Kép 065aA szétszerelés során gyakorlatilag semmilyen szokatlan dolog nem történt. (Aztán mégis...)

Már lassan egy hónap is eltelt azóta, hogy a Hercules darabokra szedve várja sorsa jobbra fordulását, én meg csak most értem el idáig, hogy ebből egy újabb bejegyzés szülessen.

Ott tartottam, hogy a bicikli alaposabb átvizsgálása során eldöntöttem, hogy ami menthető és jó állapotban van, az marad. Ennek szellemében fogtam bele szétbontásba is, nagy óvatossággal, hogy amiben az idő és az előző gazda nem tett kárt, azt én is megóvjam.

A szétszerelés során gyakorlatilag semmilyen szokatlan dolog nem történt. (Aztán mégis...) Sorba jöttek le az alkatrészek. A legtöbb csavaron csak felületi rozsda volt, WD-40 nélkül is könnyen megindultak, de a legtöbbjét azért csak beáztattam. Sajnos a szétszerelés folyamatáról nem készítettem fotókat, de az alkatrészekről azért akad majd, de előtte még 1-2 kép, ami a bringa állapotát mutatja.

 Kép 047a2

Az első agy kívülről jó állapotban van. 

 Kép 051a

A hátsó agy már nem túl szép, sötét szürke a színe. Azt mondanám rá, hogy erősen oxidált. 

 Kép 052a

A Sugino hajtómű hátsó nézetből. A lánc nyomai látszódnak az oldalán, egyébként jó az állapota. Jól megy hozzá az Union pedál.

Gyakorlatilag az összes alumínium alkatrész felülete erősen korrodált állapotban van, már jó ideje nem használhatták.

Szóval a szétszerelés teljesen simán ment, amíg el nem értem a monoblokk kiszedéséig. A műanyag házas szerkezet már vagy 20 éve pihent a helyén, és egész jó állapotúnak tűnt, nem kotyogott, nem szorult, szépen simán lehetett hajtani. A márkájáról nem tudok nyilatkozni. Mint a képen is látszik, elég speciális a kialakítása, nekem meg nem volt hozzá speciális kulcsom, így maradtak a régi módszerek. Óvatos kocogtatás, franciakulcs, semmi elmozdulás. Ezután 24 órát ázott a csavarlazítóban, meg is lett melegítve, de meg sem tudtam mozdítani. Sajnos ismeretségi körben nem találtam megfelelő szerszámot, így a végén már satuba fogtam, és a vázat forgattam, amivel annyit értem el, hogy a monoblokk pereme egy az egyben a letört. Hosszas töprengés után úgy döntöttem, hogy a csapágyat összehegesztem a tengellyel. Ez jó megoldásnak mutatkozott, egyrészt a műanyag is megadta magát, másrészt satuba fogva a tengelyt és a vázat forgatva a másik oldal is kiszabadult. Nem mondom hogy jól esett ez a manőver, de legalább kijött, és mehetett minden a homokfúvóhoz.

Kép 056a

A váz ütött-kopott, de semmi sérülés nincs rajta.

Kép 066a

A papucsok sincsenek kitágulva, teljesen épek.

 Kép 068a

A Mannesmann német csőgyártó óriáscég 1987-ben vette meg a Hercules kerékpárgyárat. Zaklatott évek jöttek a cég életében.

 Kép 065a

A monoblokk romjai, még hegesztés előtt.

 Kép 059a

A korábbi tulaj egy kis meglepetéssel is kedveskedett: a nyeregcsőbe tartalék küllők voltak elrejtve.

 Kép 057a

A stucni is alu a ronda fekete festék alatt.

 Kép 071a

A hátsó kerékagy, Sachs HT 5020 .

A Mannesmann német csőgyártó óriáscég 1987-ben vette meg a Hercules kerékpárgyárat. Zaklatott évek jöttek a cég életében.

Nagyjából ennyit a szétbontásról. Azóta a váz és a villa megjárta a homokfúvót, tökéletes az állapotuk, és már az alapozáson is túl vannak. Talán a festésen is. A homokfúvás előtt a vázon lévő összes nyílást, csavarhelyet ledugóztam, nem bíztam a véletlenre.

Sőt, már az alkatrészek nagy része elő is van készítve a beépítésre, de erről már csak a következő részben fogok írni.

Addig is jó szelet mindenkinek a napi tekeréshez! /Mert a szél az mindig szemből fúj!/

És tessék előre is nézni....

crash bike 2

Kapcsolódó cikkek: 

Bicikli felújítás, avagy Hercules új élete 1. rész

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass.