Magazin - Túrák
Írta: Puskás Zoltán
2017. május 15. hétfő, 05:38

ciprus 2008 05 01Ha megpróbálnám Ciprust az általam már kerékpárral bejárt mediterrán országokhoz hasonlítani, akkor talán ez bizonyulna a legjobb kerékpáros paradicsomnak.

 

 

7. nap (2008. március 26. – szerda) - Pihenőnap Larnakában
Larnaka
Táv: 27,23 km

 

Pihenőnap ide, vagy oda, már reggel 7-kor kipattannak a szemeim. Este hatkor lemegy a Nap, ezután igazándiból nem sok mindent lehet csinálni, így hajnalra már könnyű kipihenten ébredni. Ma ismét nagyon tiszta, páramentes reggel van, csodásak a színek. Járok egyet a ligetben, megkeresem a még első nap elrejtett vázvédő csőszigetelőinket, melyek ugyanott vannak, ahová első nap elrejtettem őket. Hamarosan Dia is előmászik a sátorból. A már reggel is erőteljesen tűző napsugár gyorsan megszárítja sátrunk utolsó páracseppjeit, így ezzel sem lesz gondunk otthon.

 

A reggelt a Larnakai Sóstó partján és medrében kezdjük. Már első nap és tegnap is megcsodáltuk ezt a nem mindennapi természeti képződményt itt, a reptér szomszédságában, de most végre van rá időnk is, hogy közelebbről szemügyre vegyük.

 

Az útikönyv szerint télen megtelik vízzel, itt telelnek át a flamingók, s a forró nyár pedig teljesen kiszárítja. Igaz, hogy most még csak március közepe van, de a tó kétharmad része már kiapadt és flamingóknak nyoma sincs. Itt is hasonló a helyzet, mint fenn, a hegyekben. Az átlagosnál jóval kevesebb csapadék hullott Ciprusra a télen.

 

Sétálgatunk, fényképezkedünk a száraz, sós mederben, melyet a túlparton fekvő mecset tesz egyedivé. Majd bevásárlunk és a reggelit egy hangulatos, dús növényzetű, árnyas elővárosi parkban töltjük.

 

ciprus 2008 05 02

 

Larnakában, a köztársaság harmadik legnagyobb, turisztikailag viszont első városában nem tervezünk konkrét városnézést, csupán találomra keresünk fel egy-két helyet. Első utunk a kikötőbe vezet. A „nagy" kikötő, ahonnan a komphajók indulnak, sajna nem látogatható, csak a vitorláskikötő mólóján sétálhatunk végig, ahol turistahajók, „glass boat"-ok sokasága várja az érdeklődőket. Egy idősebb úr szólít meg minket ékes angolsággal, a sziget biciklis adottságairól érdeklődik. Szerintem jobb embereket és jobb időben nem is kérdezhetett volna. Most már tudunk mit mondani neki.

 

Nagy nehezen itt is találunk egy normális Carefour szupermarketet a város keleti felében, itt veszünk egy kis ajándékot a hazaiaknak és folpack-ot a bicajoknak a repülőútra.

 

Ezután bevetjük magunkat a belvárosba. Larnakának van talán a legszebb és leghangulatosabb tengerparti sétánya, térkővel borított úttal és széles, homokos tengerparttal. Amint viszont az ember akár egy utcát is beljebb megy, a már többször említett hatalmas forgalommal, szűk, keskeny egyirányú utcák rengetegével találkozhat alig fél méter széles járdákkal szegélyezve. Ha az úton tekerünk az autósok nem férnek el tőlünk, ha pedig a járdán toljuk, akkor a gyalogosok. Igazándiból nem érthető, hogy miért nem lehet legalább pár ilyen utcát sétálóutcává alakítani, egy ilyen kifejezetten turistákból élő nagyvárosban.

 

A délelőttöt nézelődéssel töltjük, képeslapokat veszünk és nagy nehezen sikerül az otthoniaknak is valami használható emléktárgyat választani az ajándékboltok túláradó giccskavalkádjából. A belváros egy eldugott kis udvarán találunk egy apró éttermet, itt ebédelünk. Természetesen kebabot, méghozzá pitában. Ez már nem olyan nagy adag, mint a törököknél, de két főre így is megkajálunk 10 euróból.

