olaszorszag 2004 05 01

Ma már végre nyugovóra térhettek kerékpárjaink, ehelyett vonattal utaztunk be Rómába.

18. nap (2004. augusztus 13. – péntek)  - Újra a tenger partján

  • Mondragone – Formia - Gaeta
  • Táv: 80,25 km


A közeli nagyvárosban, Campagne tartomány (számunkra) utolsó városában reggelizünk. Mondragone – ez a név engem leginkább egy sárkányra emlékezet. Ennek ellenére eléggé meglepődtem, mikor a főtéren egy sárkány szobra állt. Egyébként ótvar egy hely is, akár a többi. Étkezésünk fénypontja egy original olasz macsókból álló „motorosbanda” érkezése. A csini fiúk rózsaszín tapadós rucikban, kiszedett szemöldökkel, borotvált lábakkal érkeztek, s mielőtt az egyik srác betért a boltba, megnézte a visszapillantóban, hogy jó-e a sérója. Hát ezek után nem csodálkozok, ha inkább magukhoz nyúlnak az olasz lányok.

Amint átlépjük a megyehatárt javul a helyzet. Formiában szintén nagy a forgalom, de mi más lenne nyáron egy tengerparti üdülővárosban? Végre egy normális, kultúrált európai színvonalú bolt is akad. Áttekerünk Gaetán is, mely egy csodálatos félszigetre épült. Nem sokat megyünk ma, ugyanis Gaeta után az út egyik oldalán egy szuper homokos (szabad)strandot, a másik oldalán pedig kempinget találunk. Koradélután bejelentkezünk és a délutánt a strandon töltjük. Este visszatekerek Formiába vacsit és másnapra reggelit venni. Bőségesen bevásárlok. A naplementét ismét a tengerparton töltjük. Utoljára Caprin láttuk ilyen szépnek a tengert. Estére feltámad a szél, így a fürdés sem maradhat ki. Jó újra végre kultúrált körülmények között lenni.

Eddig megtett táv: 1779,1 km

19. nap (2004. augusztus 14. – szombat)  - Forró szél a tengerparton

  • Gaeta – Sperlonga – Terracina – Sabaudia – Borgo di Grappa
  • Táv: 71,16 km


½ 10-kor keltünk. Délelőtt még kihasználtuk a kemping adta lehetőségeket, s csupán 11 körül keltünk útra. Most már nem kell sietnünk, így is lazán odaérünk Rómába a tervezett időre. Ma is félelmetesen tombol a kánikula. Utunk elején dombosabb a terep, pár alagutat is megjárunk. Terracinában ebédelünk egy kihalt benzinkút mellett. Érdekes, hogy itt Olaszországban a szieszta idejére még a benzinkutak is bezárnak.

olaszorszag 2004 05 02
A tenger felől forró szél fúj, mely nem válik igazándiból hasznunkra. A távolban már látszik Monte Circeo hegye, melynek érdekessége, hogy egy síkság közepén egy lendülettel 541 méterre magasodik ki a tengerből. Mi természetesen nem a meredek tenger felöli oldalról, hanem a szárazföld felől kerüljük. Egy rövid szakaszt megteszünk a Circeo Nemzeti Park területén. A hegy után egy végtelennek tűnő homokos strand kezdődik a tengerparton, így az út mellett mindenhol fizetni kell a parkolásért, nem is keveset. Ennek ellenére rengetegen parkolnak végig az út mentén. Talán jobb is, hogy nem ezt a tengerparti utat választottuk, hanem egy vele párhuzamos, a tengertől távolabb haladó mellékutat. Bár ez is nyílegyenes, de legalább erdők között halad, és jóval nyugisabb is. Estére Borgo di Grappa városát érjük el. Egy igénytelen élelmiszerboltban (Alimentari) tesszük meg a szombat esti (nagy)bevásárlást, majd visszatekerünk a Sappo-folyó partjára, ahol már befelé jövet kiszemeltünk egy jó kis táborhelyet. Ismét meleg kaját eszünk, nem is akármilyet. Eredeti bolognai szószt vettünk, melyet szintén itt vásárolt tésztával eszünk. Ez ám az igazán olaszos energiadús vacsora. A táborhely nagyon jó, azonban a folyó megközelítése korántsem ilyen egyszerű. Vagy meredek part, vagy bozótos állja az utunkat. Szerencsére a híd alá sikerül bejutnunk, ahol ki van építve a meder. Itt azonban a szűkítés miatt akkora a sodrás, hogy majdnem elvisz a víz. Valahogy azért megoldjuk a problémát és el is mosogatunk.


