Kép 238aAmelyben elkészül a Hercules, illetve a lengyel kamionos esetére is fény derül.

 

Ha az ember fia elindul valahova, általában meg is érkezik. Ki gyorsabban, ki lassabban. Én egy kicsit lassú voltam, főleg hogy a múlt hétre ígértem a befejező részt, ezért megkövetek mindenkit, aki hiába várta. Természetesen volt oka a csúszásnak, ugyanis kitaláltam, hogy a bringa kap egy-két kiegészítőt, amit magam fogok elkészíteni. De végre jó hírrel tudok szolgálni: tegnap, 2012. év 06. hó 27. napján (névnapomon) végre befejeztem a Hercules MTB Typ.831 Competition felújítását. Korábbi önmagához képest kicsit átalakult, ezért a művelet több mint egy egyszerű felújítás, de nem restaurálás. Azért alapvető jellemzőit talán sikerült megtartani. De nem süketelek tovább, haladjunk a végállomás felé. Legutóbb azzal váltunk el, hogy van egész kép a bicikliről, de majd később. Hát tessék, itt még munka közben, befóliázva. (az akkor készült képek nem tetszettek, ez pár nappal későbbi)

 Kép 212a

 Mielőtt rátérnék a kész bringára, még egy pár részletet azért megemlítek. Például a világítás. Az nem volt kérdés, hogy a dinamós világítás marad, azonban nem akartam, hogy vezetékek tekeregjenek a vázon körbe. A dinamó helye a hátsó támvillán van gyárilag kialakítva, a vezeték az első lámpáig gyakorlatilag a vázban fut. A hátsóhoz el lehetett volna vinni a sárvédő tartópálcáján körbetekerve is, de mást találtam ki. A sárvédő belsejébe rögzített bowdenházba bújtattam a vezetéket.

 Kép 201a

Számomra ez tűnt esztétikusabb megoldásnak. 

 Kép 205a

Egy régebbi fék-bowenházba pont belefért a világítás vezetéke.

 Kép 205a

Ezzel a speckó füllel került rögzítésre a sárvédő tartócsavarjaihoz, és kevés összetolás után nagyon jó lett a tartása.

Mint már írtam, a befejezés csúszásának magam voltam az oka. Mert kitaláltam, és feltétlenül meg is kellett valósítanom. Kezdődött a markolattal. Ugye a nyereg színe adott volt, gondoltam valami hasonló színből kellene megcsinálni. Lehet, hogy egyszerűbb lett volna megvenni... Végül is a szomszédom segített ki, aki kárpitos, és megajándékozott egy nagy szatyor bőrhulladékkal. Ezek után muszáj volt belekezdenem.

 Kép 216a

A kecskebőr. Az alap, amire rákerült jó minőségű szivacs markolat. 

 Kép 217a

Nem kevés küzdelem árán sikerült ráhúzni a szivacsra. A kormányra sem volt egyszerű, amikor készen lett.

 Kép 219a

Nagyon kellemes a fogása.

 Mikor ezzel elkészültem, hozzákezdtem a "nagy attrakcióhoz". Ha már egyszer kigondoltam... Legyen a bringán egy nyeregtáska. Vagy valami hasonló.

Kép 227a

Eredeti tervem szerint nem ebből a bőrből akartam megcsinálni a táskát, mert ez túl vékony, és nincs tartása. De ez csak egy amolyan minta darab, ha fog még valami hasonló készülni, az már 3mm vastag marhabőrből lesz. Viszont ennek a színe pont jó volt, a merevítést és a bélést megoldottam pvc lappal, illetve vastag filc anyaggal.

Kép 230aA végeredmény. A fa Auro keményolajos kezelést kapott.

A végére már csak a csomagtartó "felöltöztetése" maradt. Elképzelésemnek megfelelően fa betéteket készítettem hozzá, ami kapott egy kis színt, és szintén olajos bevonatot. Erről nincsenek képek, de a végeredmény látható. Ezekről a kis apróságokról csak annyit, hogy ezek nem kézműipari vagy bőrműves termékek, számomra is csak amolyan mintadarabok.