 

Ebéd után lemegyünk egyet dögleni a tengerpartra. Bár a Nap tűz ezerrel, az erős szél nagyban rontja a napozás élményét. Fürödni sincs olyan nagy kedvem, de még egyszer bemegyek a hullámok közé. Mostanra már szerencsére nem ég a bőrünk, átléptünk a hámlás stádiumába, s Dia felduzzadt kézfeje is lassan apad. Ha még egy kört mehetnénk a szigeten, azt hiszem, már jóval kevesebb gondunk akadna.

 

Öt óra felé átgurulunk „törzshelyünkre", a reptér melletti Mackenzy Beach-re, mely jóval nyugisabb, mint a belvárosi strandok. Az elmúlt napok pörgése után már-már sok nekem ez a nagy pihenés, semmittevés, de valahogy ki kell bírni. Elvégre szerintem sok honfitársam cserélne velem helyet ebben a pillanatban, s választaná a larnakai naplementét a hűvös, esős magyar délután helyett.

 

ciprus 2008 05 03

 

Este még eltekerünk a Hala Sultan Tekke mecsetig, melyet már távolról sokszor megcsodáltunk, s itt az ideje, hogy közelről is megnézzük! A mecsetet Mohamed próféta egyik nagynénjének, Umm Haramnak emeltek, aki elkísérte férjét az arab hódítás során, de közben itt, a Sóstó partján leesett az öszvér hátáról és kitörte a nyakát. A mecset azonban ilyen későn nem fogad látogatókat. No, nem baj! Egyébként is távolabbról sokkal jobban nézett ki, mint közvetlen közelről. Visszamegyünk a pínealigetbe, megvacsorázunk, majd felaggatjuk a polifoam védőelemeket kerékpárjaink vázára. Mivel csak hajnalban indul a gépünk, nem akarjuk az egész éjszakát a repülőtéren tölteni, inkább kinézünk magunknak egy nagyobbacska asztalt, s hálózsákjainkba burkolózva ezen térünk nyugovóra. Estére ma először befelhősödött az ég, erős és hideg szél fúj a Troodos felől, talán a leghidegebb, amit eddig Cipruson éreztünk.

 

Estig megtett összes táv: 605,9 km

 

8. nap (2008. március 27. – csütörtök)- Vissza a hidegbe!
Repülővel: Larnaka Nemzetközi Repülőtér - Bécs-Schwechat
Schwechat – Fischamend – Gönzendorf – Donnerskirchen – Rust – Mörbisch – Fertőrákos - Sopron
Táv: 71,04 km

 

Éjjeli ¾ 12-kor ébreszt az órám. Gyors pakolás után már úton is vagyunk a mintegy 1 km-re lévő repülőtér irányába. A várócsarnok tele van félkómás, a gépükre váró utasokkal. Mi azonban nem zavartatjuk magunkat, a szokásos nyugalommal és rutinnal nekilátunk a gépek repülőútra való felkészítésének. Hajnali egy órára készen állunk.

 

Háromnegyed kettőkor megkezdhetjük a becsekkolást. Elég értetlen az itteni személyzet, főleg a bicikli kérdéskörében. Kerékpárokat – szokás szerint – a túlméretes poggyászok pultjánál kell leadni, a „szolgálatos" rakodók viszont felháborítóan kerülik a munkát. Diával emeljük be a csomagokat a szkennere vezető futószalagra. Az én bicajom még csak-csak átfér a gépen, de Diáé folyton megakad. Kérdezzük az egyik fickót, mi legyen? Ő csak ránt egyet a vállán, valamit makog görögül, majd angolra vált s csak annyit mond, hogy menjünk vissza a légitársaság pultjához, és ott érdeklődjünk. „No, már csak az kéne az éjszaka kellős közepén!" – gondolom magamban. A bicaj egyik oldalát kissé megemelem, és határozott mozdulattal lököm be a szkennerbe. Természetesen elakad a gépben a jármű. De ez már nem az én dolgom. Végre megemeli a lusta görög bunkó is a seggét és kirángatja a másik oldalról a gépet. No, ezzel is megvolnánk.

