Tatabánya területe már az ősidők óta lakott. Az ide érkező első magyar honfoglalók már számos, különböző etnikumú törzset találtak a területen. Az egykori tatai erődítéshez közeli Bánhidát már egy 1288-as dokumentum is megemlíti. Hamarosan Alsógalla és Felsőgalla települések is kialakultak Bánhida környékén. A közeli erődítések jótékony hatására hamarosan benépesült a környék, megjelentek a kézművesek, fellendült a mezőgazdaság és a kereskedelem.

A középkor során számos természeti csapás érte a területet, majd a 16. században elfoglalták a területet a törökök. A reformáció hatására a helyi lakosok reformátusokká váltak, és felépítették saját templomaikat. A török hódítás után a terület az Esterházy család birtokába került, akik számos német és szlovák katolikust telepítettek be, minek következtében a lakosság római katolikus lett.

1891-ben megalakult a Magyar Általános Kőszénbánya Társulat, mely fejleszteni kezdte a helyi bányászatot és fémipart, minek hatására jelentősen megváltozott az addig főként mezőgazdaságból élők élete. 1896 karácsonyán hozták fel az első csille szenet, a szénvagyont kb. 100 évre becsülték. A bánya körül kialakult kolónia néhány évig Alsógallához tartozott; 1902. szeptember 16-án vált önálló községgé Alsógalla bányatelep, 1903. május 1-jétől Tatabánya néven. Ebben az időszakban az ipar és a kereskedelem sokszínűbb lett, és jó néhány új társaság (cementgyár, téglagyár) jelent meg. A helyi lakosok élete felpezsdült, helyi újságok jelentek meg, szociális és kulturális szervezeteket alapítottak.

Már az 1920–30-as években is hallani lehetett a községek egyesítésének tervéről, a négy bányaközségben már akkoriban is jelentős kitermelés folyt. 1947. október 10-én ténylegesen egységes várossá nyilvánították a községeket.

A város ipari jellege az 1980-as évek végéig meghatározó volt. Ezután a nehézipar és a bányászat jelentősége csökkent és a város gazdasági szerkezete jelentősen megváltozott.

Látnivalók

Tatabánya iparváros jellegéből adódóan sok látnivalóval nem rendelkezik, azonban néhány műemlék épület, ipari műemlék és számos modern műalkotás található a városban.

Múzeumok

  • Tatabányai múzeum a Közművelődés Házában – helytörténeti kiállítás és Boglár Lajos etnográfus dél-amerikai néprajzi gyűjteménye
  • Szabadtéri Bányászati Múzeum – Ipari Skanzen: az egykori XV-ös akna területén alakították ki, hatajtós házak és iskolatörténeti múzeum

Műemlékek

  • Népház–Jászai Mari Színház
  • Tulipános ház
  • A bánhidai Szent Mihály templom és a Szent István templom

Természeti látnivalók

  • Turul-emlékmű (Európa legnagyobb madárszobra) a Kő-hegyen
  • A Szelim-barlang és a Gerecse-hegység (kedvelt kirándulóhelyek)
  • Az óvárosi Népház liget

Modern alkotások

  • Csónakázó tó: egy kis tó a város szívében, szigettel a közepén, melyen modern napóra található (Szunyogh László alkotása)
  • Péterfy László Életfája a Fő téren
  • I. világháborús emlékmű Bánhida központjában
  • Melocco Miklós Ady-szobra a Főiskola előtt
  • Varkoly László Szent István szobra Felsőgalla központjában
  • Tatabányai Gyémánt Fürdő
  • Erkel Ferenc szobra az Erkel Ferenc Zeneiskola előtt

Tatabánya területe már az ősidők óta lakott. Az ide érkező első magyar honfoglalók már számos, különböző etnikumú törzset találtak a területen. Az egykori tatai erődítéshez közeli Bánhidát már egy 1288-as dokumentum is megemlíti. Hamarosan Alsógalla és Felsőgalla települések is kialakultak Bánhida környékén. A közeli erődítések jótékony hatására hamarosan benépesült a környék, megjelentek a kézművesek, fellendült a mezőgazdaság és a kereskedelem.

A középkor során számos természeti csapás érte a területet, majd a 16. században elfoglalták a területet a törökök. A reformáció hatására a helyi lakosok reformátusokká váltak, és felépítették saját templomaikat. A török hódítás után a terület az Esterházy család birtokába került, akik számos német és szlovák katolikust telepítettek be, minek következtében a lakosság római katolikus lett.

1891-ben megalakult a Magyar Általános Kőszénbánya Társulat, mely fejleszteni kezdte a helyi bányászatot és fémipart, minek hatására jelentősen megváltozott az addig főként mezőgazdaságból élők élete. 1896 karácsonyán hozták fel az első csille szenet, a szénvagyont kb. 100 évre becsülték. A bánya körül kialakult kolónia néhány évig Alsógallához tartozott; 1902. szeptember 16-án vált önálló községgé Alsógalla bányatelep, 1903. május 1-jétől Tatabánya néven. Ebben az időszakban az ipar és a kereskedelem sokszínűbb lett, és jó néhány új társaság (cementgyár, téglagyár) jelent meg. A helyi lakosok élete felpezsdült, helyi újságok jelentek meg, szociális és kulturális szervezeteket alapítottak.

Már az 1920–30-as években is hallani lehetett a községek egyesítésének tervéről, a négy bányaközségben már akkoriban is jelentős kitermelés folyt. 1947. október 10-én ténylegesen egységes várossá nyilvánították a községeket.

A város ipari jellege az 1980-as évek végéig meghatározó volt. Ezután a nehézipar és a bányászat jelentősége csökkent és a város gazdasági szerkezete jelentősen megváltozott.

Látnivalók

Tatabánya iparváros jellegéből adódóan sok látnivalóval nem rendelkezik, azonban néhány műemlék épület, ipari műemlék és számos modern műalkotás található a városban.

Múzeumok

  • Tatabányai múzeum a Közművelődés Házában – helytörténeti kiállítás és Boglár Lajos etnográfus dél-amerikai néprajzi gyűjteménye
  • Szabadtéri Bányászati Múzeum – Ipari Skanzen: az egykori XV-ös akna területén alakították ki, hatajtós házak és iskolatörténeti múzeum

Műemlékek

  • Népház–Jászai Mari Színház
  • Tulipános ház
  • A bánhidai Szent Mihály templom és a Szent István templom

Természeti látnivalók

  • Turul-emlékmű (Európa legnagyobb madárszobra) a Kő-hegyen
  • A Szelim-barlang és a Gerecse-hegység (kedvelt kirándulóhelyek)
  • Az óvárosi Népház liget

Modern alkotások

  • Csónakázó tó: egy kis tó a város szívében, szigettel a közepén, melyen modern napóra található (Szunyogh László alkotása)
  • Péterfy László Életfája a Fő téren
  • I. világháborús emlékmű Bánhida központjában
  • Melocco Miklós Ady-szobra a Főiskola előtt
  • Varkoly László Szent István szobra Felsőgalla központjában
  • Tatabányai Gyémánt Fürdő
  • Erkel Ferenc szobra az Erkel Ferenc Zeneiskola előtt