PB136858Egy hétköznap délután autóztunk Pupuval Pilisvörösvárra, hogy megismerkedjünk egy vázkészítővel. Csodát láttunk...




Olaf: Szia, kérlek mutatkozz be olvasóinknak:

Horváth András: Pár napos koromban a Horváth András nevet jegyezték be az anyakönyvbe Óbudán, hol felmenőim mindkét ága nemzedékek hosszú sora óta honos. Jó volt itt felnőni, mert a fővárosnak ez a kerülete egy sajátos világ. Egyszerre urbs és pagus. Paneldzsungel és présházak a hegyoldalban, téglagyárak és bolgárkertészetek. Ipartelepek és elhagyott, burján lepte temetők. Viskók és villák, négysávos főutak és sáros erdei csapások. Mi pont a két életmód határán éltünk, mindkettő pár lépésre, mégis elég messze. Biztonságos távolságra a veszélyektől, de elég közel, hogy megismerjem őket. Biciklivel ebben is, abban is otthonosan mozogtam. Tekertünk a kockaköves utcákon, a Duna ártérének ösvényein, épülő lakótelep csataterén, római település romjai között és a környező hegyekben.

Munka_imitlsa2_resize

O: Hogyan kerültél kapcsolatba a bringázással?

H.A.: Aztán idővel messzebb is. A júliusi Alföld buborékos aszfaltútjain, a hólepte Börzsöny csúcsain és a tavaszi Pilis olvadékvizekkel zúgó patakvölgyeiben. Megnéztük a Zemplén várromjait és a vasi arborétumokat. Aztán a ránk szakadt fene-nagy szabadság és jólét idején előbb a tengerekig, majd azokon túl is körülnéztünk. Jól láttam, hogy az Óperencián innen nehezebb élni, de legalább lehet. Van íze az ételnek, ami a földből nőtt ki... Tiszta a víz és nem leszek tőle beteg. Az emberek még pár évig képesek a gondolkodásra és emlékeznek a múltra. Úgy gondoltam jó itt nekem...

Úgy lehet legjobban megismerni a hazád, ha beletaposol a pedálba! A kerékpár elég gyors ahhoz, hogy sokat láss, de annyira mégsem, hogy ne legyen időd a részleteket is alaposabban szemügyre venni. Nincs mindenhol bolt, szerviz vagy menedékház, ezért a legalapvetőbb holmikat felmálházod a gépre. Mivel az utak sem makulátlanok mindenütt és némely érdekes látnivalókhoz nem is feltétlen vezetnek el, kénytelenek voltunk a technikát akképp megválasztani, hogy eljuttasson bennünket a célig.

PB136852

O: Hogyan jött a vázépítés?

H.A.: Aztán hol anyagi okokból, máskor a tökéletesebb megoldásra törekedve elkezdtem kísérletezni az alkatrészekkel. Kijavítottam, módosítgattam, átterveztem és legyártottam őket. Nagyjából a kilencvenes évek elején vettem észre, hogy valami megváltozott a kerékpáriparban. A gyártmányfejlesztés a megbízhatóság helyett a bárki kezében halálpontosan működő, de javíthatatlan, eldobható alkatrészek minél egyszerűbben gyártható tömegtermelésére állt át. És ezek mindent elsöprő marketingjével keresletet provokált. Magyarán: eltűntek a régi, elpusztíthatatlan vázak, alkatrészek... Nagyszerű új anyagok és technológiák születtek,de a guta megüt,ha a milliós karbonvázam alsócsöve beroppan mikor egy cukrászda előtt feldöntik, vagy a rakodómunkás három méterről hajítja fel a Jumbo rakterébe vezető szállítószalagra... Ez volt hát az ok, amiért elhatároztam, hogy picit beleártom magam a témába. Volt már kalapács a kezemben és többször találtam el a szög fejét, mint a hüvelykem, így nem esett nehezemre kitanulni a fémipar alapismereteit. Nagyszerű iskolám volt az életben is és kiváló emberekkel hozott össze a sors. Deák Józsi bácsi a műszeripar elkötelezett mestereként vezetett be a szakma rejtelmeibe. Később Zügn Karcsi (Yasec) spórolt meg számomra sok időt, bosszúságot és „tanulópénzt" lényeglátó tanácsaival. Az első teljesen saját építésű bringám valamikor '93. táján hagyta el az egérlyuk méretű és kényelmű kis műhelyt.

Rövid, de intenzív nyúzópróba után hirtelen megrohantak a külföldi megrendelők. A fizetőképes kereslet megléte alkalmat adott rá, hogy barátaim és ismerőseim számára anyagáron készíthessek tucatnyi vázat. Ez az időszak a rutin kialakulásához elengedhetetlen volt, de a munkahelyi körülmények javítása és a korszerűsítés lehetősége még a megfeszített munka melletti árbevételhez képest is távoli cél lehetett csupán!