 

A repülőtér éjszakai élete nagyon egyhangú, sok-sok álmos utassal és nyűgös kisgyerekkel. Három óra után, végre megkezdik a beszállítást a gépbe, s menetrend szerint 3:45-kor el is indulunk hazafelé.

 

Az út első része számomra nagyon érdekes, ugyanis Ciprus déli partvidékén repülünk végig, s nagyon jól kivehetők Limassol és Páfos fényei, valamint a kinyúló, üllő alakú Akrotíri-félsziget. Ciprus elhagyva maradt a Hold és a végtelennek tűnő Földközi-tenger látványa. Gyorsabban bealudtam, mint idefelé, s már arra ébredtem, hogy valahol Közép-Kelet-Európa szárazföldi része felett repülünk. Az éppen felkelő nap már süti gépünket, de alattunk a táj még sötétbe burkolózik. Ahogy ereszkedünk, feltűnnek a Hanságra jellemző szélerőművek, s távolban a Fertő tó is látszik. Pontosan érkezünk. Reggel 6 órakor mindössze 1 fok van a bécsi reptéren.

 

Az átlagosnál többet kell várni csomagunkra, ráadásul hátsó gyorszáram csavarjának műanyag fejét letörték, de így is 7-re már bringán ülünk, és hazafelé vesszük az irányt. Az elmúlt napok kánikulái után meglehetősen embert próbáló ilyen fagypont közeli hőmérsékleten tekerni, ráadásul még kesztyűm sincsen. A szél persze most nem nyugatról fúj, mint idefelé, hanem pontosan ellenkező irányból. Mi azonban csak Fischamendig követjük az idefelé teljesített útvonalat, itt délnek fordulunk. Hosszú, unalmas, egyenes, s Ausztriához mérten szokatlanul forgalmas utakon haladunk a hajnali hidegben.

 

A reptérről 18 km-re lévő Gönzendorf vasútállomásáig bírom, eddigre úgy lefagynak a kezeim, hogy már fékezni sem tudok. Elővarázsolom a táskámból a legvastagabb zoknimat és megkérem Diát, hogy húzza a kezemre. Ő persze nem bízta a véletlenre a dolgot, fel volt szerelkezve vastag, téli kesztyűvel.

 

A Lajta-hegység lábánál, Mannersdorfban veszünk reggelit, most érezzük igazándiból, hogy még egy kis falusi Billának is mennyivel nagyobb az étel- és italválasztéka, mint egy átlag ciprusi szupermarketnek.

 

A hideg miatt pillanatok alatt kajálunk, s már nyomjuk is fel a Lajta-hegység lankáira. Kb. 5 km-hosszan átlag 5-6%-os emelkedővel. A hegység – bár nem magas – északi oldalán jelentős hófoltokat vélünk felfedezni. „Cudar idő lehetett itt az elmúlt egy hétben, az biztos" – gondoljuk magunkban.

 

ciprus 2008 05 05

 

A kapaszkodásnál már csak a gurulás kegyetlenebb, a hideg szél szinte borotvaként hasít lebarnult arcunkba. Donnerskirchen után egy jól ismert úton, a Fertő tó nyugati partvidékén folytatjuk utunkat.

 

Most azonban nem a június elején már több, mint 10 éve rendszeresen megrendezendő Fertő tó körüli kerékpártúráink hangulatát árasztja a vidék. Bicajosoknak nyoma sincs a kerékpárutakon. Mörbisch előtt pihenünk egyet, ekkor nézem meg, hogy egy óra múlva van egy vonatunk Sopronból. Jó lenne elérni! Így nem sokat pihengetünk. Az idő egyre kellemesebb, de még így 10 óra után is hideg van.

 

Mörbisch (Fertőmeggyes) után áttekerünk a (volt) kerékpáros-határátkelőn, vetünk egy gyors pillantást Fertőrákosra, de nem állunk meg sehol. 11 órára megérkezünk Sopron városába. Megvesszük a vonatjegyeket, valamint a boltban egy kis nasit, s már úton is vagyunk Szombathely irányába.

