Magazin - Túrák
Írta: Puskás Zoltán
2017. szeptember 20. szerda, 05:42

Benelux02 07Már a külvárosokban is feltűnik a hatalmas biciklis forgalom, mely ezt az országot jellemzi. Autót szinte csak a főutakon, egyébként mindenki két keréken közlekedik.

 

 

2008. július 15. – kedd Utazunk Hollandiába!

  • EDINBURGH – Edinburgh Airport - Amsterdam-Shiphol Airport - AMSTERDAM
  • Táv: 56,0 km

 

Eljött az utolsó napunk Skóciában! Fél 11-re már a reptéren vagyunk. Napos és roppant szeles idő van, csakúgy, mint a tegnapi napon. Teljes szélességében elfoglalunk egy buszmegállót, s nekiállunk az ilyenkor szokásos munkálatoknak. Délre bőven végzünk, s már bent, az indulási oldalon ebédelünk. Pontosan csekkolunk, s három után nem sokkal már a gépen ülünk.

 

A roppant erős szél már álló helyében is rendesen lökdösi Airbusunkat. Mi lesz majd a levegőben? Végtére is, egy-két erős turbulenciától eltekintve elég simán zajlik a felszállás, s egy fordulóval máris délkeletnek vesszük az irányt. Kb. még fél órát repülünk Skócia és Anglia zöld vidékei felett, felülről látjuk a mezőket, szántókat, szelíd dombokat, melyek így, felülről teljesen másképp festenek, mint tekerés közben. Elrepülünk Newcastle városa mellett, majd kikanyarodunk az Északi-tenger felé. Újabb fél órát repülünk a végtelennek tűnő víz felett, ami valójában másfél, hiszen vissza kell állítanunk óránkat a közép-európai időzónába. Hollandia közeledtét először a tengerbe telepített szélkerekek jelzik, majd elérjük a homokos partot. A homokbuckák után aztán jön a mélyföld, a hatalmas, csatornákkal szabdalt síkság, melyet még a tengertől hódítottak el a flamandok.

 

Benelux02 01

 

Menetrendi pontossággal érkezünk Amsterdam hatalmas repterére, s a földön is még legalább 8-10 percet gurulunk, mire megtaláljuk a terminált. Azt rögtön leszűrjük, hogy méreteiben a Shiphol az összes eddig látott repülőterünkön túltesz. Ennek persze legalább annyi hátránya van, mint előnye. Hatalmas gyalogtúra vár ránk a hosszú épületsorokban, s a jól „megfutószalagoztatott" kerékpárjaink is elég későn és viharvert állapotban érkeznek. Ráadásul Tomi sátra is külön kerül a csomagjától, így még annak is örülhetünk, hogy egyáltalán megjött, s lesz miben aludnunk a túra hátralévő napjaiban.

 

Egy gyors szerelést követően már visz is minket a hátszél Amsterdam irányába. Borult, de a skótnál jóval enyhébb az idő. Már az első kilométertől jó minőségű és profin kijelzett kerékpárutakon haladhatunk, s reményeink szerint ez így lesz Hollandia egész területén.

 

Papíron 23 km Amsterdam belvárosa a reptérről. Áthaladunk egy hosszú kerékpáros alagúton a kifutópályák alatt, majd hamarosan beérünk a csatornák rengetegébe. Út vezet mindenhol, földön vízen és a levegőben, néha több is egymás alatt-felett. Itt aztán nem könnyű tájékozódni. De tudtuk mire vállalkozunk, mikor ezt a sűrűn lakott országot választottuk úticélul. Pár percet késlekedünk, mivel az egyik hidat épp elhúzták előttünk. No de nem baj, mert végre megcsodálhatjuk a csatorna hajóforgalmát és a parti üdülőházak és lakóhajók egyedi hangulatát. Ezek a hollandok is tudnak élni, még ha másfélszer annyian vannak egy Dunántúlnyi területre, mint mi összesen! Már a külvárosokban is feltűnik a hatalmas biciklis forgalom, mely ezt az országot és főképp ezt a várost jellemzi. Autót szinte csak a főutakon, autópályán látunk, egyébként mindenki két keréken közlekedik.