Eddig megtett táv: 1850,3 km

20. nap (2004. augusztus 15. –vasárnap)   - A megérkezés napja!

  • Borgo di Grappa – Nettuno – Anzio – Lido di Ostia
  • Táv: 104,61 km


Elérkeztünk a túra 3. vasárnapjához. Bemelegítésként 15 km-t teszünk meg hosszú, végtelennek tűnő egyeneseken, majd egy tanya mellett reggelizünk. A délelőtt megállás nélkül haladunk, még az összenőtt 2 üdülővárosban Nettunoban és Anzioban sem állunk meg. Innen az út üdülőfalvak sorozatán át vezet egészen Ostiáig. Végig nagy forgalom, rengeteg turista, természetesen mindenki autóval. ½ 1-re érkezünk meg túránk végpontjábhoz, Róma tengerparti üdülőfalvába Lido di Ostiába. Ezennel a „hivatalos” kerékpártúra végetért. Most már nincsen más dolgunk, minthogy bevárjuk a húgomat Zsuzsit, az öcsémet Marcit és a a húgom barátját Szabolcsot, akikkel még felfedezzük Rómát és közösen térünk vissza Magyarországra.

Ebédelünk, majd pedig nekilátunk a kempingkeresésnek. Itt sem könnyű találni. Többször kérünk útbaigazítást, míg végre találunk 2-t is. A Country Club Castelfulsano elnevezésűben táborozunk le, de mivel annyi ember van, és nem figyel senki semmire a tavalyi gyakorlat szerint nem jelentkezünk be, hanem „vadkempingezünk”. Este részt veszünk a kemping társasági életében. Hatalmas érdelkődés közepette rendezik meg az oszlopmászó vetélkedőt, melyben a 4 fős javarészt férfiakból álló csoportoknak az a feladata, hogy egy zsírral bekent oszlop tetejére feljussanak (egymás nyakába állva), s meghatározott idő alatt minél többet leszakítsanak az oda feltűzött ajándékokból. Volt egy-két ügyes gárda, többen viszont csúnyán beégtek. Volt olyan hogy az egyik pasas mászás közben lerángatta társáról a ruhát. Ekkor a tömeg ezt kiabálta: „Nudo! Nudo!”. Jó poén volt! Jókat nevettünk! Sötétedéskor visszatértünk a sátrunkhoz és nyugovóra tértünk. S már nagyon vártuk a holnapi nagy találkozást!

Eddig megtett táv: 1954,9 km
 

21. nap (2004. augusztus 16. – hétfő)  -  Irány a reptér!

  • Lido di Ostia – Ostia Antica – Fiumicino (reptér) – Lido di Ostia
  • Táv: 42,90 km


Reggel kényelmesen összekészülődünk, s elhagyjuk az „ingyenkempinget”. Szerencsére hamar találunk egy jó kis Conad nevű bevásárlóhelyet, ahol finom kaját vehetünk. Ma nem kell kapkodni! Lazán áttekerünk Fiumicinoba a Leonardo da Vinci reptérre és megkezdődik a várakozás. Egy kis késéssel 15:09-kor landol Zsuzsiék gépe és kb. 20 perc múlva feltűnnek a kijáratnál! Hoztak jó kis hazait! Így 21 nap távlatából már nagyon hiányoznak a hazai ízek. A száraz, íztelen olasz kenyér helyett most végre finom magyar szendvicseket ehetünk. Mennyei érzés volt!

Zsuzsival kettesben tekerünk vissza Ostiába a kempinghez, Dia eddig elkalauzolja a többieket. Most a változatosság kedvéért egy másik – a tengerhez közelebbi – kempingbe csekkoltunk be. Este még egy jót strandoltunk a homokos lido-n, vacsorára pedig ismét igazi hazai ízek voltak: Füstli és Tesco bajor kenyér.

Eddig megtett táv: 1997,8 km
 

22. nap (2004. augusztus 17. – kedd)    -  RÓMA!