 

Innen Dia közvetlen csatlakozással utazik tovább Pápára, én pedig szomorúan konstatálom, hogy egy szemernyivel sincsen melegebb, mint 8 nappal ezelőtt, mikor innen útnak indultam. Sőt, azóta a Kőszegi-hegység teteje is hósapkába burkolózik. Ez elég ritka jelenség így április közeledtével. Azt hiszem szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy a hazai esős-havas húsvét helyett egy igazi koranyári, mediterrán vakációt mondhatunk magunkénak.

 

A túra során összesen megtett táv: 677,0 km

 

Végszó
Ismét megjártunk egy Európától távoli, de mégis európai szigetországot, s megismerkedhettünk szépségeivel. Ha megpróbálnám Ciprust az általam már kerékpárral bejárt mediterrán országokhoz (Olaszország, Franciaország, Spanyolország) hasonlítani, akkor talán ez bizonyulna a legjobb kerékpáros paradicsomnak (bár a többi ország tengerpartjain nyáron a főszezon alkalmával tekertem). Nézzük csak, melyek azok a tényezők, melyek kerékpáros szempontból kedvezővé teszik ezt a kicsiny szigetországot:

 

  • útjai szélesek és kisforgalmúak, hatalmas útpadkával
  • az útvonalak többnyire látványosak és a főbb látnivalók viszonylag közel esnek egymáshoz
  • nagyon jó hegyvidéki utak épültek a hágók szerelmeseinek
  • nagyon sok jó, elhagyatott tengerpart van, ahol minden gond nélkül táborozhatunk (azon sátras utazók, akik nem szeretnek vadkempingezni, nagy gondban lesznek, ugyanis nem sok kemping van a szigeten)
  • a szigeten mindenütt profi útjelző táblák vannak, így szinte képtelenség eltévedni

 

Persze azért itt is vannak olyan dolgok, melyek megnehezítik a kerékpárosok életét:

 

  • bolthálózat szegényes és az európai átlaghoz képest drágább
  • üdítőitalból és ásványvízből a hatalmas kereslet ellenére nagyon kicsi és drága a kínálat
  • a szigeten (főleg a tengerparton) szinte állandóan erős szél fúj
  • a városokban itt is (mint általában mindenhol) rossz minőségű és vonalvezetésű kerékpárutakkal találkozhatunk
  • a nagyvárosok óvárosaiban képtelenség tájékozódni

 

Ugyanakkor a többi mediterrán úticélhoz hasonlóan számomra itt sem a turisták számára létrehozott műdolgok jelentették a legnagyobb élményt, hanem azok, melyek nem kerülnek pénzbe. Lehet ingyen csodálni a vörösben úszó naplementéket, nézni a mélykék tenger hullámait. Meg lehet mászni Afrodité-szikláját, valamint fel lehet fedezni a Troodos hegység eldugott és kanyargós útjait, melyen minden kilométer különleges élmény egy – kalandot kedvelő – kerékpáros számára. Ilyen dolgok és még sok más apró érzés van, ami miatt érdemes útnak indulni!

 

Ciprus bár nagyon messze van tőlünk, de én mégis mindenkit arra bíztatok, ha teheti egyszer (nem feltétlenül nyáron) menjen el a szigetre. S ha már ott van, ne elégedjen meg Larnakával, mert így nagyon ferde képet fog kapni az országról. Keljen bátran útra, akár „pirosrendszámú" autóval, akár busszal, akár kerékpárral. Nem fogja megbánni! De bármilyen járművel is indulunk útra, ne rohanjunk! Gyakran álljunk meg, merüljünk el a sziget számtalan élményében, s a legfontosabbat soha ne feledjük: Ciprust nem elég látni! Ciprust érezni kell!

 

Hozzászólások:
 

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass.

 

 

Rejtett menü tájegységek

Hidden banner

Rejtett menü szállások

Rejtett menü

Az oldalunk sütiket használ (nem az ehető fajtát).

Amennyiben szeretnéd tovább használni az oldalunkat kérjük kattints ide: