A zömmel német (sváb) nemzetiségű lakosai miatt "magyar Svájcként" is emlegetett Óbánya (németül Altglashütte) területének már az Árpád-korban is voltak lakosai, ám önálló településként csak a 18. századtól jegyzik. (Egy 1773-ból származó iratban Alte Glashütte néven szerepel.) Temploma középkori eredetű.

A lakosság folyamatosan, ám változó ütemben csökken. Míg 1949-ben még 403-an laktak itt, addig 2004-re ez a szám 140-re csökkent.

A községben 89 ház őrzi a múlt századi, fésűs beépítésű, oldaltornácos faluképet. Az utóbbi években nem építettek új házat a KSH adatai alapján.

2001-ben a lakosság 30%-a német nemzetiségű volt.

Látnivalók:

  • A szépen rendben tartott udvarokat általában a hegyoldalba mélyülő pincék zárják. Az utcaképet a település közgyűlése védetté nyilvánította, a romantikus, régies hangulattól a lakók sem kívánnak eltérni. A magyar községek közül Óbánya kapta meg elsőként a Kós Károly-díjat, 1992-ben.
  • Különösen szépek a Steinmalomtól Kisújbányáig húzódó Óbányai-völgy kis vízesései, melyeket a különböző keménységű kőzetekben a patak eróziós hatása alakított ki. A völgyben található Csepegő-szikla igazi látványosság, mely a természetjárók gyakori találkozóhelye.
  • Óbánya népművészete, hagyományai igen figyelemreméltóak. A helyiek olyannyira féltve őrzik népi hagyományaikat, szokásaikat, hogy otthonaikban még ma is a sváb nyelvet beszélik. Majd minden házhoz hozzátartozik egy oldaltornác – ez az építészeti hagyomány a 19. századból maradt fent.