Ma már végre nyugovóra térhettek kerékpárjaink, ehelyett vonattal utaztunk be Rómába. Ostiának közvetlen „HÉV” összeköttetése van a fővárossal, így nagyon gyorsan, mintegy fél óra alatt bent voltunk.

olaszorszag 2004 05 03

Az állomáson reggeliztünk, majd elsőként a Colosseumot tekintettük meg. Innen a Forum Romanumon keresztül a Victor Emanuelle emélkműhöz mentünk amit szintén kívül-belülről megnéztünk. Ma is irdatlanul meleg az időjárás, jól esik pihenni egy kicsit a píneák árnyékában. Szerencsére kút az mindenhol akad Rómában. Traianus oszlopa után minjárt fel is kerestük a legnagyobbat a Trevi kutat. Az a hiedelem tartja, hogy aki pénzt dob a kút medencéjébe az még egyszer visszatér ide. A 8 éves Marci épp az ellenkezőjét kezdte el csinálni, a sekélyebb részeken összegyűjtött egy pár eurocentet. Persze volt aki nagyban csinálta: egy hajléktalannak látszó öreg hölgy mágneses teleszkópos botjával, nem a centeseket, hanem az eurokat gyűjtötte. Mégis szegény öcsémet kiabálta le egy bunkó olasz nagyfejű köcsög. Olyan mérges lettem rá, hogy majdnem bedobtam a kútba.

A Trevitől a Spanyol lépcsőhöz mentünk, így melegben nem volt jó hangulata ennek a csodás helynek, ráadásul a templomot épp restaurálták és egy hatalmas Ford reklám díszelgett rajta. Elmetróztunk a Terminihez, majd a közel fekvő Santa Maria Maggiore templomot néztük meg. Mindenkinek elege volt a sétából a forró aszfalton, így visszautaztunk Ostiába, s a késő délutánt a strandon töltöttük.

Vacsorára főzelékkonzervet főztünk: bab, sólet és lencse volt a menü.
 

23. nap (2004. augusztus 18. – szerda)   -  Vatikán

Ma ismét a városnézésé volt a főszerep. Reggel kijelentkeztünk a kempingből, de nem költöztünk ki, csak úgy gondoltuk, hogy ez a két éjszaka egyelőre elég volt anyagilag. Meg hát úgy se nézi senki.

Ezúttal a város másik féltekét, pontosabban Vatikán miniállamot jelöltük ki sétánk célpontjául. Tegnaphoz hasonlóan ma is napijegyet vettünk, mely 4 euroba került, s számunkra meglepően olcsónak tűnt. Vonattal, majd metróval mentünk át a városon. Elsőként a Szent Péter bazilikába mentünk be. Hatalmas tömeg volt, de maga a bazilika lenyűgöző. Bár bent annyi csoport rohangált jobbra balra, s annyi idegenvezető, olyan sok nyelven beszélt, hogy nem igazán úgy éreztem, mintha egy templomban lettem volna. Legnagyobb látnivaló egyértelműen a Pieta volt. Ezután megkerülve a kőfallal körülvett államot a másik „bejárathoz” a Vatikán Múzeumhoz mentünk. Ide is csak hosszú nadrágban lehet bemenni. Bárcsak működne a légkondi, ha már ennyi pénzt ki kell adni a belépőért (12 EUR). A Sixtusi kápolna viszont csodás. Csak ne lenne ez a tömeg! Sokat bolyongunk, de más érdemlegeset nem találtunk. Egy csomó tárlat le van zárva, s csupán szabad téren egy eldugott helyen bukkanunk rá még egy gyöngyszemre: a Laokón szoborcsoportra.

olaszorszag 2004 05 04

A Vatikán Múzeum után a Tevere partján fekvő Angyalvárba megyünk. Ebbe az erődítménybe menekült át a pápa a történelem során többször, ha fenyegetve érezte magát. A henger alakú magas robosztus építmény tetején egy angyal tart egy kardot. Ide sem olcsó a belépő, de legalább jó a kilátás a városra. A folyóparton az árnyékban hűsölve ebédelünk. Ebéd után még egy kimondhatatlan nevű templomba mentünk be nem másért, mint a Mózes szobráért. Lenyűgöző volt. Elég későn, 7 óra után értünk vissza a kempingbe. Este még küzdöttünk egyet a hullámokkal a strandon. Rendesen elfáradtunk az egész napi gyaloglásban. Ma is konzervet vacsorázunk.

24. nap (2004. augusztus 19. –csütörtök) - Strandnap Ostiában

  • Táv: 33,88 km

Végre egy nyugodt nap! Reggel kétszer elmentem bevásárolni a kempingtől kb. 8 km-re lévő Conadba. Másodszor azért, mivel a pénztárcám otthon maradt. Délelőtt pihengettünk, majd lementünk a strandra. Jó kis szél fújt, így hatalmas hullámok voltak. Szerencsére Zsuzsiék hoztak gumimatracot, így tudunk hullámlovazni. Mi Diával jól bírtuk a Napot, de a többiek hamar visszavonultak az árnyékba.

Csak este 6 felé mentünk vissza a homokos kempingbe. Estére maggi tésztát főztem többféle szósszal.