A komolyabb kapacitás kiépítéséhez szükséges anyagiak előteremtése érdekében elfogadtam nagybátyám régi munkatársának állásajánlatát. A tömegáru fuvarozással, építési-bontási munkákkal, rekultivációval és környezetvédelmi beruházásokkal foglalkozó kis családi cégnél embertelen nehéz, de sokszínű és összetett volt a munka és ennek megfelelő a bér! Közel húsz év után azonban már úgy láttam, eljött az ideje a tervek megvalósításának.

Megleltem párom és hamarosan kopogtatott az eszterág (gólya népi elnevezése-olaf)... Viszont a cég újraindításához rosszabb időpontot nem is választhattam volna! Az ország életerejének elszivattyúzása az utolsó szakaszába érkezett, amikor a pénzvilág itteni kollaboránsai az ország biológiai megújulásának kulcsát jelentő földünk, vizeink, az egészségügy és oktatást kiárusítását kezdték meg. Az én munkám gyümölcsének legjavát is elértéktelenítették, ezért csak nagy kínnal sikerült némi termelőkapacitást megmentenem. De dolgozni muszáj!

PB136866

O: Mennyire vált be a dolog? Mik a vásárlói elképzelések?

H.A.: Sajnos itthon kevesen engedhetik meg maguknak a luxust, hogy személyre szabott kerékpárt készíttessenek maguknak. Kevesen is űzzük ezt a hivatást, noha nagy hagyományokkal rendelkezünk e téren. Velvárt Nándor, Bécs Ferenc, Varga Dezső, Belán és Rajczy Csepelről, Krétai László hogy csak a háború utániak hosszú sorából említsek párat! A világégés előtt egy pesti szakműhelyben épített kerékpárért egy közhivatalnok több havi munkabérét kellett legombolni a mester markába, míg manapság a feje tetejére állt, összekuszálódott értékrendű világban mindenkinek el kellene magyaráznom, hogy egy autó nem annyiba kerül, amennyit kifizetünk érte. Töredékébe! Egy egyedi vázban drága anyagok, hosszú inasévek, rengeteg munkaóra van. Hát ők pedig ennyit nem adnak egy bicikliért, inkább mennek a Tescoba...

Persze vannak páran akik határozott elképzeléssel keresnek fel. Tisztában vannak az igényeikkel. Nem professzionális versenyzők, hogy számukra az a néhány deka számítson, amit egy kompozit matériákból alkotott pillekönnyű csúcsgépen megtakarítanak. Nem elbutított globál-proletárok, akiknek az agyát jól meggyúrva rásóznak pár évente egy-egy újabb, majd még újabb terméket, mert a régivel lehetetlenség hatékonyan sportolni. Megkeresnek és azt kérik, építsek nekik egy bringát, ami sokáig, kényelmesen, biztonságosan szolgálja őket. Legyen javítható, erős és nézzen ki valahogy...

O: Milyen vázakat készítettél eddig?

H.A.: Hegyikerékpárból csináltam a legtöbbet, mert magam is elsősorban montiztam. De túragép, országúti, cyclocross, póló és fixi is készült már nálam. Egy-egy triál, rekumbens, tandem, retró vagy pályaváz sem ejt kétségbe.

O: Van új a nap alatt a váz építésben?

H.A.: Kísérletezgetek egy kerékpárvázzal, mely egy olyan átlagos hegyikerékpáros igényeit elégítené ki, aki országúton és cyclocross pályán is megfordul, és teszi ezt minden évszakban. Amolyan három az egyben bicikli. Vagy inkább több, mivel rozsdamentes lesz a váz, a villa és pár fontosabb alkatrész. Elegendő lenne a villát, kereket (gumit), kormányt, féket cserélni, nem kellene több komplett gépet tartani. Ez nyilván szabadidősport eszköz lenne, nem a versenyzők számára készül, hiszen sok kompromisszum árán lehet alkalmas az említett felhasználásokra. De hobbi szinten működhet, magam tesztelem majd tavasszal.

PB136862

O: Kiknek készítesz vázakat?

H.A.: Az én célcsoportom a hozzám hasonló vén rókák, a túrázók, expedíciós túrázók, az igazán tartós megoldásra törekvő „megállapodott" közlekedők, valamint a kerékpározás melósai, akik számára a bicikli munkaeszköz. Nekik építek.

O: Milyen anyagból dolgozol?

H.A.: Kizárólag acélból, de annak a legjavából. Columbus, Dedacciai, Reynolds, KVA, True Temper csövekből dolgozom elsősorban ezüstforrasztással. Azért ezzel a technológiával építek legtöbbet, mert nagy szabadságot ad a szögek és a csomópont kialakítások megvalósításához, ugyanakkor könnyen javítható, cserélhető egy-egy sérült elem. Nem egy esetben hoztak olyan régebbi építésű Hunor-vázat a műhelybe, amely fatális balesetet követően órák alatt eredeti állapotába lett visszaépítve. Más metódussal összeállított gép esetében ez vagy lehetetlen, vagy egy új építés költségével vetekedő, netán azt meghaladó befektetéssel lett volna eszközölhető.

O: Van-e egyedi kéz jegyed a vázon?

