgy előzött minket, hogy közben jöttek szembe. Minket persze kikerült, de miatta a szembülsőknek kellett fékezni; elöl az osztrákot meg is lepte a szabálytalan magyar, belé meg egy féktávolságot nem tartó autó szaladt. Időnk nem volt lassítani, megállni (bár nem is éreztem indokát), így továbbhajtottunk. A központban egy kérdezősködés után könnyen megtaláltuk a vasútállomást, ahol vonatunk indulásáig még üdítőt és péksütit is vehettem. A szerelvény egyébként szép, osztrák gyártmány volt; kényelmesen utaztunk a Déliig.

 

Visszagondolva a teljesített 136 km-re (és 1510m szintemelkedésre), alaposan megleptem magam. Máskor márciusban jó esetben 80-100 km-ig jutok egy túrán, nem pedig 146 km-ig, ráadásul ennyi emelkedővel és ilyen friss tempóval. Nagyon kellemes meglepetés volt magam számára. Egyébként érdekesmód Tamásnak is - legalábbis 2008-ban - addig kimagasló lett a túrája, mert hazaérve 180km-rel zárta a napot.

 

A cikk eredetiben ITT olvasható!