 

Benelux02 02

 

Este 8 óra után érjük el Amsterdam csatornákkal szabdalt belvárosát. Nagy a tömeg és a (biciklis)forgalom, de mégsincs az a zsúfoltság, mint nálunk. Nem véletlen, hiszen Észak-Európa legátgondoltabban megépített városában tekerünk. Az Észak Velencéjének is szokták nevezni, mivel meg tudta őrizni óvárosának csatornák szabdalta képét s hangulatát. 90 aprócska szigeten épült, melyeket 60 csatorna választ el, s több, mint 120 híd köt össze. De ami a legjobb benne, hogy mindenütt, a legkisebb sikátorban is lehet biciklizni! Viszonylag gyorsan megtaláljuk a Központi pályaudvar neoreneszánsz épületét, mely nagyon jó tájékozódási pont. Innen már kifelé haladunk a város északkeleti részében található Zeeburg Kemping irányába. A reptértől – apró kerülőkkel – 27 kilométert tettünk meg.

 

Már majdnem 9-et üt az óra, mire becsekkolunk s zsúfolt „sátorrengetegbe" és felállítjuk szállásunkat. Ez a tömeg este nem hiányzott! Ráadásul még fizetni is kell érte 7,8 eurót fejenként, s a melegvízért pedig még külön is. Vacsorázunk egyet a még tegnap vásárolt főzelékkonzervből. Eléggé el vagyunk punnyadva, s egy alapos mosás és tisztálkodás is ránk férne, én mégis azt javaslom, hogy menjünk be inkább a városba. Neki is indulunk este 10-kor, s a kerékpárúton csomagok nélkül könnyen és gyorsan bejutunk Amsterdam szívébe.

 

Ami nappal hangulatos, nyüzsgő és szép volt, az most este többszörösen elmondható. Egyszerűen fantasztikus ez a zegzugos biciklis város. Céltalanul bolyongunk, közben megtaláljuk a Dam teret, ahol a Niuwe Kerk (Újtemplom), s a mellette a Koninklijk Paleist (Királyi Palota) található, mely eredetileg városházának épült (13659 cölöpre). Ugyanitt található a Nationaal Monument (Felszabadulási emlékmű). A csatornák felett a hidak szépen, de egyszerűen vannak kivilágítva. A Caffe Shop-ok tömkelege könnyű lebegős élményt kínál, szinte minden sarkon. Ezt azonban inkább meghagyjuk másoknak, mi már repültünk ma egy jót az Északi-tenger felett.

 

Benelux02 03

 

A csatornák partjain álló hangulatos házak mind magasabbak, mint amilyen szélesek. Ez azért van, mert régen alapterület után kellett adózni utánuk, így sokszor a szobák nem egymás mellett, hanem szintenként vannak. Az utcán rengeteg ember, s nagyon sok a bicajos is. Elég rozzant kerékpárral közlekednek a helyiek, mely bizonyára a kerékpárlopások magas számával függ össze. Mégis nagyon sok a lezárt kerékpár, elsősorban a csatornák boltíves hídjain. Némelyikükről már nyereg, kormány hiányzik, van, amelyiknek kereke görbült. Ezeket valószínűleg nem a mai nap során lakatolták ide.

 

Az egyik csatorna hídjánál egy alsógatyában lévő idősebb férfi egy függőlegesen lelógatott kötélen különböző tornagyakorlatokat mutat be elég vegyes fogadtatással. De senki sincs megrökönyödve, úgy látszik ebben a liberális városban tényleg mindent szabad. A türelmi zónának sincs itt létjogosultsága. Nem egy többszintes épület ablakai kirakattá vannak átalakítva, s 2-3 emeleten keresztül szép és kevésbé szép lányok mosolyognak ki rajtuk szexi fehérneműben. Bimbyt szédítjük poénból, hogy befizetjük egy körre, hisz nem teljes 1 év múlva 18 lesz, de annyira új neki a helyzet, hogy nem tudja mire vélni. Úgy látszik – ha ezen múlik – még egy ideig nem akar nagykorú lenni. Fél 12 körül indulunk vissza a kempingbe.