H.A.: Igyekszem a bringáim formavilágát, megjelenését a felhasználás jellegéhez igazítani, lehetőleg úgy, hogy azért első pillantásra nyilvánvalóvá váljék, mely kultúrkörből, kiknek a hagyományaiból eredeztetve, milyen gondolkodású és világnézetű nemzet tagjának a keze munkája az adott tárgy. Mivel él rólunk egy toposz a világnak azon a részén, ahol megengedhetik maguknak az ilyen befektetést, olyan mintakincset igyekeztem tervezni, amely beleillik ebbe a képbe, amivel könnyen azonosíthatnak és nem áll szöges ellentétben a tudomány tényeivel és az öntudatunkkal. Szerintem vállalható. De készenlétben áll egy modernebb, nagyhírű művész szemével, szellemével és kezével létrehozott változat is, ami egy másik technológiával és elképzeléssel építendő „sorozat" ékítésére szolgál majd!

Fejcsnyeregcs_resize

O: Mennyibe kerül egy egyedi váz?

H.A.: Hogy tisztában legyenek az érdeklődők, mibe is kerül egy egyedi acélváz, pár alapinformációt megosztok. Egy jó minőségű,hőkezelt csőszettből rozsdamentes kiegészítőkkel, bármelyik technológiával épített váz, mérettől és szakágtól függetlenül nagyjából százötvenezer forintnál indul, villa és felületkezelés nélkül. Ezt drágíthatja egyéb csőanyag, a használt díszítmények, egyedi igények, a felületkezelés anyaga és kivitele, kiegészítők be- és/vagy megépítése, rövid átadási határidő és számtalan egyéb tényező.

O: Fényzést, szinterezést te csinálod?

H.A.: Egy műhely persze sosem lesz igazán kész! Mindig keressük az új megoldásokat, anyagokat. Erőnkhöz és időnkhöz mérten fejlesztgetünk. Szeretném végre a festést is kulturált körülmények között, külön épületben megoldani. Nem mintha nem lenne több nagyszerű szakember, akinek a munkájához foghatót nagy sokára leszek csak képes összehozni, hanem azon egyszerű oknál fogva vagyok kénytelen önkezemmel maszatolni, hogy nincs fölös időm a várakozásra és rohangászásra. Mindenki elfoglalt, különösen, ha becsülettel teszi a dolgát.

O: Vállalsz-e javítást?

H.A.: Mint régi kerékpáros, aki a kezdetektől sok segítséget kapott önzetlen sporttársaitól, igyekszem megszolgálni ezt a megelőlegezett bizalmat. Ha egy sporinak valami olyan nyűge támad, amiben rám van szüksége, ha módomban áll megoldjuk a gondot. Ilyenkor nem az anyagiakon van a hangsúly. Amúgy is rossz üzletember vagyok...

PB136873

O: Jövőbeni célok?

H.A.: Idővel szeretném a céget egy második telephellyel bővíteni, aminek segítségével kétlaki életet élve a család kikapcsolódása, nyaralása is könnyebben megoldhatóvá válna. Ezt az ország egy kies vidékén szándékozom megcselekedni, ami a gyerekek miatt is elsőrangú lenne. A nyugalom, a táj szépsége és a természet közelsége okán régi álmom válna valóra. Tökéletes kerékpáros terep, nagyszerű kiránduló célpontok, történelmi, építészeti, mezőgazdasági, néprajzi hagyományok, színes kulturális élet, zavartalan nyugalom és a háborítatlan természet szépségei a kertkapun kilépve! Ami a megélhetéshez szükséges helyben megterem vagy beszerezhető! Többre nincs is szükség. Itt az ember figyelmét nem vonja el a munkájáról a sok fölösleges információ, amivel naphosszat bombázzák az agyunkat, hogy, éppen a lényeget ne vegyük észre! Nem stresszben őrlődnek fel a kapcsolatok, pótcselekvésekkel töltik az idejüket a gyerekek, hamis életcélokat és vágyálmokat kergetnek a népek, hanem azzal foglalkoznak, amivel kell, és amit szeretnek. Túrják a földet, nézik az eget, hallgatják a szelet és a másik embert. Esznek, isznak, alszanak, álmodnak... No,itt talán én is élhetnék a kedvteléseimnek!

Kertben_mod.resize

O: Mit csinálsz, ha épp nem vázakat építesz?

H.A.: Kutakodhatnék a múltban, fotózgatnék, kirándulnánk és tekeregnénk családilag. Olykor cserkelnék, vitorláznék, elmennék jófajta zenét hallgatni! De addig is van még dolog bőven!

O: Hol találkozhatnak veled legközelebb az érdeklődők?

H.A.: Összedobok még pár biciklit a Bringaexpóra, hogy nagyjából egy kis ízelítőt mutathassak az érdeklődőknek a lassan kialakuló arculatból. Félúton sem vagyunk, de az elképzelés talán már kezd látszani. Remélem idén nem „keveredik" el a standom... Aznap volt a kiállítási területek kiosztása, mikor meglátogattatok a műhelyben,így még nem tudom pontosan hol leszek. Remélem addigra a honlap is testet ölt. Akit mélyebben érdekel a munkám, szeretettel várom akár itt a műhelyben, akár az Expón!