Eddig megtett táv: 2031,7 km
 

25. nap (2004. augusztus 20. – péntek)   -   Róma este

  • Táv: 16,79 km

Ma is strandolással kezdtünk. Délután 5 óra felé, mikor már nem volt az az elviselhetetlen hőség beutaztunk Rómába. Ismét végigjártuk a legszebb helyeket: Colosseumot, Pathenont, Piazza Navonát, Szt. Péter teret, Piazza Espagnát és a Trevi kutat.

olaszorszag 2004 05 05

Így este még szebb volt minden. A Piazza Navonán fagyiztunk. Hatalmas élet volt, ezután átmentünk az Angyal-hídon, és a Szent Péter bazilika szomszédságában ajándéktárgyakat vettünk. Vacsira beültünk egy pizzériába, s még egyszer – utoljára – eredeti olasz pizzát ettünk. Éjfél körül értünk vissza a kempingbe.
 

Eddig megtett táv: 2031,7 km
 

26. nap (2004. augusztus 21. – szombat)     -   Repülünk HAZA!

  • Lido di Ostia – Fiumicino (repülővel Bratislavába) Bratislava – Rajka – Bezenye – Mosonmagyaróvár - Máriakálnok
  • Táv: 61,11 km

Összepakoltunk, majd kilógunk a kempingből, ahol már napok óta ingyenélők voltunk. Ismét Zsuzsival szálltam nyeregbe, a többiek busszal jöttek. A reptéren szétkaptunk a bicajokat. Elfordítottuk a kormányt, leeresztettük a belsőket, leszereltük a kulacstartót, de sajnos a pedálhoz való kulcsok otthon maradtak, így ezt nem tudtuk megoldani. Kb. 1 órát töltöttünk ennek a problémának a megoldásával, de itt senki nem tudott segíteni. Hiába, nem is számítottunk másra. Már egy ideje tudtuk milyen bunkó és nemtörődöm nép ez az olasz.

Késve érkezett gépünk, így jó ¾ órás késéssel indulhattunk útnak. A Tirrén-tenger felé szálltunk fel, így csodásan látszott alattunk az ostiai végtelen lido. Pár perc múlva már a Bolsenai-tóban gyönyörködhettünk. Gyorsan átszeltük a csizmát és 20 perc múlva már az Adriai-tenger csillogott alattunk. Innen sajnos már nem láthattuk a horvát partokat és a szárazföldet, ugyanis „felhős lett a föld”. Legközelebb már csak a Dunát láthattuk, ahogy elsuhantunk Pozsony mellett, majd egy 180 fokos kanyarral leszálltunk a repterén.

olaszorszag 2004 05 06

„Welcome to Europe” –ez volt az első szavam, ahogy a gépet elhagyva kiléptem a hűs Szlovákiába. Mellettem 2 olasz fickó mogorván nézett rám! Jót röhögtem rajtuk.

Elég lepattant ez a Szlovák Nemzetközi Reptér, nálunk a Ferihegy I. is jócskán túlmutat rajta. Annak ellenére, hogy nem volt sok csomagjuk, jól összekarcolták a bicajunkat a köcsög rakodómunkások. Ennyi esze lehetne egy normális embernek, hogy nem rakja rá a futószalagra a kerékpárt. De nem így történt. Gyorsan összedobtuk a gépeinket. Közben a többiekért már megjöttek Dókiék, s ők kocsival már utaztak Szombathely felé.

Mi átkeltünk a fővároson. Lógott az eső lába, s az olasz klímához képest igencsak hideg volt. A várost elhagyva tanúi lehettünk egy szörnyű balesetnek. Egy szlovák skodás minket és egy másik személyautót előzve megcsúszott és a hossztengelye körül legalább ötöt pörögve a szántóföldön landolt. Mi voltunk az elsők akik a 3 utasnak elsősegélyt nyújtottunk. De mivel mások is megálltak és mi nem beszéltük a nyelvet, haszontalannak éreztük magunkat, így folytattuk utunkat.

Rajkán már nem értünk el egy vonatot sem, így – belátva, hogy ma már nem érünk haza – Máriakálnok felé vettük az irányt, ahol Dia bátyjának családja lakik. Már jócskán sötétedett és óriási szélvihar tombolt, melynek most mi csak örülni tudtunk, hiszen hátulról jött. Végre ágyban aludhattunk, s másnap hajnalban útra kelve végre megérkeztünk szülővárosainkba: Dia Pápára én pedig Szombathelyre.

Összes túratáv: 2110 km