 

2008. július 16. – szerda Egy laza nap a kerékpárosok birodalmában

  • AMSTERDAM – Haarlem – Heemstede – De Zilk – Noordwijkerhout – Katwijk aan Zee
  • Táv: 73,97 km


A rövidre sikerült éjszakai pihenés után 10 órakor kelünk. Nagyon rossz éjszakánk volt, egész éjjel járkáltak, zajongtak, zenéltek a zsúfolásig tömött kempingben, ahol még a bicajaink lezárásához is alig volt hely. Hagyjuk nedves ruháinkat még egy kicsit száradni, reggelizünk, és 11-kor hagyjuk el a zsúfolt, de mégiscsak a városhoz legközelebb eső kempinget. Az esti városnézést még a délelőtt folyamán folytatjuk, visszatekerünk a Dam térre a Királyi palota épületéhez, bolyongunk egyet a macskaköves sikátorokban és csatornák mellett. Ma is rendkívül nagy a bicajos forgalom, még egy kerékpáros karambolnak is szemtanúja lehetünk. Ezen kívül a villamos és a metró a közlekedési eszköze még a városnak, de itt mindkettő jócskán a tengerszint alatt jár. Az autósok nem igazán jutnak vezető szerephez – gondosan ügyelve a kerekesekre – csupán 20-30-cal döcögnek. Ez nem az ő városuk!

 

Benelux01 02

 

Attól persze nem kell félnünk, hogy eltévedünk, vagy a főúton, netán az autópályán kötünk ki. Az utóbbi sajnos már többször megesett velem hasonló méretű nagyváros elhagyásakor. Itt még választhatunk is, melyik kerékpárúton megyünk, a 19 km-re lévő következő nagyváros – Haarlem – ugyanis már itt ki van táblázva. A piros kerékpáros út a lakott területeken, a zöld pedig a természetben halad. Mi persze az utóbbit választjuk.

 

Csatornák, tavak mentén, ligetes erdőkben halad utunk, s nem utolsósorban hibátlan és megfelelően széles aszfaltcsíkon tekerünk. A rozzant városi bringák ezt az utat már nem járják, viszont kerekesekkel itt is bőven van alkalmunk találkozni. Valahogy olyan érzésünk van, mintha teljesen új kerékpártúrát kezdtünk volna meg, de ez nem véletlen, hiszen ez a táj és építészeti jelleg nem sokban hasonlít Skóciához. Kemény szembeszéllel húzzuk egymást nyugat felé abban a reményben, hogy onnan délnek haladva már változik a helyzet.

 

Benelux02 04

 

Délután ¾ 2-kor érjük el Haarlemet, mely nem összetévesztendő New York egyik hírhedt kerületével. Hollandia egyik legrégibb városában vagyunk, mely „A virágok városa" címre is jogosult. Nagyon hangulatos és forgalmas belvárosa van, de ez minden valamirevaló holland városra elmondható. Itt is, mint Amszterdamban, szinte minden jellegzetes épületet, templomot vörös téglából építenek. Errefelé nem divat vakolni a házakat. Emellett a kisebb utcákat, városi kerékpárutakat is egytől egyig ilyen vöröses színű téglából rakják ki, úgy látszik itt már külön „tégla" iparág szakosodott erre, mert annyi téglát, mint Hollandiában én még soha életemben nem láttam.

 

A rendezettségnek persze rögtön kiütközik a hátránya is. Hiszen sem Amszterdamban, sem pedig Haarlemben egyetlenegy normális szupermarketet sem láttunk. Pedig már nagyon éhesek vagyunk. Hosszas érdeklődés és bolyongás után végre találunk egy Volmart-ot, mely már a Haarlemmel összenőtt Heemstede városka egyik eldugott mellékutcájában található. Magunktól soha nem találtunk volna ide. Ez a boltkeresés így – várakozásunkkal ellentétben – új kihívást jelent majd kerékpártúránk folyamán.

 

Ma igazán jó időnk van, egész nap kék az ég, ráadásul – pihenőnap lévén – nem is kell túlerőltetni magunkat. Mi azért haladunk szépen, hadd gyűljenek a plusz kilométerek, melynek tudatával könnyebb lesz holnap reggel felkelni. No meg ez a sok-sok bolyongás, ami a városok velejárója, eleve sok be nem tervezett kilométerrel terhel minket.

 

Heemstede után már a „Den Haag" feliratú kerékpáros-táblákat követjük, melyek Hága irányát jelzik. A táj elég egyhangú, de a kisebb-nagyobb falvak egytől egyig nagyon szépek. S bicikliútból sincs hiány. A hollandok esélyt nem adnak nekünk az autósokkal való konfrontálódásra.