De nem ragozom tovább, jöjjön most már a lényeg. Tegnap végre az utcára is kivittem Herculest, és alaposan meg is lett járatva. Mindent egybevetve azt kell mondnom, hogy jól fut. Az áttételek miatt (első 48-28; hátsó 14-28) nem egy sebesség rekorder, de nagyon kellemesen és kényelmesen lehet hajtani.

 A végén egy kis emlékeztető, hogy honnan indultunk, és hova érkeztünk:

Kép 043  Kép 238a 
 Kép 048 Kép 246a 
 Kép 049a Kép 255a 

Azt hiszem itt befejezem a Hercules történetét. Még megkapja a végleges beállításokat (fék, váltó, kónuszok) mert terhelés alatt másként viselkednek az alkatrészek, pár kilométer után "beállnak" és után állítást igényelnek, az új bowdenek is nyúlnak még, kijavítom az apró -szerelés közben keletkezett- sérüléseket a festésen, és reményeim szerint a bringa életében is új fejezet kezdődik.

Sokan sokféle képen értelmezzük a dolgokat, nekem egy kerékpár felújítása valahogy így néz ki. Egy szimpla felújítástól több, egy restaurálástól, eredeti állapot visszaállításától kevesebb. Bár ez is nézőpont kérdése, mert jelen esetben a bicikli jóval magasabb minőségi szintet képviselő alkatrészeket kapott, mint amilyenek az eredetiek voltak.

Hogy mi maradt meg az eredeti Herculesből? A váz a villával, stucni, kormány, kormánycsapágy, nyeregszár, első-hátsó kerékagy, hajtómű, sárvédők, csomagtartó, dinamó, hátsó lámpa.

Beépítésre került használt, jó állapotú alkatrészek: első-hátsó váltó (Shimano Deore TX); váltó és fékkarok (Deore LX); pedálok (Deore DX); első lámpa

Új alkatrészek: monoblokk (Shimano BB-UN55); lánc (Shimano HG-40); felni (Beretta MT 240 dupla falú alu); felniszalag (Bike Positive); küllők (rozsdamentes acél) küllőanya; külső gumiabroncs (Schwalbe Road Cruiser 26x1,75); belső gumi (Kenda); nyereg (Selle Monte Grappa Canard); bowdenház (Shimano és Saccon teflonos); összes bowden (Jagwire)

 Kép 269a

A végén még a lengyel kamionokról. Április óta szinte naponta tekerek a 38. számú főúton, ami Nyíregyházát Tokajjal köti össze. Az úton közlekedő kamionok döntő többsége lengyel honosságú, és mennek mint a barmok. De tényleg, őrület néha. Eggyel már sikerült is közelebbi ismeretséget kötni. Erős bal oldalszélben nyomtam éppen, amikor a nyavalyás tőlem egy fél méterre elhúzott. Mit nem mondjak, rendesen gépészkedni kellett, hogy a vákuum nem húzzon a vontatmány alá. De nem volt szerencséje, 2 km-rel arrébb állt a forgalom egy baleset miatt. Rögtön megragadtam az alkalmat, bár nem beszélek lengyelül, de azért megértette hogy hol kivel és mit. A rendőr is, mert azonnal érdeklődni kezdett hogy létem felől.

Egy másik alkalommal már lakott területen belül túl lassúnak érezte a lengyel sofőr az 50-es tempót, és azzal a lendülettel ahogy utolért egy személyautót, már tépte is balra a kormányt. Úgy 70-80 km/h sebességgel. Én meg pont vele szemben voltam a másik oldalon. Aztán meg az árok partján. Ezek csak az extrémebb helyzetek, az hogy nem tartanak oldaltávolságot már fel sem veszem. A románok is jobbak, a sajátjaink meg -legalábbis ez az én tapasztalatom- rendesen odafigyelnek. (remélem nem holnap gázol át rajtam egy)

Jó nyaralást, hasznos időtöltést mindenkinek, legyen hideg a sör és forró az éjszaka!

Jó szelet minden bringásnak! (mert a szél az mindig szemből fúj!)