 

Benelux02 05

 

Este 6 körül teljesen véletlenül belebotlunk egy Lidl-be, s ha már így alakult, akkor be is ugrunk egy kis utánpótlásra. Hogy pontosan hol járunk, azt még a térkép alapján sem lehet megmondani. Így az estéhez közeledvén a tengerpartot vesszük célba. A partra való lejutás azonban nem egyszerű errefelé. A part menti övezetet ugyanis – mint ahogy tegnap a repcsiről is láthattuk – 20-30 méteres homokbuckák szegélyezik, mely nemzeti park, s kerítéssel van körülvéve. Így keresgélve jutunk el Katwijk-ig, ahol egy folyó torkolatánál végre kipillantást nyerhetünk a végtelen vízre. A hatalmas homokos part viszont nagyon zsúfolt. Napozóágyak, sétálgató futó emberek és kite-szörfösök tömkelege. Itt nem fogunk aludni, az biztos! Erős szél fúj a tenger felől, így hatalmasak a hullámok is. A távolban már látszanak a közeli nagyváros – Hága – magasabb épületei is.

 

Végigtekerünk Katwijk-on, mely igazi üdülőváros hangulatát árasztja, majd egy – a nemzeti parkon átvezető – kerékpárúton indulunk tovább. Itt, Hollandiában a jobb helyeken nem az autós utak melletti keskeny sávban vezetik el a kerékpárutakat, mint ahogy nálunk szokás, hanem a semmi közepén, mindentől teljesen elkülönülten. Látszik, hogy akik nálunk kerékpárutakat terveznek, azok soha nem szoktak biciklizni, hiszen így sokkal nagyobb élmény a kerekezés, mint egy forgalmas autós út társaságában. S ha Hollandiában erre van hely, akkor nálunk miért ne lenne?

 

Elhaladunk egy nagy kemping mellett, de nem akarunk még egy, a tegnapihoz hasonló zsúfolt élményt magunknak, így – bár Hollandiában szigorúan tilos a vadkempingezés – mi megpróbáljuk bebizonyítani, hogy itt sem lehetetlen.

 

Benelux02 06

 

Nem sokkal Katwijk után egy kerékpáros pihenőben állunk meg. Megvacsizunk, majd – a partmenti homokbuckát megmászva – két részletben elmegyünk fürödni. Király a strand, hatalmasak a hullámok, s a víz is jóval melegebb, mint még Skóciában az óceán volt. Mégsem fürdik senki. Bizonyára az a piros zászló az oka, mely ott lobog minden életmentő-torony felett. Ugyanakkor feltűnik, milyen sokan sportolnak ebben az országban. A part tele van futókkal, egyenmezes komplett csapatok tartanak esti edzést. Nagyon sokan horgásznak, s a buckán túli kerékpárút is tele van versenybicajosokkal, akik közül sokan szintén nem alapszinten űzik ezt a sportágat.

 

Amíg Bimby és Tomi a parton van, egy beszívott francia kerekes áll meg mellettem. Engem is megkínál fűvel, én persze nem élek még az ingyenes lehetőséggel sem. Elég összefüggéstelenül beszél erős francia akcentussal angolul, de pár dolgot sikerül megértenem.
Este fél 9-ig még elütjük az időt, erre már jelentősen csökkel a forgalom. Egy kis „lábösvényen" vágunk be a buckák közé, majd átlépve a szögesdrótkerítést találunk egy olyan helyet, melyre egyik ösvényről sem lehet rálátni. Ez volt az első, de nem utolsó, eseményekben és látnivalókban roppant gazdag napunk Hollandiában. Ma elvileg nem volt táv betervezve, de jól is tettük, hogy letekertünk 73 km-t, ugyanis a bolyongások, városnézések és be nem tervezett kitérők miatt „papíron" csak 46-ot haladtunk.

 

Ma délután adták le a Lánchíd Rádióban Vass István Zoltán, még az indulás előtt 1 nappal velem készített interjúját. Többen gratuláltak otthonról, ami nagyon jól esett. Dokey különösen kiemelte, hogy „most már azt is tudják a hallgatók, hogy Tominak fájt a térde és Bimbynek elázott a cipője". Legalább megint volt min röhögnünk egész este.

 

Hozzászólások:
 

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass.

 

 

Rejtett menü tájegységek

Hidden banner

Rejtett menü szállások

Rejtett menü

Az oldalunk sütiket használ (nem az ehető fajtát).

Amennyiben szeretnéd tovább használni az oldalunkat kérjük kattints ide: